Ablak, 1990 (1. évfolyam, 2. szám)
1990 / 2. szám
Vári Fábián László MIKOR A GYEREK... Mikor a gyerek elbitangol, nagyapja sokáig néz utána, jeleket ír a görbebottal maga elé a zold porába. S az ábrák rendre elbeszélik, hogy a fiút hiába várja, ferde záporok felszegezték egy üres útszéli keresztfára. Csak bajsza rezdül, csak térde roggyan, mihelyt mögötte összesúgnak. Már nem is érti, mi okból tette, hogy tengerit szórt a Fiastyúknak. Kopott kalapja szemére billen, hogy is érhette ekkora szégyen! De látni véli azt a keresztet a pipafüst kékellő ködében. Kézbe veszi az öreg vekkert, beállítja reggeli hatra... A temető felett a lombok megrezzennek egy pillanatra... S másnap kezében görbebottal, mert hívja a harang új kenyérre, végigkopog egy üzenetet a megváltó Isten nevére.