ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XX. Szeged 1984

Csukás István: Mikszáth gondolatai a nemzetiségi kérdésről

CSUKÁS ISTVÁN MIKSZÁTH GONDOLATAI A NEMZETISÉGI KÉRDÉSRŐL Mikszáth Kálmán politikai felfogása nem tartozik az irodalomtörténet fehér foltjai közé. Király István monográfiája a pályakép megrajzolása során nagy figyelmet szentel az író szemléleti-eszmei fejlődésének, kimutatva gondolatvilágának tápláló forrásait, összetevőit és kapcsolódását a kor ellentmondásos folyamataihoz. A kri­tikai kiadás kötetei, főként a cikkek és karcolatok jegyzetanyaga részletekbe menő­en tárgyalják nézeteit, a kormánypárt és az ellenzékiek tevékenységével kapcsolatos megnyilatkozásait, köztük a korabeli nemzetiségi politika kérdéseiben képviselt állás­pontját is. Vizsgálták Mikszáth és a szlovákok kapcsolatát is, közelebbrő­l a vegyes lakosságú szülő­föld emlékeinek, hatásának nyomait az író alkotásaiban. Itt mindenek­előtt Turczel Lajos és Csanda Sándor írásaira támaszkodhatunk. Mindezek ellenére is indokoltnak látszik külön foglalkozni Mikszáth Kálmán nemzetiségszemléletével, tehát azzal a kérdéssel, hogy művei, publicisztikai írásai hogyan befolyásolták az ország nem magyar népeiről való hazai közgondolkodást. Olyan dolgozat ugyanis, amelyik ennek a kérdésnek a kutatását vállalta volna és a négy évtizedes írói pálya egészére kiterjesztve kísérné végig a nemzetiségi problematika tükröződését Mikszáth gazdag életművében, mind ez ideig nem készült. De ilyen speciális vizsgálódás hozzájárulhat az író világnézetének, egész politikai szemléletének jobb megismeréséhez is. Talán sikerül bebizonyítani, hogy az a Mikszáth, aki a kutatók egybehangzó megállapítása szerint a 80-as évek elején szemléletet váltott és ellenzéki újságíróból kormánypártivá, Tisza éles bírálójából annak hívévé változott, a nemzetiségi kérdésben elejétől végig egyenes vonalon haladt. Nézetei a pálya elején azonosak azokkal a nézetekkel, amelyeket élete delén és utolsó életszakaszában hirde­tett. Nincs változás, fejlődés nemzetiségpolitikai felfogásában. Annak tartalma, eszmei lényege minőségileg újat nem mutat az évtizedek folyamán. S ez a változatlan eszmei tartalom sem volt az ő egyéni, eredeti felfogása. A gazdag tényanyag arról tanúskodik, hogy Mikszáthnak nem voltak önálló, saját politikai gondolatai a nemzetiségi kérdésről. Készen kapta, elfogadta — már a 70-es évek elején — a magyar liberalizmus hivatalos koncepcióját, mint a kor magyar írói általában. Cikkeiben ezt fejtegette, hirdette s ezen a nézőponton élete végéig nem változtatott. Önmagától nem tett hozzá semmit, nem volt szenvedélye a politika, mint Eötvösnek, Keménynek vagy Vajdának. Szívesen vállalat szereplési alkalmat sem jelentett a szá­mára, mint Jókainak. Nem vett részt az országgyűlés vitáiban sem. Nem volt politikus alkat. Cikkei sem mutatják annak. S ha az ezekben hirdetett elvek és a szépirodalmi művek néha feleselnek is egymással, annak okát nem abban találjuk, mintha Mikszáth az írói gyakorlatban — „a realizmus győzelmeként" — hátat fordított volna a politi­kában elfogadott elveknek. Ezeket — a nemzetiségekre vonatkozókat is — szépíróként is vallotta. De íróként, a tapasztalat alapján, a gyakorlat oldaláról ábrázolta a jelen­ségeket s nem hunyhatott szemet a vallott elvek eltorzulásai, a túlkapások felett. Szép-

Next