Abauj-Kassai Közlöny, 1909. július (38. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-01 / 146. szám
/ 3 .0/WCK? Szerkesztőség és KIADÓHIVATAL : KOSSUTH L.-UTCA 16. TEIiEpOfl: 150. sz. SEMMIT SEM KÖZLÜNK, HA NEM TUDJUK, KITŐL JÖN. KÉZIRATOK VISSZAKÜLDÉSÉRE NEM VÁLLALKOZUNK Megjelenik minden nap. folyam. 1909. 1- 146. sz. Kassa, csütörtök Julius 1. ABAUJ-KASSAI Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre 14.— Fél évre 7.— Negyed évre 3.50 Egy hóra 2.— Vidéken 20.— kor. 10.— 1 5.— 12.— c Egyes számára 4 fül. = Hirdetési díj = MEGÁLLAPODÁS SZERINT. miót tavar idijak a kiadóhivatalba bentoentve küldendők. POLITIKAI NAPILAP, „ __________________/f1Ú. c Főszerkesztő: STEKKER KÁROLY. — Kiadótulajdonos: A PÁRT. •• •• Homo regius először, másodszor. Kassa, jun. 30. A politikai égboltozat változatlanul szürke tónusába egy vérpiros csík verődött, mely egyszerre maga felé terelte az immár szinte ellankadt, elposványosodott közvélemény figyelmét. Míg az ország egész közönsége, még nagy kaliberű politikusokat sem véve ki, a hosszú és kínos csendből arra következtetett, hogy az ország állapotában mihamar változás nem állhat be, azalatt a kuliszák mögött szinte toppal, settenkedve oly fordulatokat készítettek elő, melyek sikere coetéli lauld v'iceAd CaeppöTueítűk volna a 67-es politika immár teljesen elavult s erőtlen karjai közzé. Szinte robbanásszerüleg hatott, hogy Lukács László volt 67-es pénzügyminiszter a király tudtával s egyenes kívánságára politikai purparlékat folytat a függetlenségi vezéremberekkel egy oly átmeneti kabinet alakítására, melynek élén Lukács, kebelében pedig a függetlenségi párt vezetői állottak volna, a belügyi, a pénzügyi miniszterségek kivételével, melyek képviselői szintén a régi hatvanhetesek táborából lettek volna toborzandók, miután az új paktum úgy kötötte ki, hogy ezek egyike sem lehet bármely jelenlegi párt kebelébe tartozó politikus. S így kis hiba, hogy mikor az ország akaratából függetlenségi és negvennyolcas többség áll a parlamentben, újra nem a hatvanhetes, bár akkoriban dicséretes tendenciájú minisztérium kormányozza az országot. De aminő lehetetlen volt a kívánság, épp oly gyorsan s természetesen utasították vissza a függetlenségi vezéremberek Lukács László homo regius propositióit, melyek pedig a mostani nehéz helyzetben eléggé tetszetős köntösben mutatkoztak. Mert tulajdonképen mit is hozna Lukács László?! Átmeneti miniszteriumot függetlenségi törzzsel, de hatvanhetes fejjel és végtagokkal. Két’ esztendős provisoriumot kért, hogy ezalatt a választói reformot az uralkodó s a pártok közös belegyezésével megalkossák. Ez ideig minden nagyobbszabásu reformakció pihen. A bank szabadalma csupán két esztendőre meghosszabbittatik s katonai vívmányok szolgáltatnák az enyhitő flastromot a fájdalmas várakozásra. Tehát két évig akart pünkösdi király lenni Lukács László s két évig akarta oxigén belélegzéssel, a közös bank immár halálraítélt instutióját életben tartani. S ezért cserébe az általános választói jogot s katonai vívmányokat igéri Nem mondhatjuk tehát, hogy üres tarisznyával bocsájtották el Bécsből kalandos útjára s íme mégis, sikertelen volt a fáradozása, kísérletét kudarc jutalmazta. Ez volt Lukács László első felléptének eredménye. Kísérlete meddő maradt, miután, sem nem volt igazi homo regius, csak tapogatózó kísértet, sem nem volt a portékája kielégítő, a bukott rendszernek nemcsak a szaga, de a pecsétje is rajta volt. Mikor megvitte meddőségének hírét Bécsbe, már akkor olyan kijelentéseket tett, melyek szerint missiójának végleges befejezését kétségbe lehetett vonni, sőt olyan hangokat is hallhattunk tapasztalt és benfentes politikusoktól, hogy a Lukács László miniszterelnöksége még az esetben is bekövetkezik, ha nem sikerül a függetlenségi párt vezéreivel megegyezésre jutnia. És íme Lukács László másodszor is visszakerült, most már mint igazi homo regius, akit újra elküldték a többségi párthoz alkudozni. Úgy lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, a homo regius újra Bécsbe gyorsvonatozik s második küldetésének már bizonyos eredményéről számol be urának. Midőn e sorokat írjuk, még teljes bizonyossággal nem tudjuk, hogy azoknak a tanácskozásoknak, melyeket Lukács László Kossuth Ferenccel, mint a függetlenségi párt vezérével és aj vezér a maga pártjának főbb embereivel s az úgynevezett intéző bizottsággal folytatott, minő lefolyású volt s mily részletekben történt megállapodás. Ha vájjon csakugyan belement Kossuth Ferenc abba a propozícióba, hogy az ő miniszterelnöksége alatt Lukács Lászlóval s még egy néhány ő szabadelvű politikai nagysággal közösen alakítson átmeneti kormányt a választói reform létrehozására, avagy nem? S így nem is vagyunk abban a helyzetben, hogy a magunk véleményének precíz kifejezést adhassunk. Ha a válságból való kibontakozás abban nyerne megoldást, hogy a Kossuth Ferenc miniszterelnöksége mellett tiszta függetlenségi kormány venné át a vezetést az eddigi fegyvertársak mellőzésével, ez a tény a nemzeti ügy érvényesülése szempontjából eléggé megnyugtató eredménynek volna tekinthető, főleg ha igaznak bizonyulnának azok a hírek, hogy ez az eredmény anélkül éretnék el, hogy bármely téren is jogfeladás történnék s e mellett megvalósulna az az elv, hogy a választói törvény olykép alkottassák meg, hogy azzal a magyar nemzet természetes túlsúlya és az értelmiség vezetése biztosíttassék, úgy ezt a magyar közvélemény mint igazi eredményt üdvözölné. Azonban e pillanatban még tamáskodunk egy ilyen irányú eredményben, még nem tudjuk elhinni, hogy Bécsben, ahol sem Andrássy, sem Wekerle nem tudták elfogadtatni a kibontakozásra vonatkozó tervezetüket, sőt a Kossuth Ferenc legújabb prepozíciója sem nyerhetett meghallgatást, hogy most egyszerre ennyire megváltoztak volna és hajlandók lennének nemzeti követelések megadására, ha mindjárt nagy árért is. Nem, mi ezt nem tudjuk elhinni és hogy e hitünk alapos, íme megerősítik a mai hírek, melyek szerint a homo regius ajánlatait a függetlenségi párt intéző bizottsága egyhangúlag visszautasította, mennyiben még azokat a minimális feltételeket sem hozta Lukács, amelyek mellett a függetlenségi párt kormányt vállalni hajlandó lehetett volna. A homo regius kísérlete tehát másodszor is kudarccal végződött. Hogy mi fog következni most, arra a közeli napok hozzák meg a leheletet, de hogy sok jót nem várhatunk, arra el lehetünk készülve. Záróünnepély a javítóban. Kassa, jun. 30. A kassai m. kir. javítóintézetben, mint ipari tanműhelyben, tegnap, kedden délután igen szépen sikerült tanévzáró