Abauj-Kassai Közlöny, 1908. augusztus (37. évfolyam, 175-198. szám)

1908-08-01 / 175. szám

2. oldal. abaúj-kassai közlöny való szavazás egymás mellett is mondásra felhívja. Addig azonban nyerhetnek alkalmazást. mindenki, aki az általános választói Mindenesetre érdekes ez a cikk, Í °S titkát feszegeti, abba a gyanúba be­tekintve azt, hogy a kormány a esik, hogy vagy a kormánynak, választási reformról egyáltalában vagy a készülő reformnak ellensége, nem nyilatkozott­­ az egész kérdés Várjunk türelemmel az őszig, ma még az előkészítés stádiumában bízzunk a kormányban, amely eddigi van, nem valószínű, hogy ez a cikk­ szociális alkotásaival méltóvá tette sorozat hiteles információkkal járul- magát arra a biztos hitünkre, hogy hatna hozzá a közvélemény tájékoz­ a készülő nagy reformot és a nem­tatásához. Sőt azt hisszük, hogy az Zet érdekeinek megfelelően fogja e fajta cikksorozat, amíg a tervezetet megalkotni, maga a kormány nem publikálja,­ csak rossz szolgálatot tesz az ügy­­­­­­nek, mert a közvéleményt feleslege- ÚJDONSÁGOK. sen irritálja. I ____ Hiszen már most látjuk, hogy a lapok telve vannak képtelennél­­képtelenebb híresztelésekkel. And­­rássyt lemondatják, Justhot megte­szik belügyminiszternek, a királyt kikiáltják a plurális választói jog ellenségének és így tovább. De ez még semmi. Hanem azt is halljuk, hogy a szociáldemokraták, akik min­den alkalmat felhasználnak, ismét or­szágos akciót indítanak az ellen, a­mit még nem is ismernek. A választói reform, legyen az akármilyen, a dolog természete sze­rint visszahatást fog kelteni azok körében akik abban a naguk poli­tikai befolyását jobban szeretnék biztosítani. Minden fejtegetés, minden talál­gatás izgalommal jár és ezt az izgal­mat jó elkerülni mindaddig, amíg maga a kormány nem látja elérke­zettnek az időt arra, hogy a közvé­leményt tájékoztassa és vélemény­ 75. 1 ám. Vizsgálatok a piacon. X £ a.aea., julius 31. A rendőrség ez évben szokatlan erél­­­lyel vetette magát az élelmiszerhamisitókra. A nehéz munkában előljárnak a tiszti or­vosok és a kassai vegykísérleti állomás is. Egymást érik a vizsgálatok és ezek nyo­mában járó szigorú bün­özések. És ez he­lyesen is van így. Azokat a lelketlen em­bereket, akik az élelmiszerek hamisításával és forgalomba hozatalával nap-nap mellett veszélyeztetik embertársaik egészségét és jólétét, a törvény kérlelhetetlen szigorával üldözni kell. Sajnálattal kell azonban tapasztalnunk, hogy az eddig tanúsított szigorúság és a gyakran ismétlődő vizsgálatok dacára az élelmiszerhamisítás és a tisztátalanság még mindig nem hagyott alább. A lelketlen emberek hihetetlen vakmerőséggel ütik kisded játékaikat. Persze, nem elég nekik a tisztességes polgári haszon, amit termé­nyeik becsületes értékesítésével nyernek, hanem minden áron vagyont akarnak gyűj­teni még embertársaik romlása révén is. És ennél a pontnál, amikor látjuk, hogy a szigorú vizsgálatoknak alig van eredménye, meg kell állanunk. Nekünk nem elég, hogy a megejtett vizsgálat útján egyik-másik lelketlen hamisító érdeme sze­rint elnyeri büntetését és azután vígan foly­tatja tovább bűnös machinációit. Olyan intézkedések életbeléptetését követeljük, amelyek gyökerestül orvosolják a bajt, amelyek a jövőre nézve elejét veszik a mai nagyban űzött élelmiszerhamisításnak. Ehhez pedig jóval szigorúbb vizsgála­tot, még­pedig gyakrabban ismétlődő vizs­gálatot kérünk. A fokozottabb ellenőrzés mellett nem lesz alkalom kijátszani a tör­vény és a közegészségügy rendelkezéseit. Lajstromot kellene vezetni azokról a kör­nyékbeli termelőkről, akik élelmiszereiket a kassai piacra hozzák. Sőt a termelőket kényszeríteni kellene, hogy olyan cégtábla­félét is alkalmazzanak a közönség tájékoz­tatása céljából. Hiába közli most a rend­őrség, hogy kiket ítélt el hamisítás miatt, a közönség a termelőket név szerint nem ismeri és továbbra is megajándékozza bi­zalmával azt, aki erre fölöttébb érde­metlen. A szigorú vizsgálatok mellé szigorúbb büntetéseket is kérünk. Fogházat a hami­sítóknak ! Kérlelhetetlenül be kell csukni az élelmiszerhamisítókat, a tejgyárosokat, különösen a visszaesőket, akik egyszer már megégették az ujjukat, de azért még mindig próbálkoznak túljárni a hatóság eszén és becsapni a közönséget. Sőt ezeket ki is kell tiltani örök időkre a kassai piacról. Ha a hatóság erélye és szigorúsága fokozódni fog, akkor remélhetjük, hogy végre valahára rend lesz a kassai piacon. — Mezőssy államtitkár Kassán. Me­­zőssy Béla földmivelésügyi miniszeri állam­titkár és orsz. képviselő holnap városunkba érkezik az épülő vízmesteri iskola meg­szemlélésére, majd innen Bankfüred kincs­tári fürdőbe utazik. Reggelig természetesen le nem huny­tam szememet. Azonnal jelentést tettem az esetről a policemannak. A rögtön folyamatba tett kutatás kiderítette, hogy éjjeli támadóm maga derék vendéglősöm volt, kit a talá­lomra kilőtt golyóm azonban talált. Meg­szenvedett éjjeli kalandjáért. Az amerikai törvények e tekintetben nem ismernek tréfát. S a dollárok ! — veté közbe a min­dent hitetlenséggel honoráló Fercsi. — Azok szerencsésen megérkeztek rendeltetési helyükre. — No de történtek velem ennél ártat­lanabb tréfák is amerikai életemben. Egy napon Reddingbe (Pensilvania) vitt sorsom s ez a nap éppen julius 4-ike volt. Amerika nemzeti ünnepe e napra esik. S ilyenkor a farmokról a környék­beli nép beözönlik a városba, hogy kissé hangosabban adjon kifejezést abbeli örö­mének, hogy a szabadság kivivatott s meg­menekültek az angol gyámság alól. Enge­met tehát szerencsétlen sorsom e napon hozott e máskülönben barátságos kis városkába. A házak fellobogózva, az utakon ün­neplőbe öltözött amerikaik tolongtak, én pedig igyekeztem szállást keresni. Keresni könnyű volt, de annál nehezebb volt találni. Minden zsúfolásig meg volt telve. Hiába könyörögtem a szállodásoknak, hiába ígér­tem négyszeres árt, csak nem akadt szoba sehol sem számomra. Végre egy helyütt, hosszas sugdolódzás után a szállodás szólott: — Van ugyan egy nagy termem, a díszterem, melyet ilyen célokra nem szok­tunk kiadni, de ha éppen máskép nem lehet, majd készíttetek fekvőhelyet a dísz­teremben, csak győzze az ár fizetni a költ­ségeket. — Fizetem, fizetem, vágtam örömmel közbe s majd kibújtam a bőrömből, hogy nem kell az éjszakát, a lerészegedett s ily állapotban beszámíthatatlan s egyben ki­számíthatatlan farmerek között töltenem Este fáradtan támolyogtam be szo­bámba. Valóban díszterem volt. Akár vala­mely templom hajója, úgy te­szett a hatal­mas boltíves terem s mintha még a tömjén szagát is éreztem volna. De persze ez már csak képzelődő agyam fantáziájának szüle­ménye volt. Hogyan kerülne egy hotel dísztermébe tömjén? Lefeküdtem a hevenyészett fekhe­lyemre s igyekeztem elaludni. Az emberi természet gyarlósága, hogy idegen helyen, lett légyen bármilyen álmos is, nem képes azonnal elaludni. Velem is nem egyszer történt, hogy holtrafáradtan érkeztem meg valamely idegen szállóba s mégis órák kellettek ahhoz, hogy fáradt tagjaimat üdítő álomba ringassam. Most is különös képzetek izgattak. A tömjénfüst csak nem akart eloszolni. Hiába magyaráztam észszerű okokkal an­nak lehetetlenségét, az orrom makacsul tömjénfüstöt érzett. Pedig még az ablakok is nyitva voltak. A beszálingózó éjszakai levegő friss széna illatot hordta be szo­bámba, meg-meg libbentve valamely fehér leplet, mely a díszterem egy részét elta­karta. Eddig észre se vettem, hogy a fehér függöny eltakar valamit. A szellő játéka azonban mint valami kísértetét tüntette fel felzaklatott képzeletem előtt. Vajjon mi lehet a függöny mögött. Semmi. Bizonyára csak szobadísz, avagy a fal lesz megrongálódva azon a helyen. Fantáziám azonban ekkor már mű­ködni kezdett. S nem bírtam ellentállani. Holtra fáradtan, de mégis feltápászkodtam fekvő helyemről. Künn a részeg mulatozók kísérteties danája búgott fel hozzám, a vérvörös fáklyák valami bizar világítást kölcsönöztek szobámnak. S én felugrottam fekvő helyemről. Pillanat ala­t a függönynél termettem. Félrelibbentettem azt. Magas ravatalon ott feküdt diszes köntösben hatalmas érckoporsóban egy halott ... Az élelmes amerikai egy estére két módon értékesítette a dísztermet. Ez eset­ben az orom nem fanatizált, a tömjénszag innen áradt a szobába. — Persze — kedves mester — azon­nal otthagyta a kísérteties hálószobát ? szólt a társaság egyik legkedvesebb nő­tagja, egész testében remegve. — Nem, — kedves Liliké — vissza­feküdtem ágyamba. Amerikában a halot­tak nem bántják az embert. — Jaj de érdekes, jaj de érdekes, halljuk tovább — hangzott a társaságban össze­vissza. — Nem szivecském, a mai porció betelt. Majd a jövő héten folytatom. Most jönnek csak az érdekesebb históriák. De már előre is ajánlom, hogy a gyöngébb idegzetüek ne hallgassák végig, mert azu­tán majd nem tudnak aludni tőle. — Oh ne féltsen minket, kedves mes­ter, mennél félősebb, annál szívesebben hallgatjuk. — Akkor tehát a viszontlátásra a jövő héten ! — szólt s egy jó témát — önma­gát — ajánlva ebucsuzott. Battyán Radó.

Next