Aetas, 1988 (4. évfolyam)
2. szám - KITEKINTÉS - Honfoglalás – honfoglalók (Magyar őstörténeti konferencia Szegeden)
A néprajzot Pócs Éva (MTA Néprajzi kutatócsoport) gy A honfoglalók hitvilágai c. dolgozata képviselte, melyben Diószegi Vilmos kutatásainak revideálását vetette fel, miszerint a sámánhit magyar emlékei etnikai tulajdonságokat hordoznak. A szomszédos népek mondakincsében ezek az elemek ugyanis nem találhatók meg. Pócs Éva a boszorkány és egyéb mondák vizsgálatával arra a következtetésre jutott, hogy ezek a hiedelmek Európa-szerte hasonlóak. Az embertan témaköréből K* Éry Kinga (Természettudományi Múzeum Embertani Tára) „A honfoglalók antropológiája" c. előadása hangzott el. A vizsgálatok arra az eredményre vezettek, hogy más embertani jellegű nép (fele europid, fele europo-mongoloid) szállta meg a Nagyalföldet és más (europid) a Kelet- és Észak-Dunántúlt és az Alföldet északról övező dombságot. E két jelleg már a vaskorban kialakulhatott. A kutató felveti annak lehetőségét, hogy a nagyalföldi csoportban kell látnunk a honfoglaló hét magyar törzset, míg a többiben a csatlakozott segédnépeket, főleg a kabarokat. A honfoglalók és a Kárpát-medence avar lakossága között csak Észak-Nyugaton mutatható ki kapcsolat, míg a honfoglalók és a kora Árpádkor népe közt nincs hasonlóság, a keveredés lassan indulhatott meg. A régészet témaköréből is számos előadást hallhattunk. Dienes István (Magyar Nemzeti Múzeum) :A honfoglaláskori kovácsaink egyik mesterfogásáról c. előadásában egy 1974-ben Tiszavasváriban előkerült honfoglaláskori szablyát elemzett. A szablya gazdagon tausírozott volta tanúskodott a honfoglaláskori kovácsmesterség magas színvonaláról. A szerző felvetette annak szükségességét, hogy a régebben előkerült szablyákat is modern módszerekkel kell megvizsgálni. M. Nepper Ibolya (Déri Múzeum, Debrecen) ,"Hajdú-Bihar megye újabb honfoglaláskori temetői"-ről beszélt. A Körösszegapáti-Pállapályon feltárt X XI. századi temetőt, Püspökladány-Eperjesvölgy 640 síros temetőjét, valamint a Sárrétudvari-Híróföldön kiásott 262 sírós X. századi temetőt ismertette. E két utóbbi temető leletanyaga rendkívül jó lehetőséget teremtett a honfoglaláskori női viselet rekonstruálására -köznépire és rangosra egyaránt. Kürti Béla (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) -Szalai Ferenc (JATE Embertani Tanszék) -Lengyel Imre (Érsebészeti Klinika) -Takács István (Mezőgazdasági Múzeum) - Knotik Márta (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) ,A Az algyői honfoglaláskori temető c. közös előadásukban szép és követendő példáját mutatták annak, hogy a segédtudományok mekkora segítséget tudnak adni egy temető leletanyagának teljes, komplex feldolgozásához, megsokszorozva az információk mennyiségét. Kürti Béla előadásában ismertette a temető feltárását, Szalai Ferenc a temető csontvázanomáliáit elemezte, míg a temető csontanyagának szerológiai vizsgálatát Lengyel Imre végezte el. E két vizsgálattal a temetőn belül sírcsoportokat tudtak elkülöníteni, melyek kisebbnagyobb eltéréssel megegyeztek az ásató régész megfigyeléseivel Knotik Márta a textilmaradványokat, Takács István az állatcsontokat vizsgálta meg. Nevizánszky Gábor (Nyitra) honfoglaló magyarok régészeti emlékei Szlovákiában" címmel tartott előadást, melyben az 1968 óta előkerült újabb lelőhelyeket ismertette, melyek már a peremvidéket is jelölik. Számos leletanyag előkerülése a Nyitra folyó völgyében jelzi a terület sűrű megszállását, és a Zsitva folyó völgyében egyre északabbi területeken is szaporodnak a lelőhelyek. Hasonló a helyzet a Garam folyó völgyében is, ahol általában vegyes temetők vannak. Kassa környéke jól kutatott terület, honfoglalókra jellemző leletanyag azonban eddig még nem jelentkezett. A Szepességben megtelepült magyar lakosság létéről tanúskodnak a cserépüstök és egy vas kengyelpár. , Fodor István (JATE) „A peremvidékek honfoglaláskori emlékanyagáról tartott előadást, különös tekintettel Burgenlandra. Erről a területről eddig csak két temető ismert, de ezen kívül még kb. egy tucatnyi temető anyaga publikálatlan, köztük nagy