Aetas, 2005 (20. évfolyam)
3. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Majtényi György: Az „új kultúrtörténet”-ről
Az intellektualista történetírás hagyományosan az amerikai szellemi mozgalmak története, az american thought jellegzetességeit elemezte. (Az amerikai társadalomtörténet 20. század eleji vállalkozásai - az európai előtörténettel való szakítás jegyében - ugyancsak az amerikai fejlődés sajátságait vizsgálták.) Az 1960-as évektől jelentkező új társadalomtörténet (new social history) a korábban elhanyagolt társadalmi csoportok történetének feltárására törekedett a marxi elmélet, az angol és a francia történetírás nyomán. Egy találó megjegyzés szerint a konzervatív társadalomtörténészek ekkoriban éppoly számosan voltak, mint a republikánus népénekesek.5 Az új társadalomtörténészek a történelem „alulnézetből" megközelítés jegyében (from the bottom up) szemlélték és szemléltették a történelmet.6 Számos tanulmány született a munkások, a rabszolgák, a cselédek, a nők vagy a feketék történelméről.7 Az új típusú társadalomtörténet térhódítása hatással volt az intellektualista történetírás irányzatára; többen e területen is a társadalomtudományos elméletek adaptációját szorgalmazták, és ez alkalmat kínált az intellektualista történetírásnak tulajdonított korábbi tartalmak újragondolására. 1980-ban Cornwellben rendeztek konferenciát az európai intellektualista történetírásról; a rendezvényt az amerikai iskola megújításának, a tárgy és a módszertan újragondolásának szentelték, a konferenciakötetet pedig az „új" intellektualista történetírás kézikönyvének szánták. Gérard Noiriel megállapítása szerint az irányzat formálódásának közvetlen oka az volt, hogy az itt megjelenő történészek többsége európai történelemmel foglalkozott, és közös fellépésükkel azokat a módszereket is védték, amelyek, úgy tűnt, az amerikai történetírásból a társadalomtudományos elméletek hatására kiveszőben voltak.10 Közvetett céljuk pedig az lehetett, hogy ezáltal ők maguk és az általuk képviselt szemlélet is teret nyerjen az amerikai historiográfiában. Dominick LaCapra „programadónak" szánt esszéjében 11 az intellektualista történetírást „szövegek történeteként" értelmezte, s a narratívumok társadalmi környezetének vizsgálata helyett kontextuális értelmezésük mellett érvelt. E konferenciakötet szellemisége, konkrétan pedig az itt közölt egyik tanulmány kérdésfelvetése nyomán született az a megállapítás, hogy valójában „nyelvi fordulat" (linguistic turn) kezdődött az amerikai historiográfiában.12 A fordulat megtörténtéről tudósító első szemléző cikk 1987-ben az amerikai történészcéh hivatalos folyóiratában, az American Historical Review-ban jelent meg.13 A kifejezés használata gyorsan túlnőtt az intellektualista . Novick, Peter: That Noble Dream. The „Objectivity Question" and the American Historical Profession. Cambridge, 2. kiadás 1990. (első: 1988.) 440. 6 Brandt, Juliane: Társadalomtörténet az Egyesült Államokban. In: Bódy Zsombor-D. Kovács József (szerk.): Bevezetés a társadalomtörténetbe. Hagyományok, irányzatok, módszerek. Budapest, 2003. 153-166.; 153-154. 7 Appleby, Joyce-Hunt, Lynn-Jacob, Margareth: Telling the Truth about History. New York-London, 1995. 51.; 151. 8 Noiriel: A történetírás „válsága", 155. 9 LaCapra, Dominick-Kaplan, Steven L. (ed.): Modern European Intellectual History. Reappraisals and new perspectives. Ithaca-London, 1982. 10 Nobiel nyilvánvalóan a társadalomtörténet perspektívájából tekintett e történetírók próbálkozásaira. 11 LaCapra: A gondolkodástörténet újraértelmezése, 2003. 204. 12 Az első a nyelvi fordulatról - még kérdőjellel tudósító írás: Jay, Martin: Should Intellectual His tory Take a Linguistic Turn? Reflections on the Habermas-Gadamer Debate. In: Modern European Intellectual History. 86-110. •3 Toews, John E.: Intellectual History after the Linguistic Turn: The Autonomy of Meaning and the Irreductibility of Experience. American Historical Review, 92. évf. (1987) 4. vol. 879-907.