ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXII. SZEGED 1985

TANULMÁNYOK - Szigeti Lajos Sándor: A csönd motívuma József Attila költészetében

(A csöndbe térnek a dalok) Az idézett versben, a Kiknek adtam a boldogot... címűben, amely 1937 nyarán keletkezhetett, már egészen más jelentése lehet a csöndnek, ha tetszik, e kései vers már egészen más értelemben mozdulhat a csönd felé, mint öt évvel korábbi rokona. A Ritkás erdő alatt a felismerés csöndjét példázza, anélkül, hogy magát a csöndet a költő megnevezné, hogy a motívum megjelenne — verbálisan is — a műben. A csönd itt tehát másként funkcionál: a tűnődés, szemlélődés folyamatában jelenik meg, illetve a vers végén, a felismerés pillanatakor a hallgatásban, pontosabban az elhallgatásban, az elhalkulásban ölt testet. Láttunk erre példát már más versekben is, így a Zöld napsütés hintákt... kezdetében, ahol a csönd az anyaméh biztonságot adó teljességét jelentette, de még ugyanebben a versben más formát is öltött: a megszületés pillanatát követő életnek halálként érzékelését az utolsó két sor lehagyásával, tehát szünettel, űrrel, beszédes csönddel jelenítette meg a költő, felvillantva mintegy az egzisztencia­lista „világba vetettség" (in der Welt sein) gondolatát is.­ Olyan formán szól tehát az életről, a létről a versben, mint a fiatal Wittgenstein tétele: „amiről nem lehet be­szélni, arról hallgatni kell"­, vagy mint ahogy Karl Jaspers fogalmazott: „Aki a végső válaszokat birtokolja, az nem tud többé másokhoz beszélni, megszakítja a valódi kommunikációt annak kedvéért, amiben hisz."3 Erről a fajta csöndről szól Henri Lefebvre is, amikor azt írja: „a csönd másképpen mondja, amit mond, mint a mondás rendes módja (un autre Dire que le dire ordinaire), mindamellett jelentést hordozó beszéd."4 Az amerikai Susan Sontag korformáló jelentőséget tulajdonít a csöndnek s megkísérli megfogalmazni a csönd esztétikáját. „Korunk művészete zajosan esdekli a csendet" — írja egyik jellegzetes aforizmájában, s több olyan költőre hivatkozik, akiknek programjában, életművében szerepe volt a csöndnek. Mallarmé úgy gon­dolta, hogy a költészet dolga az, hogy — a szavak segítségével — megtisztítsa szavak­kal megbéklyózott valóságunkat, oly módon, hogy a dolgok közé csöndet teremt,­ Valéry pedig azt mondta, hogy a költészet „egy élményt akar kifejezni, amely lénye­gileg elmondhatatlan; a nyelvet a némaság kifejezésére használja".­ Az a tény, hogy a jelenkori művészek a csönddel foglalkoznak — és ennél fogva egy bizonyos vonat­kozásban, a kimondhatatlannal —, történetileg értelmezendő, mint a művészet „abszolút jellegéről" szóló, manapság uralkodó mítosz konzekvenciája. A csönd ma­gasra értékelése nem a művészet természetéből adódik, hanem abból ered, hogy ez idő szerint bizonyos „abszolút" minőségeket tulajdonítanak a műalkotásnak és a mű­vész tevékenységének.­ Csakhogy, mint kritikus, maga Sontag is inkább elhallgat és elhallgattatná a művészetet, csendre — tisztító csendre — ítéli, s ez újabb variáció az elidegenedés témájára.9­ 1 A Ritkás erdő alatt című vers elemzését részletesebben ld.: Szigeti Lajos: A tűnődés és eszmé­lés verse. Ritkás erdő alatt. In József Attila-versek elemzése. Szerk. Szabolcsi Miklós. Tankönyv­kiadó, 1980. 72—101. A Zöld napsütés hinták­... című vers elemzését részletesebben ld.: Szigeti Lajos: Egy kései vers olvasatához. Somogyi-könyvtári műhely, 1980. 1—2. 2 Ludwig Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés. (Tractatus logico-philosophicus.) Bertrand Rüssel bevezetésével. Ford., bev. és jegyz. Márkus György. Akadémiai, 1963. * Idézi Susan Sontag: A pusztulás képei (Tanulmányok, cikkek). Vál., jegyz. Osztovits Levente. Utószó Bart István. Európa, 1971. 25. * Idézi George Steiner: Egyre távolabb a szótól. Tanulmányok. Vál. és utószó: Sükösd Mihály. Jegyzetek: Szegedy-Maszák Mihály. Európa, 1976. 78—9. 5 Susan Sontag: im. 15. 6 Uo. 29. 7 Uo. 38. 8 Uo. 39. 9 Vö. Bart István utószavával. In Susan Sontag: im. 306 4

Next