ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS XVI. SZEGED 1978

Nacsády József: A „hallgató" Arany és az „Őszikék"

Ha Arany László fölsorolt elvi kételyeit eloszlatta is a tudós-filológus érvelés, bevezető tanulmányából kiderül, hogy az általa ismert szövegek egy részének közzé­tételénél nem annyira a nyilvánosság elé tárás kötelezettségének elve, mint inkább egyféle kényszerűség vezette. „De maradt — írja —, mind a régi időkből, mind az utolsó évekből néhány alkalmi rögtönzés és néhány kisebb töredék: vázlatok, röpke ötletek, megkezdett strophák. Úgy hittem, e posthumus kötetből ezeknek sem szabad hiányozniuk. FÜGGELÉK-ként kiadhatom a félremagyarázás kockázata nélkül." — Lappangó kelletlenkedését is elárulja az általa látnivalóan nem sokra tartott, apja költői tekintélyét — szerinte — netán csökkentő „röpke ötletek" közzétételével kap­csolatosan: „Egy részök már úgy is közkézen forog évek óta. Az alkalmi rigmusok kiszivárogtak a szűkebb baráti körből, melynek pillanatnyi fölvidítására szánva voltak, s részint kéziratban, részint — kivált az atyám halála után megjelent hírlapi közlemények által — nyomtatásban is elterjedtek a közönség között."­ Arany László maga is költő volt s egy — egyébként általa ugyancsak a FÜGGE­LÉK kategóriába sorolt — rögtönzés-csoportot jó érzékkel külön figyelemre mélta­tott. „Van azonban az alább közölt rögtönzések között sok, amit nem is barátai számára írt, hanem egyes egyedül csak önmagának. Mintha az élet nyomorúságai elől a saját humorához menekült volna, s a ki egykor lelkének nagy konvulziói, kedélyének meghasonlása, hazája sorsa miatti aggodalmai s a végzet által reá mért megpróbáltatások, küzdelmek, bánat és gyász ellen a költészetben keresett enyhületet, utóbb az apró-cseprő bosszúságok, kicsinyes sérelmek, sőt a gyarló testi szervezet gyötrelmei ellen is humora játékában kereste volna az orvoslást ...ha bántotta valami, nem fakadt ki érte... vagy egy sóhajtásszerű versecskében nyertek érzelmei alakot, vagy egy satiricus mosollyal rázta le az apró mizériákat lelkéről." A nagy költő poéta fia — úgy látszik — azt észrevette, hogy a lelke nagy kon­vulzióit, kedélyének meghasonlásait hazája sorsa miatti aggodalmait s a végzet által reá mért csapások miatti bánatot és gyászt a költészetbe átvetítő Arany János lénye­gében azonos a rögtönzések — aranyjánosi értelemben vett — humorához menekülő személyiséggel, a „rögtönzéseket" mégsem tekintette „költészetinek. Mintha még tovább is mentegetné az „apró-cseprő bosszúságok", „kicsinyes sérelmek, sőt a gyarló testi szervezet gyötrelmei keltette", költészettel — szerinte — csak röstellkedve együtt emlegethető rögtönzéseket, siet szóba hozni apja korai testi megrokkanását, fölsorolja betegségeit, s azt is elárulja, hogy van „egy pár bohó rím a saját testi gyar­lóságairól (nem közölhetők)".­ Már a számbavehető költeménycsoport e kegyeletes-szemérmes, elparentálásá­ból is sejthető volna, hogy tanácsos az Arany-líra valamiféle itt lappangó vonulatával szembenéznünk. Arany László sem az úgynevezett rögtönzés-verscsoport jellemzé­sekor, sem magyarázó mentegetésekor nem utal ugyan egyes költeményekre, de az általa sajtó alá rendezett kötet FÜGGELÉKe, a Rögtönzések, tréfák, sóhajok című részben túlnyomóan a „hallgatás" korszakának minősített időszakban keletkezett verseket sorakoztatja föl. Magyarázatként arról is számot ad, hogy e papírszeletek jórésze szinte véletlenül került elő, jónéhányuk el is kallódhatott (talán fidibusz lett). Az anyag tehát eredetileg bővebb lehetett, és­­ rekonstruálhatatlan. Nincs az sem kizárva, hogy Arany László (ismerve a hagyaték közlésére vonatkozó kételyeit) a meg­maradott papírszeletek mindegyikét sem tette közzé. (Ami ebből Voinovich Gézához került és földolgoztatott, a kritikai kiadásból ismeretes.) 3 Uo. XIII—XIV. 4 Uo.XV—XX. 4

Next