Állami Polgári Fiú és Leányiskola, Abony, 1911
23 III. Tanulmányi kirándulásaink. Tanulmányutunk az Alduna táján. 1911. junius 23—28 ig. Ha valaki őszinte és igaz örömet keres és látni akar kedves, bohókás ifjúságot, ragyogó szeműt, melyen keresztül belát a lélek fenekére , azt junius 23 án hajnalban mind megtalálta volna egy kiránduló csoport — félig álmos arcán. Képzeljük magunk elé az Alföld szívét és az Alföld gyermekét. 35 növendékkel indultunk útnak, s a 35 közül 23 még nem látott „eleven hegyet,“ 31 még nem látta a Dunát. Az alföldi gyermeket nem elégítik ki az Alföld szépségei, mert már megszokta. Kósza lelkével bekalandozza a zord felföldeket, melyekről az iskolában hallott, s egyedüli vágya, hogy láthassa is azt. Kirándulásunk fő célja az Alduna megtekintése volt, de az utunkba eső nagyobb városokat is megnéztük. Növendékeink látóköre különösen földrajz-, történelem- és természetrajzban bővült. Utazásunk mindvégig igen kellemes volt, az idő meg gyönyörű. De lássuk részleteiben is : Június 2- án hajnalban indultunk Budapesten át Zimony felé. Alig indult meg a vonat, felhangzott az ismert diáknóta: „Az út ki tudja merre visz . . .“ Újvidékig csak a szoros értelemben vett alföldi képek szórakoztattak. Majd átmentünk a Ferenc- és Ferenc József csatornán s láthattuk kis részét a „Nagy római sáncának is. Újvidék táján már a Dunával is találkoztunk, szép vasúti hidja van — ezen mentünk keresztül. A Duna túlsó oldalán szemünkbe Hintek a „Fruska gora“ nyúlványai. Itt kezdődik a hegyes-erdős vidék. A sík részeken sok a mocsár, melyekben dúsan tenyészik a vízililiom és tavirózsa. Ez igen szép a vonatból nézve s valósággal meglepetés azoknak, akik ilyet még nem láttak. Késő délután érkeztünk Zimonyba és a „Grand Hotel“-ben szálltunk meg. Zimony igen szép fekvésü város. A Duna itt nyeri