Abauj-Kassai Közlöny, 1898 (27. évfolyam, 2-36. szám)
1898-02-17 / 7. szám
ben <S. Hugó budapesti gépgyáros panaszolja, •‘•hogy 1893. augusztus 29-én azon feltétel alatt adott el Szoboszlón egy gőzmozdonyt és cséplőgépet M. József földbirtokosnak 5130 forintért, hogy a vételár teljes kifizetéséig a gép a panaszos tulajdona leend. A földbirtokos azonban 2235 forint tartozás törlesztése után a gépet B. földbirtokos társának eladta. Ellene is sikkasztás miatt tett feljelentést a gyáros. Az első esetben a budapesti büntető törvényszék és vele egyetértőleg a királyi tábla megszüntető határozatot hozott és pedig azzal az indoklással, hogy »adásvétel esetén az eladott dolog tulajdonának fenntartása az eladó részéről a bírói gyakorlat szerint büntetőjogi hatállyal nem bír s e szerint a megvett dolog a vételár teljes lefizetése előtt a vevő által történt eladása a sikkasztást meg nem állapítja.« A második esetben a debreczeni törvényszék kimondta, hogy a panaszlott egyén eljárása sikkasztást képez, de a debreczeni tábla ugyanazon okoknál fogva, mint a budapesti büntető törvényszék és a budapesti ítélőtábla, megszüntető határozatot hozott. Ily ellentétes bírói határozatok alapján került a két ügy a királyi kúria végső döntése alá. És a kúria kimondotta, hogy mindkét esetben megállapítható a sikkasztás tényálladéka, mert a tulajdonjog szerződésszerű fenntartása (pactum reservati dominii) büntetőjogi hatállyal bír. Ily esetben az ingó dolog a vevővel szemben idegen ingó dolgot képez mindaddig, mig a vételár kifizetve nincs és a vevő az ingó átadása által erre nem tulajdont, hanem csak birtokot szerzett. Minthogy pedig a két esetben a panaszoltak a jogos utón birtokukba jutott idegen ingó dolgot eladták (elidegenítették), sikkasztást követtek el stb. . . . (A kúria első esetben hozott határozata 7402197., a másodikban 837997. szám). Minthogy a fent leírt esetekhez hasonló részletüzlet mindennap száz és száz jön létre, nyilvánvaló, hogy a részletfizetésre dolgozó czégek sietni fognak olyan adásvételi szerződéseket nyomatni, amelyekben a tulajdonjogot határozottan fenntartják a vevővel szemben. És minthogy a részletre vásárló közönség? ,rendszerint végtelen nagy kényelemszeretetből nem olvassa ezeket a nyomtatványokat, hanem egyszerűen aláírja azt, amit elébe adnak és- minthogy nagyon gyakran fordul ^elő, hogy az ily módon részletfizetésre vásárolt dolgokat a vételár lefizetése előtt el is adják, a jövőben nagyon gyakori lesz azoknak a száma, akik önkéntelenül és akaratuk ellenére összeütközésbe fognak jutni a büntető törvénykönyvvel. Nagyon szükséges tehát, — írja az »Egyetértés«, melyből a lapunk olvasóira is közérdekű közleményt átvesszük — hogy a részletfizetésre vásárló közönség emlékezetébe vésse ezt a két esetet és óvatos legyen a részletfizetési ügylet alapjául szolgáló szerződési űrlapok aláírásánál és azontúl is, az ingók esetleges eladásánál. Városi és megyei hirek. .. — Kinevezés és áthelyezés. Dr. Laud ón Gyula kassai kir. alügyész Trencsénbe kir. törvényszéki bíróvá neveztetett ki. — Dr. Baszel Károly cs. és kir. főorvos a kassai 20. számú helyőrségi közkórháztól a pozsonyi 72. számú gyalogezred kórházába helyeztetett át. — Primiczia. Moys Jakab a theologia jelesen végzett hallgatója, a kassai székesegyházban vasárnap lelkésszé avattatott. Az ünnepélyt 9 órakor a theológusok énekkara nyitotta meg, a manuductori tisztet Berky Károly kanonok végezte, ki a szertartás után igen szép beszédben fejtegette a lelkészi állás fontosságát. — Diszebéd. A papnevelő-intézet igazgatója , Berky Károly kanonok a múlt hét végén diszebédet adott, melyre közéletünk számos előkelősége volt hivatalos. A többi között ott volt : Péchy Zsigmond főispán, Münster Tivadar kir. tan., polgármester, Timkó József városi tanácsos, Berczelly Ítélő táblai elnök, Paksy József kir. főügyész, Péchy Aurél törvényszéki elnök stb. A szives kanonoknak vendégeire mondott szép pohárköszöntőjére Timkó József tanácsos és Kozora Vincze főjegyő éltette a vendéglátó házigazdát. Az ereklyekiállitás rendezőbizottságához Felsőmagyarország minden részéből különféle emléktárgyak, családi ereklyék napnap mellett érkeznek. A bizottság igen gyakran ülésezik a kiállítás érdekében; a nagygyűlésről kiküldött tudósítónk a következőkben számol be : Fábián János alispán a Schalkház-szálloda első emeleti termében este '2 6- kor üdvözölvén a nagyszámban megjelent bizottsági tagokat, ifj. Kemény Lajos a f. é. jan. 29-én tartott ülés jegyzőkönyvét olvassa fel, mely helyeslőleg tudomásul vétetik. A vidékre kiküldött tagok ezután beszámolnak a megbízatásuk eredményéről . Lek 1y Gyula elmondja, hogy a miskolcziak a lehető legszivélyesebben támogatják a hazafias mozgalmat s tőlük telhetőleg mindent elkövetnek a kiállítás sikere érdekében. Siposs A. Gyula a budapestiek nevében sajnálattal jelenti, hogy Kreith Béla gróffal személyesen kétszeri keresés után sem érintkezhetett, Mihalik József azonban értekezett a gróffal, ki megígérte, hogy minden lehetőt meg fog tenni s kilátásba helyezte, hogy maga is el fog jönni Kassára, hogy a berendezésben segédkezzék. Előadja, hogy Mihalik Józseffel megnézte a gróf remek gyűjteményét s bírja a grófnő ígéretét, hogy a kassai ereklyekiállitás részére a tetszés szerint kiválasztandó darabok a bizottság rendelkezésére fognak állani. Schalkház Lipót eperjesi útjáról számolván be, előadja, hogy Binder Károly nagy gyűjteménye összes tárgyait a kiállítás rendelkezésére bocsátja, azonban a kollégium emléktárgyaira nézve az illetékes körökkel nem érintkezhetett. A bizottság mindhárom jelentést éljenzéssel tudomásul veszi s köszönetét fejezi ki az eljárt tagoknak. Elnök felolvastatja a kassai m. kir. posta- és távirda-igazgatóságnak átiratát, melyben arról értesít, hogy a kereskedelmi miniszter a postai szállítás portómentességét a fennálló szabályok keretén belül nem adhatja meg, mi sajnálattal tudomásul vétetik, de Fábián János indítványára elhatározza a bizottság, hogy legalább leszállított díjtételekért folyamodik a miniszterhez. — Greguss kérdi, hogy a plakát mily módon rajzoltassák meg,mert a színes drága. Ajánlaná, hogy a budapesti nyomdákhoz kérdés idéztessék e tekintetben. Ungár klisék beszerzését óhajtaná. Elhatároztatott, hogy Ungárt megbízzák ezt illetőleg a különféle adatok beszerzésére. — Schwarcz Lipót indítványozza, hogy a kiállítás javára Lekfy Gyula rendezzen egy hangversenyt. (Helyeslés.) Horváth Balázs dr. bejelenti, hogy a nagyváradi gimnázium birtokában levő Vörösmarthy kéziratában a Szózat szintén beszerezhető lesz. — Uj örökké megválasztattak: Rozman Andor, ifj. Legány, ifj. Sztudinka, Fiedler Szilárd, Hoffmann Arnold, Mihalik Béla, Bródy Frigyes, Kieselbach Gyula és Pausz Béla. — Fábián elnök indítványozza, hogy a borsodi bizottsághoz köszönő iratot intézzenek. (Helyeslés.) Maurer Rezső felveti a kérdést, vajjon ki fizesse a fuvardíjat, a beküldő-e vagy pedig a kiállítás? Elhatároztatott, hogy ez tetszés szerint fog történni. Több indítvány és tárgy hiányában 7 óra felé az elnök éltetésével az ülés véget ért. — Nyugdíj a rendőrségnek. A kassai rendőr önsegélyző egylet e hó elején tartotta rendes évi közgyűlését, melyen a rendőrlegénység nyugdíjügyének kérdése is napirendre került. Elhatározták, hogy kérelmet intéznek a város közgyűléséhez nyugdíjaztatásuk iránt olyképen, hogy a rendőr önsegélyző egyletnek körülbelül 10.000 frtot kitevő vagyonát nyugdíj-alaptőke fejében a város rendelkezésére bocsátnák s azután úgy járulnának hozzá a nyugdíjalaphoz, mint a város más alkalmazottai. — A rendőrlegénység kérelmét egészen méltányosnak találjuk, nemcsak irántuk való szánalomból, kiket mint valami napszámosokat hideg télviz idején a szolgálatból a főkapitány tetszése szerint bármikor elcsaphat, kiszolgáltatva a szerencsétlen páriákat esetleg a családjaikkal a nyomornak és ínségnek — hanem másrészről azért is, mert a városnak érdekében fekszik, hogy a rendőrlegénység lelkiismeretesen és pontosan betöltse hivatását, ami csak akkor érhető el, ha sorsuk biztosításáról gondoskodva lesz. — Szoczializmus. Míg Rohonczy Gedeon országgyűlési képviselő az egész ország színe előtt töredelmesen bevallja, hogy a Bánffy-kormány az ő mandátumának megvásárlására ezreket pazarolt el — addig az országban a szegény köznép nyomorog, mert nem bírja a nagy terheket, melyeket reá ró s melyekkel a szegény embereknek szájából kiragadja a verítékkel szerzett betevő falatokat az a kormány, amely Rohonczy Gedeonnak szavazatvásárlásra ezreket adományozhat! Csoda-e, hogy ha a szegény nép ezért nincs megelégedve sorsával . Ha már éhezik és nyomorog a nép, de legalább a haza javára fordittatnának a sok ezrek, bizonyára nem volna oly nagy az elkeseredés, mint mikor látja, hogy neki nyomorognia, szenvednie s éheznie kell akkor, midőn a lelkiismeret és a szabad meggyőződés elaltatására, tehát erkölcstelen czélra fordittatik ily temérdek pénz. Ilyes tettek által készíti elő a kormány a talajt a szoczializmus terjedésére s hozzá szegődnek egyes lelketlen agitátorok, kik a nép elégületlenségét felhasználva s nagyrészt önző czéloktól vezéreltetve valóságos fanatizmusba ragadják a lelkeket. Így van ez Zemplénben, hol az agitátorok által feltüzelt szenvedélyek gyilkot adnak a nép kezébe azok megrontására, kik épen az ő érdekében csillapodásra kérik. A múlt hét végétől kezdve a helytelen irányban felbujtatott nép már valósággal lázong, embervérre szomjazik, úgy, hogy Zemplén vármegye főispánja a kassai katonai hadtestparancsnokságtól a rend visszaállítása czéljából katonai segélyt volt kénytelen kérni. — Vármegyei piknik. Abauj-Torna vármegye fiatalsága csütörtökön este fényes házi bált rendezett a Schalkház dísztermében. Hogy milyen sikerrel, kitűnik abból, hogy az éjfél után felszolgált vacsorán 164 személy vett részt, s az alábbi díszes névsorból : Asszonyok: Bánó Árpádné (Kis-Szeben), Bernáth Elemérné, Berzeviczy Egyedné, Bessenyey Béláné, Csorna Józsefné (Devecser), Darvas Imréné, Darvas Ferenczné (Felső-Gagy), Dobozy Istvánná (Ab.-Szántó), Ehrenheimné, dr. Enyiczkey Béláné, Fábián Jánosné, Fekete Bertiné (Mislye), Hedry Bertalanná (Szikszó), Hedry Lőrinczné, Harsányi Józsefné (Torna- Almás), Jankovich Ottóné, Meczner Gyuláné (S.-A.-Ujhely), Neuhold Emilné, Oroszy Gézáné, Péchy Zsigmondné, Paksy Józsefné, Pallavicini őrgrófnő, dr. Rakovszky Endrénél Szatmáry Király Pálné (Bódva), báró Schel Gyuláné (Nagy-Ida), Szentimrey Gellértné (Gibárt), Szalay Lászlóné, Viczmándy Ödönné (Újhelyi, Zichy Andorné stb. Leányok: Bánó nőv.(Kis-Szeben), Csorna Sárika (Devecser), Darvas nőv. (Felső-Gagy), Fábián Giziké, Fekete Sárika (Mislye), Fekete Olga, Hedry Klára, Hoyos comtessek, Jankovich Kamilla, Koczán Lila (Gesztely), Oroszy Margit, Pallavicini Teréz és Vera grófkisasszonyok, Puki Sári, Sziklay Szeréna (Torna-Almás), Szentimrey Katinka (Gibárt), Szemere nőv. (Zemplén), Szatmáry Király Ida (Borsod), Schell Sári baroness, Viczmándy Marianne (Zemplén) stb. — Tescheni magyar bál. (Teschen, 1898. febr. 9 — 10.) A birodalom másik felében Teschen városában — mint minden esztendőben — ma a városháza nagytermében fényes bált rendezett a magyar társadalmi kör. Az oderbergi vasút igazgatósága külön vonatokat bocsátott az érkezők rendelkezésére s valóban a város a délutáni és esti órákban csak úgy hemzsegett a sok idegentől, kik a bált megelőzőleg a kedvező alkalmat a város megtekintésére használta föl. A táncz este 8 órakor vette kezdetét a pompás csárdással, melyet a vig magyarok s nehány német hölgy is oly nagy aminóval jártak. A figyelmes rendezőség igen ízléses tánczrenddel kedveskedett a hölgyeknek, mely csinos peluche-pajzsból állott, előlapján a magyar czimerrel, s a vasutas jelvénynyel, hátlapján pedig kicsiny könyvvel, melynek lapjaira a tánczok valának följegyezve. Az első négyest 138 pár tánczolta, a mi bizony Kassa legnépesebb báljának is díszére válik. Kétségtelen bizonyítéka ez annak a népszerűségnek, mely a tescheni magyar bált mindenkor körülveszi. Nemcsak Teschennek szép leányai (mily szépek is azok!) jelentek meg, hanem az oderbergi vasút ,hosszú vonalán fekvő minden városból, sőt Budapestről és Sziléziából is eljöttek egyes családok. Kassa is igen sok tánczolóval volt képviselve , különösen a jogakadémia hallgatói s a helyőrség tisztjei fölötte nagy számmal rándultak fel Teschenbe , osztrák földre, hol oly jól esik a magyar fülnek az édes magyar beszédet hallani. Hogy mily vidámság, fesztelen jókedv uralta a vendégeket, azt fölösleges lenni, csupán annyit említünk meg, hogy a bál csak reggel fél 8 órakor ért véget. Elismerés illeti meg a Dobránszky Endre főrendező vezetése alatt működő körültekintő rendezőséget, mely a bál fényes sikerében kitartó fáradozásának és gondosságának méltó jutalmát láthatja. — Kereskedő ifjak táncrestélye. A farsangi mulatságok között siker tekintetében tekintélyes helyet foglal el a kereskedő ifjak társulatának, az, a tánczestélye, mely a Schalk- Eáz-szálló dísztermében szerdán zajlott le. Városunknak egy életrevaló polgár eleme gyűlt össze ez alkalommal, hogy vidám jókedvben egy estét szenteljen Texpsychorenak. A jelenvolt leányoknak csakugyan pompás mulatságuk volt: az agrójuk ritka magasságot ért el, mert a jelenvolt tánczoló hölgyre több mint kétszer annyi fiatalember várakozott, akik ezúttal letettek ama szokásról, hogy a bálterem közepén keresztbetett karokkal, vagy a bajuszt pedergetve (illetve annak helyét simogatva) tétlenül végignézték a néhány tánczot, hanem szerencsésnek tartották magukat akkor, ha akadt tánczosnőjük. A garde des damesoknak is felcsillant szemük örömükben, látva a fiatalok pompás jókedvét és kelendőségét. A pompás zenét a 34-esek zenekara szolgáltatta, melynek derék karmestere: Neidhardt «Merkur»- czi-Neki még mindig nem jött elő. Elszaladt azzal a levéllel. Ugyan hová lehetett ? . . . Csend. Az olvasó szemei csörrennek csak. A földre nézek és érzem a szivem dobogását. Ránczos kezeimet összekulcsolom és meggörnyedve, idegesen ülök ott a mama háta mögött. Most egyszerre valami tompa, elfojtott dörrenés hallik. Mintha igen nagy messzeségben csattant volna az ég. — Az égi zeng, szívem ? — kérdezte mama. Tovább imádkozott, feleletet sem várva. Halványan, reszketve indultam meg a helyemről. Kerestem Nellit. És egy kis hátulsó kamrában rá is találtam. Előre esve feküdt a földön, valami kis játékrevolver füstölgött még a kezében. Fiatal leányos tiszta vére ömlött a melléből. Még élt. Odaroskadtam mellé. Felemeltem. Nem tudtam gondolkozni. Szó, hang nem jött a torkomra, még a szivem verése is megállt. De a Nellié még dobogott. Az utolsókban dobbant, igyekvően, lázasan. Nelli felnyitotta a szemét. Hörgött. De az arcza nem változott el. Ismét oly révedező, végtelenül bus volt, mint mindig. Fuladozott. — Mama miatt... mama ifjúsága miatt... Hörgött még. — Mindenki tudja, hogy rossz volt . . . Csak mi nem tudtuk. Bocsássa meg az isten... A feje hátraesett. Nagyot szökkent a vér a melléből. A kicsi Nelli meghalt. ... A mama hangját hallottam a szobából. Sóhajtó sírást. — Ó, Mari, ó, Nelli, ti nem szerettek, nem, nem, nem. . . Félőrülten kerestem a tanár levelét Nelli körül. Nem volt sehol. A kicsi szerelmes leány még akkor is szerette a barátságos mosolyú barna ifjú embert, aki kellemesen tudott beszélni, de egyébként olyan volt, mint a többi. A mama szobája mellett volt a mi kis hálóhelyünk. Csak susogva, elfojtott hangon lehetett szólani, mert figyelemmel kellett kisérnem a mama sóhajtásait: vajjon nem ébredt-e fel s nincs-e valamire szüksége ?— Szereted ? — Szeretem, ő is engem. — De nem vesz el ? — De igen. Csakhogy még nem lehet semmit sem tennie. — Miért ? Hosszú hallgatás volt a válasz. Csak egyszer, későre szólalt meg Nelli. Fojtottan,rekedtesen, amint a hangja elfulladt a hosszas hallgatásba, párnái közé szorítva boldog zsongással teli fejét. — Nem tudom, — mondta — különben én ilyeneket nem szoktam tőle kérdezni. —Miért ? — Mert szeretem és ő is szeret. Már négy hónapja s ez elég. — Nem elég. — Nem? Nem? Haha. Miért? ... •T Nem. Mert te gyerek vagy és szép vagy. Légy okos. Nelli gúnyosan nevetett. — Te meg már vén vagy, Mari. Hadd el. Nem értesz hozzá. Csend lett újra. Órák hosszáig tartó. Véghetetlenül fájt Nellinek minden szava. A párnába fúrtam arczomat, hogy ki ne törjön belőlem a zokogás. A mellem úgy hullámzott, hogy majd megfuladtam. Nelli egyszer nyugtalankodva szólt a sötétben: — Nos ? kérdezz ! Felelek. Összeharaptam az ajkam és végtelen erőfeszítést téve, zokogás nélkül ki tudtam mondani : — Mára elég volt. Majd. . . . Újra,csend jön. Hallottam, hogy Nellie többször nyugtalanul emelkedik fel ágyában. Hallgatódzott, nem sírok-e ? Tetettem, hogy alszom. Pedig már pitymallott és az esőfátyolon át világos ködöket láttam átszüremleni, kitekintve a félig bezárt ablaktáblákon. IV. Reggeledett. Mama sóhajtva ébredt. Megszidott, hogy nem szeretem én már őt, kezdek Nellihez hasonlítani és csak a kezem fehérségét ápolom. Siránkozva mondta el, hogy éjjel többször felébredt, hívott és én nem mentem. Szeretem-e ? Mondtam, hogy igen. De panaszai nem, tudtak meghalni ma. Bágyadt és végtelen túlírnom idegzetű voltam az átvirrasztott éjszaka után. Szavak, sirás csengett a fülembe és veres szemhéjaim égtek, az arczom pedig egykedvűen halavány vola, a mint azóta rhindigus mama hogy sóhajtozott egész délelőtt. És én nem tudtam szenvedéseivel együttérezni, mert untalan Nellín járt az eszem. Láttam képzeletben a tanárt, amint édes szavakat sugdos az én kis húgom fülébe és az nekitüzesedett orczával hallgatja, remegőn, szerelmesen. És szegény szürke leányfejemmel azt gondoltam ki, hogy ezen a dolgon én fogok segíteni. Délután leültem és levelet írtam a tanárnak. Mint beteg anyám helyettese szóltam kis húgom érdekében, komolyan és azt hiszem kissé nevetségesen is. A vén Lédi elsietett a levéllel. És én dobogó szivvel vártam, nyilatkozatra várom a tanárt, vagy kinevet és azt feleli: kisasszony, ha a férfiak mindazokat a leányokat elvennék, akiknek szerelmet vallanak, feleségük száma sok sok százra rúgna. Nelli, a kicsi, révedezőn és szomorúan ült az ablaknál rendes helyen. Ahi, ez a gyerek, ah, ez a gyerek ! Ez járt a fejembe. Édes istenem, én soha sem voltam ennyire szerelmes. No egy kicsit, egy petynyit. Miért tagadnám ? Jégszürke fürteimet megsimogattam a tükör előtt és mosolygtam arra a gondolatra, hogy Nelli soha sem lesz ilyen mint én. A délután is más volt, mint a többi. A vén asszonyok nyara még nem múlt el és a napsugár előkacsintott a tetők és kopaszodni induló fák fölött, oda a mama karosszékébe és ő derülten nyitotta föl hamvassszürke szemeit. A nap, az édes nap. Mosolygás játszott beteg arczán és csodás szép volt ismét a szeme, mint a fiatalkori arczképein. Mint a Nellié. De a Nellié még leányosan hamvas-szürke és megvilágosodni csak asszonyéveiben fog. Az utón, az ablak előtt, egy félvállú kis törpe vén ember igyekezett által, iszonyú görbe lépéseket téve. Szürke és csapott, de a szemei akár az egére és a bajusza egyenesre pödörve. Ez Guzgó, a pedellus. Gyorsan fölálltam mama mellől. Éreztem, hogy Guzgó a tanár válaszát hozza. De Nelli megelőzött. Úgy látszik, hogy ők már régebben leveleztek Guzgó úr utján. Nelli előrefutott. S elkapta Guzgótól a levelet. A csapott szürke kis ember a száját tátotta rám, mikor a levél felől kérdezősködtem. Úgy hazudott mint a parancsolat. Nyilván be volt tanítva a vén hunezut, régebbi időkből, mikor még Nellinek hordta a leveleket, és most elfeledte megnézni, hogy a levél voltaképen nekem van czimezve, nem Nellinek. * * * Aztán elmúlt egy perez, két perez . . . Mama mellett ültem. A napsugár már eltűnt a fák felől és mama újra szomorú, fonnyadt beteg asszony lett, aki az olvasóját pergeti, imádkozván bűnökért, amikről nem is lehet tudni,.