Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 2. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: Interpretáció és történetiség
Elmélet és módszer Simon Zoltán Boldizsár köszön vissza, amely szerint a dolgok természete a történetükben rejlik.20 Igaz, legalább annyi elválasztja a historizmus és az elmúlt évtizedek konstruktivizmusának a történetiségkoncepcióját, mint amennyi összeköti, amiért is a hazatérés nem pusztán egy rég látott ismerős visszatérése, és még csak nem is olyasmi, mint amikor irodalom- és zenekritikusok arról beszélnek, hogy egy író vagy egy zenekar visszatér a gyökereihez. Az ilyesfajta visszatérés leginkább megtérés, amiről a két koncepció különbségeit tekintve szó sem lehet. A leginkább szembeötlő különbséget az képezi, hogy míg a historizmus a dolgok természetének a feltárására irányította, addig az utóbbi magára a dolgok „természetének” a képzetére vonatkoztatja a történetiséget. Míg a historizmus fent említett premisszája szerint a dolgok természete a történetükben rejlik, a konstruktivizmus premisszája szerint a dolgoknak nincs természetük, csak a történetük van. A két elképzelés azonban így is egy tőről látszik fakadni, amennyiben az utóbbi a historista történetiségkoncepció radikális historizálásaként is értelmezhető, ami történeti tudás egy minőségileg új koncepcióját maga után vonva nem mellesleg komoly következményekkel is járt. A felfordulást az eredményezte, hogy a historista történetiségfogalom historizálása, a történetiség új formában való hazatérése a nyelv jegyében zajlott. Mindaz, ami korábban a történeti mezőben foglalt helyet, a nyelvbe költözött, ahogy a történetfilozófia a múlt helyett a múltról való beszédben vélte felfedezni magának a történeti mezőnek a felépítését. És ennek megfelelően, ami a történészekben ellenállást keltett az utóbbi évtizedek történetfilozófiájával szemben, az nem egyszerűen a történetírás történetiségének a felmutatása volt, hanem az, hogy ez a történetiség a történetírás nyelvi meghatározottságának a gondolatával fonódott össze, azzal a gondolattal, amely White trópuselméletében nyerte a legismertebb kifejtését. A történetfilozófiai mezőt gyökeresen átrendező Metahistoryban White a 19. századi történeti tudat változásainak a vonatkozásában vázolja fel trópuselméletét, amelynek egyes építőelemeit a történeti interpretáció módjaiként mutatja be az Interpretation in History címet viselő írásában, amely a Metahistory megjelenését kísérve szintén 1973-ban látott napvilágot, majd az 1978-ban kiadott Tropics of Discourse kötetben jelent meg újra.21 A tanulmányban White számára a történetírást illetően mindaz, ami mellett Fish az irodalmi alkotások kapcsán érvel, mintegy magától értetődőnek tűnik „a történetírás kritikusai” (egyébként meglehetősen szerencsétlen és nehezen értelmezhető) megnevezéssel illetett olyan elődök nyomán, akik Lévi Strausshoz és Collingwoodhoz hasonlóan már korábban felhívták a figyelmet a történetírás konstruktivista mozzanataira (amelyek persze itt nem a szerzői szándékot, hanem a történeti tényt illetik). White ezért minden további nélkül alá is írja „a történetírás kritikusainak” tulajdonított álláspontot, amely szerint „a történeti beszámolók nem egyebek, mint interpretációk, úgy a narratíva krónikáját alkotó események létrehozását tekintve, mint annak a megítélését illetően, hogy ezek az események milyen jelentéssel és jelentőséggel bírnak a történeti folyamat megértése számára általában véve”.22 A korábban mondottak értelmében azonban hiba volna tökéletesen összemosni White megközelítését a történetírás korábbi konstruktivista megközelítéseivel. Az interpretáció mindent átható voltát eredményező white-i érvelés alapját ugyanis egy olyan 20 Lásd: Frank Ankersmit és Georg Iggers historizmus-vitáját. Ankersmit, Frank R.: A historizmus. Szintézis-kísérlet. Aetas, 18. évf. (2003) 3-4. sz. 189-204.; Iggers, Georg G.: Megjegyzések F. R. Ankersmit „Historizmus. Szintézis-kísérlet” című írásához. Aetas, 18. évf. (2003) 3-4. sz. 205- 209. 21 White, Hayden: Tropics of Discourse. Essays in Cultural Criticism. Baltimore, 1978. 51-80. 22 White: Tropics of Discourse, 55. 178