Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
Török Zsuzsa Tanulmány rész Stephanie nélküli, elárvult állapotára,96 másrészt pedig a vénlányos életmódhoz kötött szokásaira, hóbortjaira, hiúságára, külső megjelenésére.97 Zichy Géza szerint naiv idealizmustól táplált lelkesedése azonban nemcsak a mosoly, hanem az iránta táplált szeretet forrása is volt a korabeli szalontársaságban.98 Szalonteremtő tevékenységük pozitív megítélése mellett a lapszerkesztés terén végzett kultúrmissziós munkásságukat is többször emelték ki a kortárs megnyilatkozók. Az Ország-Világ 1894-es, névtelenül megjelent cikke szerint a Wohl-nővéreknek igencsak jól hangzó neve volt a korabeli magyar irodalomban, elismerésüket pedig nem önmagában a választott munkaterület, divat(újságírás), hanem lankadatlan munkabírásuk biztosította. Divatlapjukat a cikk a hölgyközönségre gyakorolt hatását illetően méltatta: a szerkesztők érdemeit főként az ízlés fejlesztése, a műveltség terjesztése és helyes irányba terelése szempontjából emelte ki.99 S. Hentaller Elma Janka halálakor írt cikkében szintén kiemelte a Wohl-lány önnön kultúrmissziós tevékenységével kapcsolatos meggyőződését: „Legfőbb ideálja volt emelni a magyar nők szellemi színvonalát, rajongott az eszméért, hogy lapja útján a nők gondolatvilágát nemesítse, művészi ízlésüket fejleszsze s őket művészi tehetségük kiképzésére buzdítsa.” Hentaller is hangsúlyozta a női munka terének megte vő Czóbel Minka írta Justh Zsigmondnak, feltehetően 1891-ben: „Wohl Janka felkért Írnék valamit »Sport és Salon« lapja számára. Rémségesen anom, de úgy nem szeretek egy szívességet megtagadni, aztán szegény W. J. olyan árva kis Musen modistin - talán irok neki valamit.” Czóbel Minka Justh Zsigmondnak, Mándok, [1891] nov. 15., OSZK Rt., Levelestár. Az árvaság és a halálon túli találkozás narratívájára épült Feleki Sándor Janka halálára írt verse is:Akivel te együtt szőttél / Bűvös, szép regéket, / Fenn az égben mosolyogva / Nyújt jobbat fenéked. // S így szól hozzád: Csakhogy itt vagy! / Hogy epedtem várva! / Nélküled elhagyott voltam / S te nélkülem árva. // Mondjad, sokat szenvedtél-e? / Titkon hány seb éget? / Nyomor, ínség gyötri most is / Az emberiséget? // Üldözik még lent az árvát? / Most is győz az álnok? / Az igazság, a becsület / Most is csak még álmok? // Hallgatsz, mert a válasz fájna: / Nem változott semmi!... / Meglásd, jobb itt, mint a földön / Elhagyatva lenni. // Csakhogy itt vagy, csakhogy újra / Ölelhetlek téged. / Most már mindörökké szőljük / A bús, szép regéket!” Feleki Sándor: Wohl Janka. Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre, 36. évf. (1901) 21. sz. 2. 97 Feszty Árpádné írja: ,Azok, akik még élünk, meleg, de titokban, az öntudat alatt sok komikumot is rejtő mosollyal ejtjük ki a Wohl Janka nevét.” Feszty: Bösendorfer-zongora, 115. ,A megindító nagyságok megöregedése, elmúlása után a hang, a társaság egyre fiatalabb, szegény Janka pedig mindig fáradtabb, hervadtabb lett. Három-négyórás alvás ha jutott neki. Több nem. Elbetegesedett. De mert tartani akarta a tempót: minél idősebb lett, annál fiatalosabban szeretett öltözködni s ami akkor még súgva emlegetett titok volt, annál jobban belenézett a festékesdobozba. Csábpongyolákkal, gyönggyel kivert harisnyákkal akarta takarni szegény koránfáradt testét és kacsagással felfrissíteni korán törődött lelkét. Néha-néha tört csak ki belőle, nagyon bizalmas körben, a keserű kétségbeesés. Már nem bírja tovább. Milyen fáradtság az: mindig tréfálni, mindig mosolyogni, mindenütt ott lenni, friss agyvelővel, divatos ruhával, pici cipőcskében, selyemharisnyával felvenni a harcot a társadalom ellen. A harcot a kenyérért. Az emberek rosszak. Én is, te is, ő is, mindnyájan. Ma, tudom, mindegyikünket bánt érte a lelkiismeret, akik valaha rossz vicceket mondtunk rá. Jól Wankának neveztük. Fiatalok voltunk! S a fiatalság kegyetlen. Még Papa is, pedig ő csak jószivű volt! De kegyetlenül bánt el egyszer vele. Ma se tudom - maliciából vagy szórakozottságból-e - azt írta a boldogan piruló, Jókait imádó szegény jó Janka legyezőjére: »Rossz festő az idő, minél tovább dolgozik a portrait-n, annál jobban elrontja.«” Uo. 117. 98 Zichy: Wohl Janka, id. mű. 99 Wohl Janka. Ország-Világ, 15. évf. (1894) 18. sz. 293.