Aetas, 2016 (31. évfolyam)
2016 / 4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Takács Ádám: Újjászületés komplikációkkal. Az esemény kérdése a közelmúlt történeti és filozófiai diskurzusainak erőterében
Újjászületés komplikációkkal Elmélet és módszer tított fogalma szinte csak nevében hasonlít ahhoz az esemény-koncepcióhoz, amit történészek korábbi generációja feledésre ítélt. Az eltűnés és visszatérés közötti történeti átmenetben pontosan a történeti esemény jelentése változott meg. Az Annales iskola vagy a strukturalista megközelítés hívei számára az eseményről való lemondás a lineáris vagy kauzális sémákba rendezett „drámai” politikai történések elsőbbségének kétségbevonását jelentette a történeti leírásokban és magyarázatokban. Az esemény közelmúltbeli történészi rehabilitációja viszont éppenséggel nem egy politikai eseménytörténet-centrikus történetíráshoz való visszatérést jelentett. Ezt a váltást inkább a tisztán strukturális vagy szeriális megközelítéseket kikezdeni vagy megkerülni képes újszerű történeti magyarázati modellek kialakításának igénye motiválta. Ennyiben az esemény kérdéskörének előtérbe kerülése szorosan összekötődött a történeti narratívák szerepének újfajta történészi felértékelésével, illetve a történeti cselekvők és cselekvési kontextusok eddig nem látott értelmezési kereteinek kialakításával. Röviden tehát a történeti esemény iránti érdeklődés újjászületése elválaszthatatlanul kötődött a narratív fordulat, a történeti antropológia és a mikrotörténelem szempontjainak az 1970-es évektől kezdődő, bár korántsem egysíkú és egyirányú tematikai és módszertani térnyeréséhez a nyugat-európai és amerikai történetírásban. Pontosan ennek a kontextusnak a hátterében érdemes azonban rákérdezni arra, hogy voltaképpen miben is áll e közelmúltbeli történeti megközelítések újdonsága a történeti esemény kérdésének tekintetében. Más szavakkal mondva, ha belátható, hogy a történeti elbeszélés problematikájához való visszatérés és a történeti antropológia vagy a mikrotörténelem eredményeivel való számvetés sok tekintetben radikálisan átalakította a történeti reprezentáció, magyarázat, időkezelés és tapasztalat történettudományos felfogását, akkor vajon elmondható-e ugyanez a történeti esemény fogalma kapcsán is? Egyszerűbben fogalmazva: másként értik és alkalmazzák-e kutatásaikban a mai történészek az esemény fogalmát, mint tették azt akár ötven évvel ezelőtt? Paul Ricoeurnek bizonyára igaza van nem csak abban, hogy az esemény a történetírás „kiiktathatatlan kategóriája”, de abban is, hogy ez a fogalom elválaszthatatlan a történeti konstrukció fogalmától.3 Kétségkívül nehéz volna tagadni, hogy az esemény tematikája centrális helyet foglal el azokban a mára már évtizedes vitákban, ahol a történeti konstrukció problémája a narráció, reprezentáció és időtapasztalat kérdései kapcsán kerül terítékre.4 Ám ez a helyzet továbbra is nyitva hagyja azt, hogy vajon az esemény kérdése a történeti konstrukció változatos problematikája által kialakított történészi vitáknak és megközelítéseknek csupán járulékos eleme-e, vagy önálló elméleti és alkalmazási tartománnyal is rendelkezik a történettudományos kutatás, illetve a történetírás számára. A továbbiakban annak az álláspontnak szeretnék hangot adni, és ezt elemzésekkel alátámasztani, hogy ha a történészek ma másként tekintenek a történeti eseményekre, mint azt kollégáik tették mintegy fél évszázaddal ezelőtt, azt kevésbé saját tudományterületük rendezett elméleti belátásainak köszönhetik, mint inkább a körülöttük lévő kultúra és társadalmi érzékenység megváltozásának. E változások alatt elsősorban a 20. századi történelmi események természetének és társadalmi felfogásmódjának átformálódását, illetve ezek modern média általi közvetítését kell értenünk. Mint azt Hayden White megfogalmaz 2 Vö. Braudel, Fernand: Écrits sur l’histoire. Paris, 1969. 22. 3 Ricoeur: Le retour de l’Événement, 31. 4 E vitákhoz lásd: Szeberényi Gábor: Lehet-e az esemény tudományos kategória? Az eseményfogalom történetelméleti megítéléséről. In: Szekeres András (szerk.): A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. Budapest, 2002. 197-205.; Gyáni Gábor: A történelmi esemény fogalma. Magyar Tudomány, 172. évf. (2011) 11. sz. 1324-1332. lei