Abauj-Kassai Közlöny, 1896 (25. évfolyam, 4-56. szám)

1896-01-23 / 4. szám

Éppen ezért a szolgálaton kívüli viszonyban álló tisztjelölt alkalmas voltának megítélésénél nem elég vizsgálni azt, hogy a minősítési táblázat rovatainak megfelel-e az illető, hanem igenis szigorú vizsgálat alá veendő a tisztjelölt jelleme, magán- és társadalmi élete, magatartása, erkölcsi világa, tapintatossága és képzettsége dolgában. Miután pedig eme tulajdonságok megítélésére legilletékesebb maga a tisztikar, ezért tartja szükségesnek a szabályzat a szolgálaton kívül állóknak tisztté leendő kineveztetése előtt a tisztikar megkérdeztetését a fentebbi körülményekre vonatkozólag. Városi és megyei hírek. — A jégről. Vidám élet uralkodik a jégpályán. A jégsport hívei élik világukat és örülnek, hogy Télapó mégsem hagyta cserben őket és nem az időjósoknak adott igazat, kik azt állították, hogy e télen nem lehet korcsolyázni. — Öröm nézni a dévaj kaczaj közt tova surranó párokat. És mennyi sok . . . sok szép leány. Ott a bogárszemű barna lányka, mily kecsesen lejt kísérője karján. Keble piheg az izgalomtól, ajka félig nyitva a késtől, az egész oly ingerlő, hogy kénytelen az ember behunyni szemét az igézet elől. Utána az a kis szelíd, szőke gyermek, minő ellentéte az előbbinek. Vigyázva, lassan halad, csak gyengén mer támaszkodni kísérője karjára, pedig az ifjú piros arcra arról beszél, hogy egy cseppet se haragudnék, ha jobban merne a kicsike. Aztán még ott vannak a szép asszonyok! ... Itt ismeri meg az ember igazán mások gondolkozását, természetét, ez az egyedüli hely, hol nincs az a bosszantó tesz s a hol az ember szabadabban átadhatja magát érzelmeinek, anélkül, hogy kiszólják érte. — Kinevezés: A király Szörényi Gusztáv kassai kir. törvényszéki jegyzőt, a szvidniki kir. járásbírósághoz albíróvá nevezte ki. — Hymen. Legányi Jenő r kassai műkedvelők legjobbja, Legányi Samu polgártársunk, bútorgyáros fia, eljegyezte Szikszay Lajos debreczeni építészmérnök bájos leányát Vilma kisasszonyt. A szép frigyhez szívünkből gratulálunk. — Klein Samu, kassai kereskedő jegyet váltott Jurovics Anna kisasszonynyal, Jurovics lápót kassai jegelykedő leányával. . ^Hasznú tartalmánál fo^ város törvényhatásr mint annak környékén feljegyzői állásra ^Jettségnek örvend s ezenfelűl, — a megyre(^okr.) is lehetővé teszi, ha pedig Rössier mindenki megszerezhesse. Az pályázik, lexikon 8-ad rétben s a kört Kassáról. Kassa mai jelent meg: A kassai és abisza szintén küld katonai egyházi, polgári és áhítani h * hivatalok, földbirtokosok, iskolai ‘ k^tok, kereskedelmi és iparkamarai elszerelés teaz svédek, orvosok, közjegyzők,^egy’ bizottság^^yletek, biztosítóévi testek, kisebb, hogy a iparosok, a kassai h,| csak^lF5 c £ bandérium álkások feltüntetés Te •éSl / *ílsége$zás. Vasárázi délután kísérjegyzék Magyaromra pl.sátka ödönt aggV FocsáthA V iktor paprik, • ,c Jéményú fiát. A 22 éves művelt, renüe van szorgalmú fiatal ember hirtelen bekövetkezett halála, úgy tanuló társai közt, mint a város társas köreiben, ahol az elhúnyt mindig szívesen látott vendég volt, mély megdöbbenést keltett. Temetésén óriási közönség vett részt, a halott koporsóját egészen eltakarták azok a koszorúk, amelyeket rokonai, barátai és ismerősei szeretetök jeléül raktak le a ravatalhoz. A közönség és gyászolói nagy sokaságától körülvett sírnál Ruszinkó Zsigmond joghallgató tartott megható beszédet. Nyugodjék békével! , — Angyal-szárnyakat öltött Willn jrotter Erzsike, a községi elemi iskolának egyik legszebb, legszorgalmasabb, legkitűnőbb növendéke, szülőinek szemefénye. Növendék társainak mindegyike egy-egy szál virágot hazott a tanítónőnek, Timkó Sárinak, a virágot csokorba kötötték s elküldötték sűrűn megsiratott barátnéjuk hűlt szívére. Abból a magasból úgy mosolygott az a szép angyal ! — Festők a század elején. Dr. Nyári Sándor e napokban Kassán járt, hogy e század elején festő művészek művei után kutasson, illetve hogy a század elején élt festő művészek neveit hátrahagyott műveikből összegyűjthesse. Kassáról szép eredménnyel távozott el a fiatal tudós. — A kassai jótékony női egylet február hó 2-án tartja meg ezidei tánczmulatságát, melynek jövedelme a szegények és árvákháza javára esik. Az eljárók teljesen indokoltan cselekedtek, midőn a költséges bál helyett egyszerű tánczmulatság megtartását elhatározták, lévén a czél jótékonyság gyakorlása és nem pompa kifejtése. A tánczrendezőkről és a tánczosok egész légiójáról gondoskodva van, úgy, hogy az idei tánczmulatság sikerét biztosítva látjuk. Egyébként a nőegyleti tánczmulatságok úgyis a legsikerültebbek közé tartoztak eddig is. — Belépti díj személyenkint 1 frt 50 kr., családjegy 3—4 személyre 4 frt. Jegyek válthatók : Kissváry Sándor, Kriegerbeck Ferencz és ifj. Megay Gusztáv czukrászok, Maurer Adolf és Mildner Ferencz könyvkereskedő és Kemény Géza divatkereskedő üzleteikben és este a pénztárnál. A tánczmulatság kezdete esti 9 órakor. — A kassai vörös kereszt egylet f. hó 15-én a Schalkház-szálló dísztermében saját alaptőkéje javára, élőképekkel megelőzött tánczmulatságot rendezett. Ez alkalomra a tánczteremben egy igen díszes kis színpad lett felállítva, melyen pompás kivitelben a kassai közönség színe javának közreműködésével hat élőkép lett bemutatva. A nézőtér zsúfolásig megtelt, sőt igen sokak kénytelenek voltak visszatérni, akiket a terem már befogadni képes nem volt. A nagy feltűnést keltett és kitűnően sikerült előképeket Greguss Imre festőművész és ifj. Polgár Károly színművész rendezték ügybuzgóan, általános elismerés mellett. Az élőképekben közreműködött hölgyek és urak névsora a következő: Első kép: Mózes feltalálása. Fáraó leánya : Péchy Zsigmondné. Mózes nővére : Kállay Luczi. A kíséret: Dunkel Emma, Kaczvinszky Évi, Lekly Anna, Naményi Ilona, Prihradny Elsa, Weinberger Alice. — Második kép: Menuet. A tánczolók : Münster Alice, Szmrecsányi Ödön. A zongorázó: Herzfeld Vilma. Vendégek: Benczúr Gizella, Bezsilla Irén, Greguss Imréné, Kresz Margit, Pallavicini Teréz őrgrófnő, PrihradúFr Pu^CSüS~lll Sári bárónő"1'~''—tdt Ella, Am^t, bánatot p^ciy An1111^1 a Harmadik megfagyásánál. Lappi Lászlóné.*z únjatók: Fekete ülg;sőt csak Alice, Hedry Klára, Hegedűs Leli, HoLly Johanna, Korányi Gizella, Puky Pálné, S. .macy Anna, Berzeviczy Gyula, Feigler Imre, Szmrecsányi Ödön. —Negyedik kép : Lupus in fabula. A nagymama: Paksy József . A társaság: Demeter Ada, Fekete Madien, Jankovich Kamilla, Kempelen Etelka, Madarassy Ilona Oroszy Margit, Szőnyey Ida, Berzeviczy Gyula, Szmrecsányi Géza, Téglássy József. A gyermekek: Kinsky Márta, Paksy Jenő. — Ötödik kép : Shakespeare Erzsébet királynő udvaránál. Erzsébet királynő: Bernáth Elemérné. Shakespeare: Kiss János. Palotahölgyek és udvari méltóságok : Aranyossy Alice, Hegedűs Leti, Moskovits Irén, Schell Mariska bárónő, Demeter Ernő, Elekes Antal, Fáy Antal, Kauzsay Ödön, Szieber Dezső. A gyermek: Péchy Ilonka. — Hatodik kép: A meny megérkezése. A menyasszony : Báró : Schell Gyuláné. A vőlegény: Téglássy József. Az örömszülők: Polinszky Béláné, Bernáth Aladár. Nyoszolyóasszony: Fabinyi Gyuláné. Násznagy : Dietz Lajos. A násznép : Balázsovits Istvánka, Hegedűs Mariska, Korányi Ilona, Pallavicini Vera őrgrófnő, Wellik Victorné, Fülöp Dezső, Hirháger Imre, Kolos Jenő, Maurer Frigyes, Szieber Szilárd, Zenovitz Kálmán Czigányok : Naményi Béla, Podhorányi Miklós, Stanik Dezső, Varga Kálmán. Az élőképek után tánczra perdült a társaság ifjú-nagyja s járták a ropogóst reggeli 6 óráig. A négyeseket három kolónban 120 pár tánczolta. A 85-ösök katonazenekara, s Florváth Feri s Emil testvérek kitűnő bandája szolgáltatta. A jelen volt s a tánczban részt vett hölgyek névsorát összeállítani teljes lehetetlenség volt Az összes bevétel körülbelül 1200 frt, mennyi lesz ebből a tiszta nyeresség, azt ezidő szerint még nem közölhetjük, mert a számadások még javában folynak. Általánosságban megjegyezhetjük, hogy amilyen szép volt a mulatság, olyan költséges is. A szép siker a veres kereszt egylet kassai fiókja elnökségének s hölgy választmányának tevékenységét, s odaadó buzgóságát dicséri, a főrendezésért pedig Fabinyi Gyula egyleti főtitkár érdemel dicséretet, ki nem kímélve időt és fáradságot — mint rendesen — most is mindent elkövetett, hogy a veres kereszt egyletet városunkban arra a nimbusra emelje, mely emberbaráti jótékonyságánál fogva méltán megilleti. Az élőképekben résztvett hölgyeket Nógrády Jolánka, Medgyessy Erzsike és Halmi Hedvig, a férfi szereplőket ifj. Szathmáry A. színtársulati első rendű tagok maszkírozták. Úgy halljuk, hogy az egyes élőképek fényképileg lesznek megörökítve. Végezetül megjegyezzük, hogy a vörös keresztegyleti tagdíj évenkint 1 frt, jelentkezhetni Fabinyi Gyula egyleti főtitkár, Varga Kálmán segédtitkár és Homola István pénztárnoknál. Ma Pokolba az ily polgári házassággal ! Egy lengyelfalusi jegyespár akart polgárilag összevedleni az alsó-olcsvári állami anyag, könyvvezető előtt. A bölcs úr esküt kívánt a jegyespártól. A jegyespár az esküt megtagadta. A bölcs úr határozatot hozott, (olvastuk) hogy a jegyespárt polgárilag össze nem adja, mert előtte esküdni nem akar. A jegyespár és násznép furikol Kassára az alispánhoz (ez, fájdalom, beteg), főispánhoz (ez nincs Kassán), főszolgabíróhoz (ez a határozaton czeruzával utal a törvényre). A násznép furikol vissza Ölesvárra. Az anyakönyvvezető azt mondja a czeruzás jegyzésre, hogy neki nem parancsol sem czeruza, sem tinta. A násznép megy haza, hazulról harmadnap ismét Kassára — főispánhoz (nincs itthon), alispánhoz (beteg), — végre valami »alacsonyabri ember könyörül meg rajtok, ad nekik írást, azt az írást respektálja az olcsvári anyakönyvvezető és esketés nélkül polgárilag nagy nehezen összeadja a jegyeseket. Aki nem hiszi, hogy mindezek így történtének —• az svindler. Különben a kormány előtt alázatos püspökeink szerint: »a Sipka szoros csendesa. — Zaklatás. A városi faraktárból felaprítással, behordással és sorbarakással vett fa szállításakor a munkások rendszerint külön díjazást követelnek, mert — úgy mondják — ők egy fél öl behordása és sorbarakásáért a vállalat részéről csak 10 krt kapnak, holott a közönség ezért 40 krt fizet! Orvoslást kérünk ! — Egy kukkanás 10 kr. Az Erzsébet tér egy újabb nevezetességgel gyarapodott. Óriási távcsövet állított föl ott egy élelmes vállalkozó, amelyen át kényelmesen lehet a Mars lakóinak paradicsomi életét megfigyelni. Egy betekintésért csak 10 krt kell leszúrni. Egyébbként csak az a baj, hogy esténkint szürke hófelhők ülik meg az eget, s Mars lakóinak ügyes-bajos dolgai egyelőre nem obszerválhatók. — XX. századbeli boszorkány. Ha a tábori Badóné törvénybe ütköző dolognak nem látná, körülbelül ilyen apróhirdetésself kedveskednék a lapok olvasóinak, aki hű szeretőre, jó szerencsére, tartós egészségre, s ellenségeket megrontó dekoktumokra kíván szert tenni, az egész bizalommal forduljon hozzám; levélbeli megkeresésekre levélbélyeg és diskréczió beküldése mellett azonnal válaszolok. Mert Badóné bűvös konyháján mindennemű varázsszerek készíttetnek nagyban és kicsinyben. Különösen jó üzletet csinál a hűtlen szeretők visszacsábításával. Az ő általa készített pogácsák csalhatatlanul hatnak. Tudják ezt jól a szakácsnők meg a szobalányok. De sokba is kerülnek ezek a titkos bűbájos pogácsák, amiket a szétcsapó bakák ropogtatnak esténkint. Badóné érti a módját ! Múltkor, egy nem annyira könnyen hívő szobaleány jelentette föl a czigányasszonyt, aki nagyon megzsarolta azokért a visszatérítő pogácsákért. A rendőrség le is foglalta Badóné bűvös szereit, melyek között egy naiv leány fürtéi is oda vándoroltak a bűnjelek vegyes gyűjteményébe. Lopás. A városi faraktárban levő felaprító gép szíjait ellopták, úgy hogy a gép hosszú időn át szünetelni kénytelen, levelében teljesen mellőzi ezeket úgy, hogy azok Kassa czímerében többé helyet nem foglalhatnak. Hogy tehát e pecséten ismét találkozunk a mellszalagokkal, az csak a régi, de elavult, hatályát vesztett czímerekből vétethetett át, de hogy ez helytelenül történt, az előzőkből eléggé világos. Kassa sz. kir. város törvényhatósága a 11. Ulászló által adományozott czímert használja s csakis ezt használhatja, máig is okmányain. Némely változatban e pecsétek a szóban forgó mellszalagos angyalt ábrázolják czímertartó gyanánt. E helyütt akarok e szabálytalanságra rámutatni s konstatálni kívánom,hogy mindazon czímerek s pecsétek, melyek a város által használtatván, a paizstartó angyalt mell szalagokkal tüntetik elő, heraldikailag inkorrektek, tehát használatuk helytelen. A pecsétlő hátlapjába vésett lapidáris fölirat megőrizte számunkra a pecsétlőt készítő művész nevét, t. i. Antonius mestert, ki mint ötvös 1493-tól 152ü-ban bekövetkezett haláláig működött Kassán s a Communítás tagjává, azaz városi szeniorrá 24 éven keresztül, vagyis 1479-től 1520-ig megválasztatott. Mihalik levéltári kutatásai e mesterre vonatkozólag több adatot hoztak napfényre ujján, itt azonban csupán azt közöljük, hogy Antonius mester 1493-ban nyert polgárságot s hogy 1520. Szent Lucza előtt való ötödik napon már halott volt, mert özvegyétől ezen nap kéri vissza Greff Mátyás városi tanácsos ama »bizonyos mennyiségű« ezüstöt, mely a Szent Erzsébet egyház számára előállítandó tárgyak készítésére Antoniusnak átadatott. Mindezen s a további adatokból, továbbá a fenmaradt pecsétlőből is kitűnik tehát, hogy Antonius tvös kitűnő mester volt s hogy a kassai szécs egyház számára is készített ötvös műveket, hogy fia, János, baccalaureatus volt, ki valószínűleg egy és ugyanazon egyén azzal a férfiúval, ki Krakóban mint orvos és író híres nevet vívott ki magának. Működése mély és tiszteletre méltó nyomot hagyott hátra; szakmájában való nagy jártassága s a városi életben való szereplése felől méltó a legnagyobb kegyelettel megemlékeznünk, anyival is inkább, mert szereplését négyszáz évig a feledés lepte borította, melyet Mihalik József kutatásával felfedvén hazai műtörténetünk egy jeles alakjának megismerésére vezetett. Színház. Kedden és szerdán: Nem volt előadás. Csütörtökön : »A madarász«. Pénteken : »Borgia Lukretia«. Szombaton: »Sapph 0«. Vasárnap : »Próbaházasság«. Hétfőn: Nem volt előadás. Zeller kitűnő zenéjű operettejének előadása tulajdonképen keddre volt, kitűzve, de az e napi, valamint a szerdai előadás is a vöröskereszt egylet kassai fiókja által a Schalkház-szálló nagytermében rendezett élőképek előkészítése, illetve előadása miatt elmaradt s főképen azért, mert az élőképek létrehozása körül a segítség főbb részét a színtársulat tagjai nyújtották. Méltányos lett volna tehát, hogy ellenérték fejében az egylet néhány telt házat teremtsen, azoknak a színészeknek, kik az élőképek terheiből kivették a maguk részét s az élőképek érdekében két estén előadást nem tartottak. Erősen hisszük, hogy az illetékes körök e mulasztást méltó módon fogják helyre hozni. A »Madarász« tehát félig üres ház előtt adatott s miután a szerepekben, némely tagok betegsége folytán, változás állott be, az előadás úgy részleteiben, mint általánosságban, a gyengébbek közé tartozott. Hatvaniné asszony, ki hetek óta gyöngélkedik, még rekedten s félig gyöngélkedve lépett föl Postás Miska szerepében, a mit pedig nem helyesel: cselekedett, mert ily körülmények között,_ kelvén, könnyen elvesztheti hangját s ezérttán ki kárpótolja őt? Csak a legnagyobb szinség kényszerítő hatásának tudhatjuk be, KöflÁdám szerepét Bátossynak osztották ki, ki tudomásu dolog lévén, hogy Bátossy Eni drámai színész s hősszerelmes és eddig csupa mint kisegítő szerepelt némely operetténei másod-, harmadrendű szerepekben. Őszintén szólva Bátossy miatt féltettük az operette sorsát, melyet elveszettnek gondoltunk, azonban Bátossy Endre meglepetést szerzett nekünk, mert Ádámot tisztességes eredménnyel énekelte, de különösen második felvonásbeli dalát oly szépen s annyi ügyességgel adta elő, hogy zúgó tapsvihart aratott érte. Hennefeld Hedvig kisasszony jó volt játékában s énekében egyaránt, nagy kár azonban, hogy ez utóbbiból mit sem hallottunk. Nem volna hajlandó a kisasszony erősebben énekelni ? Szatmáry pompás alakításban mutatta be a bírót Az ivás történetéből. A szerelem mellett semmit sem magasztaltak annyira, mint az írást. A költők megénekelték, és a régiek Bachus tiszteletére gyakorta rendeztek ünnepeket. Mióta Noé apánk az első kortyot itta saját termésű borából, azóta a keleti népeket kivéve, alig akad nép, amelynek áldozó szertartásából a bor hiányozna. A kedvderítő nedű minden ünnepélyes szertartáson szerepel. Keresztelőnél, névnapon, esküvőn, de még a halotti toron is felhangzik az ének : Ki! haj! igyunk rája Úgy is elnyel a sír szája . . . A görögök és rómaiak az ivás tekintetében is hallatlan dolgokat műveltek lakomáikon. Boraikat Chios, Lesbos Rhodusból nyerték és olyan mértéktelenül ürítgették a kancsókat, hogy a józan spártaiak erkölcseit is megmételyezték. Itt azonban annyit szükségesnek vélt tenni a tanács óvóintézkedésül, hogy egy sárga földig leitatott rabszolgát hajszoltak végig az uterákon, hogy a lakosságot a részegség utálatosságával elriasszák az ivástól. A rómaiak tivornyáikon magister bibendit választottak. Az ünnepelt nevének minden betűjére külön serleget ürítettek, azután ittak a kilencz múzsáért, a három grácziáért és végül jöttek a vad pohárköszöntők, — éppen mint nálunk. A serleget körömpróbáig ki kellett inni és az maradt a győztes, aki a többit az asztal alá itta. Az első serleg báránnyá változtatta őket, a második oroszlánná, a harmadik disznóvá. Nálunk még több fokozat is van. Általában azt tartják, hogy az első pohár oltja a szomjat, a második egészségre válik, a harmadik igaz gyönyörűséget okoz, a negyedik jókedvet, az ötödik szerelmessé tesz, a hatodik álmossá, a hetedik elálmosít, a nyolczadiknál ingerkedünk, a kilenczedik felharagít, a tizedik felbőszít, a tizenegyediknél a törvénnyel gyűlik meg a bajunk és a tizenkettedik állattá aljasít. Hogy ez a sorozat teljes legyen, ahhoz természetesen jóféle bort kell csillogtatni a pohárba, nem afféle háromembereset, mert akkor még hamarább jutunk a végére. A régi időkben asszonyoknak és gyermekeknek szigorúan meg volt tiltva a szeszes italok élvezése. Az asszonyok csak anyaságuk után jutottak egy-egy ital borhoz, míg Romulus az ifjakat egyáltalán eltiltotta az ivástól. Egy fejedelem, a nevét nem jegyezte fel az utókor, naponkint csupán egy pohár bort engedélyezett alattvalóinak. Egyszer egy részeg embert vezettek eléje, aki azt erősítgette, hogy nem szegte meg a parancsot. — Hogyha egy pohárral iszom, mondotta, más emberré váltam, és ez a »másik« is megköveteli azután a maga poharát. A legjózanabbak, akik a próféta parancsára kiirtották szőlőiket és csupán pálmabort isznak. A törökök a champagnert szürcsölik, mert ez nem bor és így nem tiltja a korán. A perzsák minden időben szerettek inni és közöttük is született Hafiz, aki a legszebb bordalokat írta. — Már XI. Ptolemeus király 30 láb hosszú aranyból készült ivóserleget hordozott magával útjain és a józanokra adót vetett. Ez a pénzügyi művelet határozottan szerencsétlennek bizonyult, mert kevés józan találtatott országában, akit meg lehetett volna adóztatni. A XVI. században tivornyáztak leginkább az emberek. A lovagok, de még a szépséges várúrnők és kisasszonyok is nagyon ürítgették a kancsókat. A Lichtenstein család krónikáiban olvasható, hogy a várkisasszonyra naponként négy itze bor jutott. A kolostorokban akkor is, ma is értettek a torok megnedvesítéséhez. Érdekesek az edények is, amelyekből különböző népek az italokat élvezték. Azon kor óta, amikor még ellenségeik koponyáiból ittak áldomást, nagyon átmódosultak az ivóedények. A régi germánok szarvakból ittak, azután jöttek a vázák, kancsók és serlegek, de éppen nem olyan gyengéd formában, amiként az ma használatos. Egy veder bornak, »csizma« sörnek a kiürítése nemcsak az ivó torkát, hanem izmait is próbára teszi. Akadtak rajongó lelkek, akik a gyöngyöző pezsgőt rózsaszínű női czipellőkből is itták, a magyar legény meg felhajtja a bort azonmód az üvegből és az üres üveget odacsapja a falhoz. Miként igyunk, mit és mikor, az ízlés, természet dolga. Az ivásnál is áll, hogy »ahány ház, annyi szokás«, de jól mondja Brillat-Savarin, az ingesség nagy mestere, hogy aki megterheli a gyomrát, vagy leissza magát, nem ért az evéshez, iváshoz.