Abauj-Kassai Közlöny, 1914. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2. oldal Ezzel a reménységgel lépünk át az uj évbe s ez a remény biztat bennünket, hogy ennyi csalódás s balszerencse után egy­szer végre még sem fogunk már csalódni s az uj év valóra váltja leghőbb reményünket. Ebben a hitben köszöntjük az uj évet. ABAUJ KASSAI KÖZLÖNY Felhívás előfizetésre. Az 1914-ik évvel az Abauj- Kassai Közlöny 43. évfolyamába lépett s így joggal hivatkozha­tunk arra, hogy a Közlöny Kassa legrégibb magyar lapja, amely ritka körülmény egyszersmind annak bizonysága, hogy olvasó­­közönségünk megtisztelő bizal­mát szerencsések voltunk ki­nyerni. Ez a bizalom bátorít fel bennünket arra, hogy az évfor­duló alkalmával az előfizetés megújítására kérjük fel olva­sóinkat. Kérelmünket abban a meg­­­győződésben tesszük, hogy a mai felborult politikai viszonyok kö­zepette egy olyan egyenes ka­rakterű lap, mint a Közlöny, a független érzelmű polgárságnak mindenkor joggal számíthat er­kölcsi s anyagi támogatására. A Közlöny politikai irányát­ ma is változatlanul az ellenzék politikája képezi, amely legszen­­tebb.^ladatául ismeri elsősor­ban az alkotmányos jogrend helyreállításáért s ezzel karöltve a demokratikus általános válasz­tójogért s gazdasági függetlensé­gért küzdeni, hogy ezek kivívá­sával az országba visszatérjen a nyugalom, a megelégedés a nem­zet anyagi jólétre tehessen szert. A nemzeti akaratot erősíteni és ébren tartani volt az Abauj- Kassai Közlönynek mindenkor legszentebb kötelessége és ez lesz a jövőben is. Ehhez a ha­zafias törekvéséhez négy évtize­det meghaladó pályafutása alatt olvasó közönségének lelkes tá­mogatásából merített erőt és ki­tartást. Ezt a támogatást kéri a Közlöny hazafias munkájához a jövőre is. Hazafias üdvözlettel: Az „Abauj-Kassai Közlöny“ politikai napilap szerkesztősége és kiadóhivatala. Előfizetési díjak: Vidékre, postán Helyben, házhoz küldve: küldve: Egész évre K 20.— Félévre K 10.— Negyedévre K 5.— Egész évre K 14.— Félévre K 7.— Negyedévre K 3.5 ° 1. szám. tonna, a vasúti teherkocsik teher­­bírása pedig tíz tonna, a rengeteg sok pompás kötet elszállítására 68 teherkocsi, vagyis egy egész teher­vonat volna szükséges. Talán még világosabb és könnyebben felfog­ható lesz ez a nagy könyvtömeg, ha a következő példával vetjük össze. Tegyük fel, — ahogy ezt a katonai hatóságok hivatalosan megállapították, — hogy egy hon­védbak a teljes fölszereléssel együtt (puska, borjú, köpenyeg stb.) 80 kilogrammot nyom, akkor 7280 honvédnek kellene fölmasíroznia a mérleg egyik karjára, hogy le­billenthesse a másikat, melyre a 330.000 kötet nehezedik!... Valóban a legnagyobb könyv tehát a „Tolnai Világlexikona“. De nemcsak a legnagyobb, de a legnépszerűbb is, mely amerikai méretekben terjeszti a kultúrát s mindjárt a legelső kötettel meg­hódította az olvasóközönséget. Aminek a magyarázata az, hogy a 25 kötetre tervezett »Tolnai Világlexikoná« t, melynek bolti ára 500 korona lesz, a »Tolnai Világ­lapja“ előfizetői úgyszólván ingyen kapják, mert aki csak félévre fizet új Delegáció munkálkodása Kassa, dec. 31. Az ezidei delegationális ülések kétségkívül a legérdekesebb ülé­sek közé tartoztak, amióta a dua­­listikus 67 es rendszer megalapít­­tatott. Legmeglepőbb volt a külügyi része a tanácskozásnak, már csak azért is, mert az ellenzék legki­­válóbbjai vettek benne részt. Szint­és érdekességet pedig kölcsönzött a tanácskozásoknak az a 10 évvel ezelőtt elképzelhetetlen tény, hogy egy Andrássy, Károlyi, Rakovszky és Vázsonyi milyen szépen meg­férnek egymás mellett a közös ügyek delegációjában. Andrássy külügyi kritikája az egész művelt világ figyelmét magára vonta és a kulisszák mögött már a berlini nagyköveti állást szánták neki. Nem lehetetlen, de mégis csak a is elő 9 koronával erre a párat­lanul tartalmas és gazdagon illusz­trált hetilapra, ezért a csekély árért nem csak a »Világlap«-ot kapja meg, hanem a »Világlexikon«­­nak egy hatalmas kötetét is, mely­­nek pedig 20 korona a bolti ára. És a »Tolnai Világlexikoná«-nak kulturális fontossága, nagy nevelő hatása és nemzeti értéke épen abban rejlik, hogy a modern tu­­dásnak igazi kvintesszenciáját, az enciklopédikus ismeretek összesé­gét, elsőrendű erők és szaktudósok tollából, páratlanul gazdag kép­­anyaggal illusztrálva, ily hihetetlen olcsó áron bocsátja olvasóközön­sége rendelkezésére. Ez magyarázza meg a nagy és nehéz vállalkozás páratlan si­kerét, — azt a lázas érdeklődést, mellyel a »Tolnai Világlapjác­nak napról napra növekvő olvasó­tábora az uj köteteket várja és fogadja. Megint bebizonyult, — amit már a »Tolnai Világtörténelmé«-nek tíz kötetje is nyilvánvalóvá tett, hogy: — nincs hálásabb a magyar olvasóközönségnél, mely őszinte lelkesedéssel támogat minden ko­moly és önzetlen kulturtörekvést. jövő zenéje. Károlyi kritikájának szint, még­pedig takaros demok­rata szint kölcsönzött az, hogy a romániai zsidó páriák érdekében szólalt fel messze hallatszó, meg­győződésteljes hangon. Egyébként az sem érdektelen, hogy gróf Ká­rolyi Mihály közeli sógorsági vi­szonyban áll külügyérünkkel, Berchtold Lipót gróffal. Hát bun­­­­kóval le nem ütötte, de gyilkosabb kritikával sem illette senki, mint épen Károlyi Mihály. Rakovszky István szokott temperamentumával és éles boncoló logikájával dön­gette a Tisza rendszer düledező falait. A munkamegosztás elve alapján a külügyeket az öcs, az egykori diplomata: Rakovszky Béla vállalta magára és végezte ki cél­tudatosan és bravúrosan. S végül ott volt a novicius delegátus: Vá­­zsonyi Vilmos. A nagy­ágyú. Soha külpolitikával nem foglalkozott,— magyar föld sarjadzotta demokrata — és szűzbeszédével még az őt itthonról jól ismerő munkapártot is frappírozta. Az udvarias és hűvös diplomata, Berchtold csak úgy hab­zsolta ennek a genialis embernek minden ötletét, szikrázó szellemes­ségét és erős a gyanúm, hogy a legmagasabb udvar körében is va­­n milyen más véleménnyel lesznek ezután a kormány enfant terriblete­­ felől. És azok a delegációbeli kar­zati grófnők is valami olyan csa­­latkozásfélét érezhették. Hisz nem emberevő, de ember, a szónak legmagasabb és legnemesebb ér­telmében, amilyent egy században csak egyszer ád a jó Isten egy népnek. A munkapárt részéről Tisza beszélt legtöbbször, némelykor már békülékenyebb hangon és kevesebbet hivatkozva angol pél­dákra. Hiába, a Kaiserstadt leve­gője jótékonyan hat az idegekre. Egyébként az előadók előadtak, az elnökök elnököltek és a kor­mánypárti delegátusoknak is sike­rült a hosszú ülések alatt kipihen­­niöki^Ronacherbeli fáradalmaikat. A végén aztán üzenetet váltottak a testvér-osztrák delegációval és a delegáció befejezte ez évi mun­kálkodását. HÍREK. Kassa, dec. 31. B. U. É. K. Megszületett végre a várva várt, mindenkitől epedve óhajtott uj­­esztendő, melytől oly sok s ke­gyetlenül halálra sanyargatott em­bertársunk vár enyhülést s vigaszt. Vájjon beteljesedik mindaz a sok reménység, mit az emberiség az uj esztendő elkövetkezésével vár?! Vájjon nem csalódás s szen­vedések folytatását rejti magában az uj esztendő méhs ?! Vajh ki tudja ?! Senki sem láthat a jöven­dőbe, mindenki csak vágyakozik, reménykedik egy eljövendő jobb időben, hiszen már annyira kifá­rasztott, kimerített az elmúlt év, hogy e vágya teljesedésében egész biztosan hisz, mert e hitében rej­lik az az erő, melyre feltétlenül szüksége van, hogy az élet nehéz küzdelmét tovább folytathassa. Üdvözöljük tehát az uj eszten­dőt, kitörő lelkesedéssel, harsány éljenzéssel. Mert lehet, hogy vá­gyaink sehogysem, vagy csak rész­ben teljesülnek, lehetséges, hogy mindazt amit várunk az uj eszten­dőtől, épen úgy füstbe megy, mint az elmúlt évben, hogy ismét csak keserűség, átok, méltánytalanság ér bennünket úton-útfélen, de egy bizonyos, hogy a megszületett év bármily keserves, sanyarú, sovány, kilátástalan esztendő is legyen, rosszabb, kíméletlenebb, kegyetle­nebb az elmúltnál sehogysem le­het. S ez elegendő arra, hogy ki­törő lelkesedéssel, üdvrivalgással, tapssal, virággal, örömtől kipirult vidám arccal s reménysugártól fénylő szemekkel fogadjuk az uj esztendő születését, mint a­hogy méltó, hogy fogcsikorgatással, ököl», beszorult kézzel, haraggal s utá­n­lattal temessük az elmúltat. Örömmel üdvözlünk tehát új­­esztendő! Te még ismeretlen s ki­hez oly sok szép remény fűződik.^ örömmel üdvözlünk, mert veled egy időben ment el a régi, az 1918-as, az örökké emlékezetes, hogy soha, de soha többé vissza ne térjen. Vissza ne térjen az ő csapásaival, átkaival. Örömmel üdvözlünk, mert hiszünk egy el­jövendő jobb korban, üdvözlünk, mert benned látjuk gebéink gyó­gyítóját, panaszaink meghallgató­­ját, bajaink megszületőjét. örömmel üdvözlünk, mert hi­szünk benned s bizvást reméljük, hogy nem lesyen hasonló ahhoz az esztendőhöz, melynek torát vi­­gabban az emberiség még soha­sem ülte meg, s amely után kö­vetkező esztendő, bárminő legyen is az, csak jobb, csak kellemesebb, csak szerencsésebb lehet. Ebben a reményben kívánunk lapunk olvasóinak boldog újévet. — A tűzoltók a közönséghez. Az önkéntes tűzoltó és mentő­­egyesület az újév alkalmából ada­kozásra hívja fel a város közön­ségét, s e célból perselyeket osztott ki a tagok és az egyesület barátai között. Minthogy a közönség leg­szélesebb rétegei ismerik és mél­tányolni tudják azt a fáradságos, bár szerényen, feltűnés­­ nélkül végzett munkát, amelyet a tűzoltó és mentő­ egyesület a közönség érdekeinek megóvása érdekében az év folyamán kifejt, azt hisszük, hogy az évforduló alkalmából senki sem fogja elzárni erszényét a tűz­oltók kérelme elől. Itt említjük meg, hogy a Frank-gyár a tűzoltó és mentő­ egyesület javára 60 ko­ronát adományozott. — Kifosztott lakás. Boros Jenő posta­szomtiszt a rendőrségen be­jelentette, hogy ismeretlen tettes bezárt lakását álkulcsosai kinyi- i i lji ii i

Next