Abauj-Kassai Közlöny, 1905 (34. évfolyam, 1-81. szám)

1905-01-01 / 1. szám

XXXIV. évfolyam 3­005.—1-Ső sz. Kassa, vasárnap január 1. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KassaMca 16. sz. Telefon 150. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. A lap megjelenik egyelőre : vasárnap, szerdán és pénteken. I I ABAUJ-KASSAI KÖZLÖNY POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYES TARTALMÚ LAP. helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . . 12 kor. Fé évre .... 6 kor. Negyedévre . 3 kor. Egy hóra . . 1 kor Egyes szám 10 fi­. Hirdetési dij megállapodás szerint. Hirdetési és előfizetési dijak a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők ! 7 Főszerkesztő: Szekkep Károly. — Felelős szerkesztő: D­r­. Szauberer Béla. — Kiadótulajdonos: Vitéz A. «“M*­ Újév. Itaoan, december 31. Uj esztendő küszöbére lépett az emberiség. Sok eseményével, zivata­rával, lehetőleg kevés derűjével, bű­nével, hazugságaival és igazságaival elmúlt az ó­ esztendő, hogy elfoglalja helyét az ifjú, fehér, hótiszta uj esztendő. Ez a kép merül fel évről-évre az emberi lélekben, valahányszor sír­jába dől egy esztendő, hogy meg­szülessék a másik. Pedig hazug, ha­mis ez a kép, mert az idők végte­lenében nincs elosztottság és minden elmúlt év ráüti a maga bélyegét a következőre. Hiszen ebben rejlik a fejlődés, az örökös evolúció törvénye, ez a szervezeti működés szabálya. Az uj esztendő fehér fátyolkön­tösét, a­mellyel a költőiség a születő év ártatlan tisztaságát akarja jelezni, sárral fecskendezi az elmúlt év szennye, Vagy irányrózsák­kal" hinti be az el­múlt év erénye Folytatjuk tehát az életet a maga minden hazugságával, igazságával, bűnével, erényével viha­rával és kevés derűjével. Az újév, ez a naptári dátum csupán az élet kettős könyvvitelének mérlegét jelenti, amelyet az ember átír a másik oldalra. Az újév csak bizonyos eredmények, bizonyos szá­mok összeírásának fix ideje, valami terminus-féle, amelyen az ember ön­magának beterjeszti a maga élete folyásának részletszámláját. De ez a terminus épen ezért­­ fontos. Mert alkalmat ad az ember­nek arra, hogy elmélkedjék a maga életének egy kis periódusa fölött, alkalmat ad arra, hogy leszűrje ma­­­gának az események, élmények ta­nulságát, amelyeket okos könyv­­­­vitellel az újévnek törzslapján a nyereségek számlájára irhat Ha meghúzzuk mi is az elmúlt esztendő mérlegének vonalát, csak keserűséget, zaklatást, törvénytelen­séget, alkotmánysértést ás az ezek­­ nyomán támadt ezer más bajt írha­tunk végeredményül. Parlamentünk­­ 1/­j­ére összetörve,­­ alkotmányunk lePf orva, törvényeink­­ a kormány által kijátszva és mind­­­­ezek felett a törvénytelenség, az­­ erőszak akart orgiát rendezni a maga­­ hatalmának biztosítására. Bizonnyal nem a Tisza-kormány érdeme, hogy­­ ezt nem tehette, de éppen ellenkező­leg, tehetetlenségében, midőn már nem bírt az ellenzék jogos méltat­lankodásának hatalmas kitörésével, a Szt.­István palástja mögé bújva el­napoltatta két ízben is az ország­gyűlést s most újabb törvény- és esküszegéssel költségvetés, sőt indem­­niti nélkül feloszlatja a törvényhozást hogy a saját vallomása szerint az uj, bárók és uj nemesek pénzén a nem­zet ítéletére apelláljon. Ebben a corruptió jegyében múlik ki az országgyűlés s ebben a corruptió jegyében veszi kezdetét a választási küzdelem, mint a törvény­telenségekkel kezdődő újévnek egyik rettenetes aktusa. Fellázad az emberben az igazság érzete, midőn látni kénytelen, hogy a corruptió egykori nagy mesterének a fia , a király első tanácsosa azzal az öröklött családi dogmával indul a nemzet elleni harcba, hogy akinek hatalma van, annak igaza is van s akinek pénze van, az mindent tehet s vehet Magyarországon. A közel­jövő képe talán még soha sem tűni fel oly csúfnak, mint ez az új év, melynek elején végbe fog menni a választás, melynél csú­nyább sohasem volt, mert a kormány részéről céljában épen olyan erkölcs­telen, mint eszközeiben. Ettől a rettenetes csapástól csak egy mentheti meg az országot: ha a nemzet minden rétege emberi önél- TÁRCA. Szilveszter éjjelén. Az „Abauj-Kassai Közlöny“ eredeti tárcája. Éjfél van ! A toronyból hallatszanak a szilveszteri harang hangjai. Hatalmasan kong az érczszó, felrázza az alvót csendes nyugalmából, belevegyül a mulatók vigság­­zajába. Pohárcsengéssel, muzsikaszóval kö­szöntik az uj év hajnalát. Bárki is hallja a szilveszteri harang bugását, bűvös hatása alól nem vonhatja ki magát, s mulasson bár, avagy csende­sen, visszavonulva töprengjen, — a harang hangja feltartóztatja egy pillanatra, mely alatt az örökkévalóság szárnycsattogása vo­­­­nul át lelkén. , Az esztendő semilyen más időszaká­ban nem hatol be szivünkbe olyannyira­ az érez hangja, mint Szilveszter éj­féli órájában, a mikor az elhaló év bucsuzása egyesül az újnak hajnalhasadásával. Mintha a régi barát, kit jól ismerünk, kezet fogna az­­ ismeretlen ujjal. S ha a régi meghitt barát, búcsúzva még egy pillantást vet reánk s a harangok zugnak, elkomorodunk és fáj­dalom lopódzik szivünkbe. Ebben a pilla­natban ébredünk csak tudatára annak, mi volt a búcsúzó nekünk; mi mindent kö­szönhetünk s mi mindennel maradtunk adósak neki. Mindez feltódul áradozó szi­vünkbe s kínos fájdalommal tekintünk a távozó után. De ime, már mellettünk áll az uj, megfogja kezünket és elvezet ben­nünket, nem tudjuk, hová. A távozó arca határozott kifejezést öl­tött, az urnak arca még üres és kifejezés­telen. Nem olvashatunk benne, nem sejtjük, mi a szándéka, sima utakon, vagy tövisek, göröngyök fölé fog-e vezetni ? Aggodalmas bizonytalanság száll a lelkünkbe, hallva üdvözletét a toronyból, lábunk egy pilla­natig habozik, tovább haladjon-e. Talán azután annál lelkesebben szorít­juk meg az uj barát kezét, talán öröm­­ujongva repülünk karjaiba s rohamlépés­sel sietünk vele tova, mert mindig vannak közöttünk, kik az uj lelkesedéssel fogadják, ha idegenszerüen, kifürkészhetlen alakban elitnek áll, a kik mindig csak a jövőtől várják a boldogságot, elégedetlenek a je­­­­lennel és a multat gyűlölik, a kik azt hi­­­szik, hogy az idő, mely következni fog, a maguk különleges szolgálatukba fogják szoríthatni, a kik örökösen a boldogság szolgálatának küszöbén állanak, melyet soha se léphetnek át, mert szerencseorszá­guk a képzelet szüleménye és a Sehol or­szágán terül el. És ezek mellett mások áll­nak,­­kik előtt tényleg megnyílik a szeren­cse országa, de tétovázásuk, aggályosko­dásuk miatt nem juthatnak be, vagy nem­­ látják a szerencsét, mert a múlt kellemet­lenségeitől megvakultak. És ezek is, azok is hangosan jójveszékelnek, hogy rosszak az idők s minden szerencse eltűnt e föld­ről ! Miért nem cselekszenek ők is úgy, mint azok, kik nyugodt bizalommal halad­nak a jövő felé ? Remélnek benne, de nem remélnek elérhetetlent, nem haboznak de nem is túl merészek. Tudják, hogy a sze­rencsét nem lehet kényszeríteni, önkényü­­í­leg­yön és váratlanul, de azt is tudják, hogy­­ saját kezükkel rajzolhatják meg az új év ábrázatának egyik-másik vonását s hogy az elmúlt esztendő arcáról tulajdonképpen önmagukat nézik. Miért akadjanak meg te­hát azon, hogy ez az arc mogorva, szomorú, elégedetlen? Nem ők "tették-e azzá? A magasztos, titokzatos rovásírás, melyet maga a sors, vésett az idő ábrázatára k­íoäXľÄÍ hathatós­ szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamár­hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszűnteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üve­­genkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljünk, minden üveg hogy alanti céggel legyen ellátva. F. HOFFMANN-LA KOCHE & CO. vegyészeti gyár BASEL (Svájc­) 155.

Next