Abauj-Kassai Közlöny, 1909. november (38. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-03 / 250. szám

XXXVIII. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal Harang­ u. 9 Telefon 150 Hirdetési Dia megállapodás­o= szerint. = MEG JELENIK d. ni. 5 órakor. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő ,­­ pőszerkesztő: Szerkesztő : 1909.250. szám. StEbyLtY GYÜLIR STEK^Ef* Y^AQQUY 1 Kassa, Szerda, november 3. Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.50 Egy­ hóra K 1.50 Vidéket* Egész évre K 20.— Félévre K 10.— Negyedévre K .— Egy hóra K — Egyes szám­ára 4­ fillér. HH^SOSTY FEHENIC Döntő események küszöbén. A szörnyen hosszúra nyúlt politikai válságban a holnapi nappal a döntő események egész sora veszi kezdetét, melyekről azonban még ma sem volna képes senki olyan előzetes ki­jelentést tenni, mely akár a megoldás sikerét, akár annak létre nem jöhetését bizonyosság­gal jelezhetné. És a döntő ese­mények küszöbén ez a bizony­talanság jellemzi legjobban a helyzet sivárságát A döntő események a hol­napi minisztertanác­csal veszik kezdetüket, melyet csütörtökön a függetlenségi párt intéző bizott­ságának ülése, majd a függet­lenségi pártértekezlet s mint a döntő események záró köve, végül a képviselőház össze­hívása fog követni. A szerdai minisztertanács elé nagy érdeklődéssel tekint a politikai világ, mert e tanácsko­záson a kormány végleges meg­állapodását fogja határozat alak­jában kifejezni a király azon óhajával szemben, hogy a koalí­cióban volt pártok keressenek s találjanak módot a további együttműködésre, vagyis a ko­operációra. A kooperáció létrehozása érdekében a nyilvánosság kizá­rásával folytak a munkálatok s így ebben leli magyarázatát az egymástól elütő vélekedések szélsősége. Teljesen objektív szemüvegen át nézve a dolgokat, a pártok együttműködésének lehetőségét bizonyos közös célok keresztül­vitelére talán nem is tartozik a legnagyobb nehézségek közé, miután a pártok program m elveit nem alterálja. A kérdés csak az önálló banknak termi­nushoz kötése körül forog. Az kétségbevonhatatlanul igaz, hogy az önálló bankhoz és a gazdasági önállóság meg­teremtéséhez teljes jogunk van és itt ezúttal az önálló bankra vonatkozó királyi vétóval szem­ben felmerül az a kérdés, ha va­jon érdemes-e a bank föl­állításának időhöz kötése akkor, mikor ezzel újabb összeütközést idézünk föl a király és a nem­zeti között s ha vajjon fűződik-e az önálló banknak 1911-re való felállításához olyan országos érdek, melyért érdemes alkot­mányjogi összeütközést támasz­tani és újabb alkotmányválságba sodorni a nemzetet a sok nyo­morúsággal együtt, de a siker­nek minden komolyabb kilátása nélkül? Avagy észszerűbb min­dent elkövetni arra, hogy a megoldás szabályait elhárítva olyan kibontakozást keressünk, mely amellett, hogy előhaladást biztosít, de másfelől nem ütkö­zik bele a királyi vétóba. A válság békés megoldása tehát ennek a kérdésnek eldön­tésében rejlik az egyik oka, de ennél sokkal súlyosabb a másik, az t. i. hogy a korona még nem is sejteti, hogy mi módon óhajtja megoldani a válságot s ennek elérésére minő engedmé­nyeket óhajt adni. E tekintetben csak két biztos dolgot tudunk t. i. hogy a király alkotmányos megoldást akar, ami — úgy tetszik — a pártok együttműködésében állna és a másik, hogy az önálló banknak vetőt­ mond s a függetlenségi pártnak a vezetést kizárólag át­adni a Justh-csoport miatt nem hajlandó. A többire nézve a korona ez ideig nem nyilatko­zott s igy sejteni sem lehet el­határozását. Bizonyos továbbá, hogy a koalíció fel nem támasztható, fúzió sem lehetséges, marad tehát, kivezetőül a pártok együtt­működése, mert a pártok csak ez után vállalkozhatnak elveik feladása nélkül közös célok megvalósítására. A békés megoldás alkotmá­nyosan csak így képzelhető, miután a korona sem zárkóz­­hatik el engedmények adása elől, mert az ország a tetemes terheket nem vállalhatja máskép. Ezt a korona is jól tudja. Enged­mények tehát lesznek, csak a pártok egyezzenek meg, amit az ország érdeke föltétlenül meg­követel­i még egy: hogy az osztrákok támadását, amely Magyarország minden gazdasági, pénzügyi, vasúti és móri érdeke ellen válságos irtóháború alak­jában jelentkezik, csak egyesült erővel lehet visszaverni s gazda­sági érdekeinket megvédeni. Vezérek és pártok ezt fon­tolják meg. Koldus­társadalom, iparosok biztosítása. A karcagiak a kamarákhoz. Kassa, november 2. No ne tiltakozzék nagyon senki az ellen, ha őt is a koldu­sok közé sorozzuk. Bizony a ci­­linderes urak, nagy tollbokrétás kalapú szép hölgyek is a vállukon hordják a koldustarisznyát — csak ügyesen rejtegetik. Szégyen­lős dolog is egy kicsit ez a nagy szegénység. S évről-évre jobban vicsorítja ránk a fogát. Alig is tud a mai ember egyebet mint panaszkodni és harcolni ember­társai ellen. A nagy küzdelmek mindig erőpazarlással járnak. A lelki har­cok kétségbeesést, a kenyérharcok koldusbotot nemzenek. Több min­dig társadalmunkban a letörött, legázolt ember, mint a diadalmas­kodó. Különösen abban a tábor­ban, ahol a gyomor nemcsak filo­zofál és szónokol, hanem éhségé­ben korog is. A társadalmi élet gondolkodói nem is nevezik más­nak a mai egymás hegyvn-hátán licitáló szociális mozgalmakat, mint az éhes gyomrok önkényte­len korgásának. Rendes biológiai folyamata az ember szervezetének. És kiküszöbölhetetlen szimptóma, mert a jóllakott emberek nem a XX század típusai. Azonban a koldusok hie­rarchiájában is van fokozat. Van­nak megelégedett, tolakodó, alá­zatos és szemtelen koldusok. Ha a társadalmunkat ilyen koldus­kasztokba osztanánk, nagyszerűen ráismernénk az egyes osztályokra. Az alázatos, együgyű, jómagával tehetetlen, épen azért üres tarisz­­nyájú koldusai a mai társadalom­nak az iparosok. A hajdan boldog, megelége­dett, saját csinos kis házában, mester­ portáján parancsoló ma­gyar iparos polgár ma, nem na­gyítunk, mikor azt írjuk, hogy könnyekkel puhítja panaszos ke­nyerét. Legsoványabb, legszára­zabb kenyeret manapság a kis­iparosoknak osztott az élet. S az is milyen fösvény kézzel osztotta! Családos iparosembernek évről­­évre 12 hónapból áll a nagyböjtje. S ha a jelen keserveit, szenvedé­­seitt még el tudja valahogy nyögni, megzavarja álmait, törekvéseit, becsületes munkáját, imádságát, egész benső világát lelkének leg­nagyobb árnyéka: a jövő gondja. Ma már ritka kegyeltje a sors­nak, aki a kisiparos műhely szer­számaival a maga számára apró házacskát, negyedholdas kertecs­­két, öregségére panasztalan ke­nyeret tehetne félre. A műhely­ben öregszenek meg, roskadnak össze a mai iparosok, a műhely­ben ravatalozzák fel a szegényes November hó 21-én a Schalkház nagytermében nyi­­ Vecsey han Előjegyzéseket már most elfogad VITÉZ A

Next