Aetas, 2009 (24. évfolyam)
4. szám - MŰHELY - Mislovics Erzsébet: Vázlatok a középkori és 18. századi magyarországi zsidóság történetéből (Szőlőbirtoklás és borkereskedelem)
aszúgyártásba (ez a tevékenység is tiltott volt zsidók számára).40 A család tagjai azonban korántsem a II. József által elképzelt foglalkozásváltoztatás modelljét valósították meg, hiszen ők maguk ugyan bekapcsolódtak a borkereskedelembe, de földműveléssel nem foglalkoztak (idénymunkásokat alkalmaztak). A földek vételét a földesúri pártfogás segítette, ami mutatja, hogy az országos törvények ellenében helyi szinten a földesúri támogatás hathatós lehetett. Borkereskedelem - kapcsolatok társadalmi csoportokkal A középkortól kezdődően az egyik legfontosabb kül- és belkereskedelmi árucikknek számított a bor. A középkortól az újkorig négy fő útiránya létezett a borkereskedelemnek,41 a 18. században azonban folyamatosan bezárulnak a külföldi piacok kapui a magyar bor előtt (ehhez a magas kiviteli vámok is hozzájárulnak). A nyugat-magyarországi borok (szentgyörgyi, ruszti, soproni, bazini) piac nélkül maradnak. Ezzel párhuzamosan viszont a hegyaljai borkereskedelem virágzása figyelhető meg. A középkor folyamán az uralkodó a bor készítését és kereskedelmét is szabályozta. Az 1425-re teljessé váló Budai törvénykönyv kimondja, hogy a zsidók kötelesek boraik után -akár saját terményük, akár vásárlás útján szereztek - adót fizetni.42 Pozsonyban 1370-ben, a zsidóság visszatérése után 43 mintegy tíz évvel a zsidó lakosok valamilyen okból megtagadták ezen adó fizetését, az uralkodó azonban továbbra is kötelezte őket arra.44 A városi polgárság a zsidóságban gazdasági vetélytársat látva tevékenységüket igyekezett a városi hatóságok útján szabályozni, általában korlátozni. A nyugat-magyarországi városok polgárai idegen termésű borok behozatalát tiltották meg a zsidó kereskedőknek. 1354-ben Pozsonyban kerül sor tilalom kiadására. 1458-1490 között a nagyszombati zsidók csupán Nagyszombatról vásárolhattak bort.45 A polgárok az elővételt is igyekeztek gátolni: 1525-ben például Sopronban zsidóknak tilos lett a bor elővétele 46 A polgárok egy része azonban továbbra is gazdasági kapcsolatban állt a zsidó lakosokkal, így például Móritz Pál kereskedő még kiűzésük után is tőlük vásárolta a bort.47 A polgárok és a zsidóság közötti hitelügyletekben is jelentős értéket képviselt a bor. Az egymással szemben fennálló tartozások fejében gyakran történt bor lefoglalása: például a pozsonyi városi tanács 1456-ban Eysel bécsújhelyi zsidó borral teli hordóit zároltatta. Kr- 40 Weiss, Roger W.: The Weissburgs A Social History. Chicago, 1985. művének függelékében közölt dokumentumok, például 5., 10. 41 a) Nyugat felé irányuló kereskedelem: soproni-pozsonyi borvidék borait Morvaország, Szilézia (illetve Poroszország, északi államok) felé. b) Pozsonyból Bécsbe és az örökös tartományokba - főleg vízi úton a 16-17. században a somogyi, baranyai, tolnai borokat, c) Szepességen keresztül Lengyelországba és Oroszországba a szepesi városokon keresztül, majd Bártfa, Kassa, Eperjes központtal: soproni, pozsonyi, szentgyörgyi, budai bort szállítottak. A 16. századtól a tokaji bor vált keresetté és kiszorította a többi fajtát. Ebben nagy szerep tulajdonítható annak is, hogy a Kamarának kiterjedt szőlőbirtokai feküdtek Hegyalján, és így az állam is támogatta a lengyel piac felé a kereskedelmet. d) Erdélyből Moldva felé. 42 Magyar-Zsidó Oklevéltár, I.120. 43 Dán Róbert: Mikor űzte ki I. Lajos a zsidókat? In: Tanulmányok Budapest múltjából, Budapest, 1991. 9-12. 44 Magyar-Zsidó Oklevéltár, I. 48. 45 Magyar-Zsidó Oklevéltár, I. 174. 46 Magyar-Zsidó Oklevéltár, IX. 90. 47 Mollay Károly: Das Geschäftsbuch des Krämers Paul Moritz: Sopron város történeti forrásai, Sopron, 1994.