Abauj-Kassai Közlöny, 1895 (24. évfolyam, 16-50. szám)
1895-04-18 / 16. szám
XXIV. évfolyam. 1895. 1 3 20/ 1___________________ SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL, Fő-utcza 64. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Levelek csak bérmentesen fogadtatel. igjelentörtökön. 1171—16./A/Vxc . 37122 Kassa, április hó 18-án. ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY Politikai, közgazdasági és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek helyben házhoz hordva, v. vidékre postán küldve. Egész évre 6 frt — kr. Félévre.... 3 „ —■ „ Negyedévre 1 „ 50 „ Hirdetési dij 4 hasábos petit sorért 6 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 4 hasábos petit sor 20 kr. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. I TARCZA. A suszterinas temetése. Két sorban irta az újság tegnap este, Hogy egy suszterinas magát kövezte. Egy halász kifogta, asztalos megprézte, Hat kemény deszkának fektették ölébe. Koporsója után hintók nem robogtak, A halottas menet néhány anyó volt csak. Pár anyóka meg a majszt’ruram családja, Három mesterlegény s egy inas pajtása. Sem apja, sem anyja, a ki megsirassa, Árva volt, szegény volt, az Isten nyugtassa! Legalább nem érzi többet a lábszijjat, Verésre nem fekszik, verésre nem virrad. Pap ki nem kisérte, meg sem is dicsérte, Mikor a hideg és szűk sirba tették le. Könynyel nem itatta a földet senki sem — Csak a majszter lánya sirt, sirt keservesen... Sió Ferencz. árnapjaink. mintha csak a föld nyelte régi, jó, pihenésre szántat. Azok a nyugalomra ok, amelyekben tempídkozás, egy csekélyke egy pipa dohányra való a pihenés fűszere : odalenek. Afrába adott Baross Gábor vasárnapi szünetet. Mert ámbátor nem zakatol a gép, hallgat a pöröly és becsukva a boltok ajtaja : nincsen nyugalom az elmékben és a társadalom meglevő rendszerén olyanokat döngetnek — éppen vasárnapokon — mintha a gyárak vaskalapácsai akkor kelnének erős munkára. Hajdanra vasárnapja volt nemcsak a testnek, amely pihenőjében ünnepi ruhába öltözködött, hanem ünnepe volt a szívnek is, amelyet magasztos hangulat tartott fogva és a szívvel együtt ünnepe volt a gondolatnak is, amely áhítattal járt ilyenkor az eszmék világában, hogy érezze és igazolja eredetét, azt a titokzatosat, amelyet kutatni nem szabad, a mellyel szemben egyedüli osztályrész — a megadás ! Milyen másképpen van manapság. Munkásgyülés itt, — szoczialisták gyűlése ott! Az egész héten munkaigába fogott test azzal üti helyre elcsigázottságát, hogy merész ideák tömegében füröszti meg agyvelejét és végig álmodja ébren az uj társadalmat, amelynek megalakítására hivalkodóan mutogatja erős munkában izmossá edzett karjait. Hol van ma már a vasárnapok malasztja ? . . . Zajos gyülésezések zsidajában szétrepített nagy, felforgató eszmék hirdetői versenyt szólanak a harangokkal és a templomok ajtain kihangzó zsolozsmák éneke a munkás-induló harczias akkordjaival gabalyodik össze. — Nem imádság fakad az ajkakon. Nem azt köszönjük, hogy volt erőnk a múlt héten. Nem azt könyörögjük, hogy legyen erőnk dolgozni újból. Erős kritikát mondunk a gazdasági és társadalmi állapotok felett. Felforgatással fenyegetve kívánjuk az uj viszonyok életbe léptét. Imádság helyett fenyegetés, könyörgés helyett erős filozófiai eszmék sorbontó következményeinek hangos jajjai fakadnak az ajkakon . . . Eltűntének, örökre el talán, a régi vasárnapok. Csoportokba verődve nem mennek imakönyvekkel templomba az emberek , gyűlésekre indulnak vitatni a jog és a kötelesség, a munka és a bér nagy törvényeit. Nem áhítatra gyülekeznek, hanem törvényeket csinálni toborzódnak együvé , nagy igazságoknak, egyelőre papírra vetett törvényeit készítik a jövendő, a közel jövendő számára. Hétfőn alig írnak a lapok másról, mint azokról a gyülésezésekről, amelyek vasárnapokon korcsmár termekbe hívták azokat, akik egész héten kínosan hordozzák a modern társadalom Scuuuu tea licit. — mennyi jaj, mennyi köny, a tehetetlenségnek felkelni akaró erőlködése, az elnyomottnak lánczot törni kísértő vágyódása szól e gyűléseken ! Csak a hangja más, mint a régi vasárnapok szent imáinak. Az emberi szív talaja, a melyből fakadnak, a régi. A szegény ember joga — és gazdag ereje. A törvény parancsszava — és az erő — követelései. A kényelem — meg a szűkölködés, az éhes gyomor és a jóllakott dangja. Nem mindennapi hangok. Eltérők azoktól, amelyeket egykoron hallottunk vasárnapokon, de alaphangjaikban annyi a rokonság, hogy szinte könnyű a megtévesztés. Akkor a templomok csarnokaiban adott a nép hálát az Urnak, mivelhogy módjában van a pihenés — most füstös korcsmák alacsony szobáiban kiabál, hogy nincs módja a pihenésre és elcsenevész, mint a nap nemsütötte növény. Ezelőtt a templomok csarnokaiban könyörgött a nép forró imában erőt arra, hogy újból elvégezhesse a heti munkát, amely után kenyeret adhat gyermekének, valamelyes ruhát vehet magának és feleségének. Ma a templomok mellett elsurranva, népgyülések hívogató hangjai után megy a szegény, hogy vádolja azt a társadalmat, amely verejtékes munka után csak annyit se juttat, hogy ünnepe legyen a vasárnap, néhány jó falat által a gyerekeknek és a kék blúz kényelmében megizmosodott tagok, vasárnapon legalább, csinosabb ruha simulékonyságát érezzék. A hálának és a megadásnak rendezett isteni tiszteletek helyett mostanság vasárnapon olyan gyülekezéseket tartanék, amelyeken az elégedetlenség és a követelés terjeszti elő programmját/"ÁTolt ...fogyott a türelemből és megadás helyett megtorlásra, jogainak kierőszakolására tör az éhező. Polgári jogokról álmodik és kenyere mellé húst követel. Óvni akarja az asszonyt és a gyermeket, a mely vele egy sorban állja a műhelyt, és a kiknek fogékony szive ott kérgesedik érzéketlen hustömeggé a gyár fojtó levegőjében. Hálát az Urnák ! . . követelte hajdan a szív a szent vasárnapon. Jogot a jogtalannak követel ma az ész a pihenés ünnepén. Vaj’ lesz-e itz, a mely összevezeti a két közt és megadja az Urnak, a mi Persze, az ily kulcsot az állatnyelvnél nem lehet használni, de mindamellett is közel fekszik az hozzánk s már a költők, kik a régi időkben a legjobb természetbúvárok voltak, igyekeztek kibetűzni a hanghieroglifákat. Mióta a tudomány e kérdést fölvetette, az rendezett, systematikus tárgyalásában részesült. Lehet, azt fogják némelyek kérdezni ; vajjon e tárgy egyáltalában tudományos kérdés gyanánt tekinthető-e ? Mi mindnyájan ismerjük a gyermekkorból e kérdéseket : »Mit csinál a ló ?« »Mit csinál a kutya ?« »Mit csinál a szamár ?« s mi mindnyájan tudjuk, hogy a ló nyelit, az eb ugat és a szamár iá-t kiált. De hát mit lehet róluk egyebet tudni ? Talán mégis lehet egyet mást. Maradjunk az utolsó példánál: a szamár iá-t kiált. E macska-nyávogáshoz hasonlító kiáltást elnyújtott, mintegy erőszakosan előidézett véghang jellemzi. Mélabus hanglejtés ez mohban, mely lényegesen különbözik a vidám lenyeletés büszke színezetű hangjától. Vájjon eme panaszhang nem a tunya természet kifejezése-e, melynek minden cselekvése oly keserves erőlködésbe kerül, hogy még a hajnalodást is, mint nyugalomzavaró jelenséget fájdalomkiáltással üdvözli ? Mennyire ellentéte ennek a kakas harsogó hősies hangja s e kis állat büszke magatartása ! E, keletről származott szárnyas mindenütt meghonosul és megérdemli a felőle mondott eme dicséretet : »Minden égalj jó a vitéz kakasnak, mely mindenütt meghonosúl s úgy érzi magát, mint akármely benszülött. Ő mindig egészséges, erős tüdejfl és vidám kedélyű kiáltása a teljes egészséget és kitörő vidámságot fejezi ki. Éneke egyáltalában nem mondható dallamosnak, de az az egy érdeme mégis megvan, hogy ment minden panaszhangtól. Van sok elég megható, behízelgő hang, de egyik sem mérkőzhetik vidámság tekinteteaz Űré ... a vasárnapnak, ami a vasárnapé, a jogot a követelőknek, ami őket megilleti ?! Mert megható az ünnep szentelt pihenése, de éppen oly lesújtó egy tömeg jajta jogokért. Ám megkapó, ahol e kettő találkozik és az én nyugalma kezet fog a felháborodott érzelmek lecsendesülésével. A templomok felé hömpölygő népáradat magasztos érzelmektől sugárzó arcza, nagy tanulságokban mutatja az eszmék hatalmát. De a népgyülésekre az általános szavazati jog, a felvilágosodottság terjesztése érdekében együvé csőditett tömeg, jelentős jeligéivel ajakán még erősebben tanúskodik a mellett, hogy az eszméknek hatalma van, erős hatalma, amely megdönti a várak falait azokon a keskeny réseken, amelyeken beszivárog. És az uj társadalomnak, amely ki fogja vívni a maga jogait tollal, szóval, betűvel, ha teheti— erővel, munkában meg izmostxletc kanjainak erejével, ha kell, majd csendesebbek lesznek a vasárnapjai, mint a mieink.Mert csak annak van nyugalma, a kinek vágyait nem verte bekóba a teljesülés lehetetlensége. A ki hiszi, hogy jogos kivánalmai teljesednek, annak idegzetét nem bántja a harcz izgalma, az vágyódik pihenésre és öntudatosan emeli szemét ama megmérhetetlen nagyság felé, a melyben forrását találja a megváltásnak és az igaznak. De akit a jogtalanság érzete izgat, aki a maga emberi mivoltának tudatában azt mérlegeli, hogy nekem nem úgy mérnek, mint neked és a temeggazdagodásod nyomán fogy az én erőm és nem tűnik el szegénységem , annak nincsen érzéke a nyugalom iránt, annak nem kell a vasárnap. -X- Az állatok beszélő tehetsége. Az újabb időkben érdemesnek találták, az állatok beszélőképességét rendszeres, tudományos megfigyelés tárgyává tenni. Két főpontot kell ez észlelődés terén szemügyre venni. Először is következő kérdésekre kell választ keresni: Minő hangot ad bizonyos állatfaj ? Kiáltással, nyögéssel, kaczagással vagy egyes hangokkal van-e dolgunk ? s miképpen olvashatunk némileg a hang kifejezésekből? Az emberek által használt betűkombinácziók közül, melyek közelítik meg leginkább ama hangokat ? Az e kérdésekre való felelet fölvilágosítást ad arról, hogy a különböző állatfajok mennyire képesek a szóragozásra ? Ez a fő pont; a másik e kérdés megoldásából áll: hogy lehet az állatok beszédét megérteni s azt némileg lefordítani? Mint valamennyi idegen nyelv megérthetésére, úgy erre is kulcsra van szükségünk s noha úgy látszik, mégsem kell e kulcs után messze keresgélnünk. Mi magunkkal hordjuk azt. A hangok ismerete, melyeket az ember örömében vagy fájdalmában, bajban vagy elégültségben, bosszúság vagy haragban kiejt, — és a különféle állatok hangkiejtése, azt hisszük, megadja a kulcsot. Persze e kulcs használata egyike a fő nehézségeknek. Ez első nehézség hasonlít ahoz, melyet nagyon régi feliratok nyújtottak s még folyvást nyújtanak. Sokáig, egész a jelen századig, a régiségbúvárok úgy álltak az egyiptomi hieroglifák előtt, mint megoldhatatlan rejtélyek. Ők nem voltak képesek azt elolvasni és igy lefordítani sem. A kulcs hiányzott hozzá. A hires rosette-kő szolgáltatta a kulcsot a hieroglifákhoz, mivelhogy egyszersmind görög fordítást is nyújtott a fölirathoz. Ken a reggelt üdvözlő amaz örömharsogással.« Mindez, a legközönségesebb megfigyelés eredménye, — fogják mondani; — de hát mi köze mindennek a tudománnyal ? A tudomány rendszeresen tűzi föl kérdéseit s ép úgy felel azokra. Egy franczia természetvizsgáló az állatok nyelvkérdését igen helyesen intézte e kérdéssel: Mennyire bírnak képességgel az állatok az emberi nyelv megértésében ? Megemlíti itt, hogy féléves vagy nyolczhónapos gyermek, tömérdek szót ért a a saját nevén kívül, anélkül, hogy képes lenne az általa értett szavak egyikét is kimondani. Általában az embereknél nagyobb a képesség, valamely nyelvet megérteni, mint azt alkalmazni; azt tapasztalhatta mindenki magán, ha valamely idegen országban járva, annak nyelvét előbb alaposan nem tanulmányozta. Amit azonban az embereknél észlelünk, az az állatoknál is állhat. Sokan ezek közül képesek lehetnek szavakat érteni, anélkül hogy azokat annyira elsajátíthatnák, miszerint szótagolhatnák. Legérdekesebb, természetesen, az a kérdés, amelyik az állatvilágnak legértelmesebb képviselőire vonatkozik. Ezeknél gyakran láthatni az elgondolkodást s cselekedeteik gyakran nemcsak a helyzet átérzését bizonyítják, hanem a végkövetkeztetést is; mindamellett a legértelmesebb kutya is az ő „vau-vau“ csaholását még nem hagyta el. De hát mi képezi a korlátot a kutyának gondolkodási tehetsége és beszélőképessége közt ? Az, hogy hangszervezete a kképen van alkotva, mely szerint lehetetlenség neki egyetlen szót is kimondani. A kutya azonban nemcsak ugat, hanem nyöszörög is s az ugatásban és nyöszörgésben árnyalakokat ad, mely még a legkevésbbé gyakorlott fület is megragadja. Örömet és haragot jelző ugatás, mennyire különbözik e kettő egymástól. Mindamellett