A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

FIDEL CASTRO LÁTOGATÁSA Dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának elnöke mostani afrikai és európai utazása során hivatalos, baráti látogatást tett Guineában, Algériában, majd meglátogatta az európai szocialista országokat: Bulgáriát, Romániát, Magyarországot, Lengyelországot, az NDK-t, s dr. Gustáv Hu­sáknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának és Ľubomír Strougalnak, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnökének meghívására hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezett. Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első tit­kára, a Kubai Köztársaság forradal­mi kormányának elnöke. 1927. augusz­tus 13-én született az Oriente tarto­mány Biran Mayari helységében. Ott kezdte meg tanulmányait, és 1937- ben Havannában folytatta. A közép­iskola befejezése után a havannai egyetem jogi fakultásának hallgatója lett, s aktív résztvevője volt a diá­kok politikai harcainak. Egyetemi tanulmányait 1949-ben fejezte be, majd rö­vid ideig magánügyvédi gya­korlatot folytatott. Később elnyerte a jogi doktori tudományos fokozatot. 1952. március 10-én, közvetlenül a Batista katonai puccs után Fidel Castro történelmi jelentőségű ok­mányt terjesztett a legfelső bíróság elé, megbélyegezve a puccsot s bün­tető szankciókat követelve. 1953. július 26-án megszervezte a Moncada-laktanya elleni támadást kilencvenöt ifjú társával. A támadás sikertelen volt, csak tizenheten ma­radtak életben, ám az Alagran Pied­ra hegységben őket is elfogták. Ba­tista emberei megkísérelték Castro meggyilkolását, elvtársai azonban a veszély láttán éhségsztrájkot kezdtek, így életét sikerült megmenteniük. Fidel Castrót elítélték; a moncadai hősök elleni per során mondta el 1953. október 16-án „A történelem fel fog menteni“ című híres beszé­dét. Castrót és elvtársait tízévi bör­tönre ítélték s Pinos szigetére szám­űzték. A hatalmas erejű titlakozó megmozdulások eredményeként két­éves kényszermunka után kiszaba­dult, de az ország elhagyására kény­szerült. 1956. november 25-én a „Granma“ parancsnokaként 82 társával elhagy­ta Mexikó Tuxpan kikötőjét, s 1956. december 2-án partra szállt Oriente tartományban, Los Coloradosnál (Be­lice). Érkezésük után három nappal az expedíciót felfedezték és szétszór­ták Batista erői. Castro csak tizen­két emberét tudta magával vinni a Sierra Maestrába, ahol partizánhá­borút kezdett a diktatúra ellen. 1957. január 17-én huszadmagával megtámadta a La Plata kaszárnyát, s ott aratta első győzelmét. 1958 februárjában megnyitotta a Frank Pais néven ismert második keleti frontot, ezt testvére, Raul Castro ve­zette. Fidel Castro azután a sziget nyugati részének elfoglalását tűzte ki célul: augusztus 21-én a Camillo Cienfuengos vezette „Antonio Ma­­ceo“ oszlop El Saltóból, az Ernesto Che Guevara parancsnoksága alatt álló „Ciro Redondo“ oszlop pedig Las Mercedesből kezdte meg előnyo­mulását. Miután a forradalmárok elfoglalták Santa Clarát. 1958. de­cember 31-én Castro parancsot adott partizánjainak: előre Havannába! Előrenyomulásuk közben elfoglalták Santiago de Cubát. Fidel Castro 1959. január 8-án mondta el történelmi jelentőségű beszédét Havannában, s ezzel mintegy megkoronázta a for­radalom győzelmét. 1959. február 16-án lett a forra­dalmi kormány elnöke s a Szocialis­ta Forradalom Egységes Pártjának — amely 1965-ben felvette a Kubai Kommunista Párt nevet — megala­kulása, 1952 óta első titkára. 1959 májusában egy latin-amerikai utazás alkalmával Fidel Castro részt vett 21 állam bizottságának Buenos Airesben tartott ülésén, 1960-ban ott volt az ENSZ-közgyűlés ülésszakán, 1963 áprilisában és 1964 januárjá­ban a Szovjetunióba látogatott, 1971 novemberében pedig Chilébe, Peruba és Ecuadorba utazott. Fidel Castro a Szovjetunió Hőse és a Lenin-rend kitüntetettje. KUBA az Antilla (Karib)-tenger ha­sonnevű szigetén, az Egyesült Államok Florida államától 145 km-re, a Mexikói­­öböl és az Atlanti-óceán között terül el. Sík, mocsaras, keskeny öblök által ta­golt partjait 1600 kis korallsziget övezi, azonkívü­l hozzá tartozik a nagyobb Pi­­nos-sziget is. Területe 114 524 km 2. A 8,4 millió főnyi lakosságnak 70 százalé­ka európai származású kreol, 17 száza­léka mulatt, 12 százaléka néger, a többi kínai és spanyol. Cukornád termelésére és feldolgozására specializálódott agrár­ipari ország, ahol az amerikai­ tőke sok­éves uralma következtében hosszú ideig jellegzetesen monokultúrás gazdálkodás folyt. A mezőgazdaságilag megművelt, igen termékeny terület 50 %-át cukornád foglalja el, amelyet nyerscukornak dol­goznak fel. A cukortermelésből ered a nemzeti jövedelem 90 %-a és a kivitel 75—85 °/o-a. A világ nádcukortermelésé­nek 28 °/o-át és cukorexportjának 42 %-át Kuba adja, s mindkettővel első helyen áll a világon. A forradalom győzelme — 1959. január 8 — után más gazdasági ágazatok is fej­lődtek, de a gazdaságfejlesztés alapvető eszköze a cukortermelés maradt. Ehhez kapcsolódik a szeszfőzés és a világhírű kubai rum gyártása is. További fontos termékek: már az őslakó indiánok állai Fiatal kubai lányok Hemingway egy­kori lakóházának — ma múzeum — kertjében is termesztett dohány, kávé, kakaó, ku­korica, rizs (a legfontosabb élelmiszer), ananász, citrusfélék, manióka, banán, kó­kuszdió. Biztató eredményeket értek el a szarvasmarha tenyésztésben és a halá­szatban. Az élelmiszerfeldolgozáson kívül fon­tos szerepe van a színesfém-ércek bá­nyászatának, a villamosenergia-termelés­­nek és az építőanyag-gyártásnak. Az amerikai monopóliumoktól örökölt elma­radott infrastruktúra, a termelő és fel­dolgozó üzemek rossz műszaki állapota az alkatrészellátási nehézségek s az igen jelentős idegenforgalmi bevételek kiesé­se miatt a gazdaság nem tud kellőkép­pen fejlődni. Ez számottevően hat az export hullámzására. Kuba kereskedelmi forgalmának több mint felét a szocialista országokkal bo­nyolítja le. A tőkés országok Kuba ex­portjából 20,9 százalékkal részesednek. A kivitel sajátos szerkezetű: főleg cuk­rot, melaszt, dohányt, cigarettát, szivart, kávét, nikkel- és krómércet szállítanak külföldre. Az import főként a Szovjet­unióból származó alapanyagokból (kő­olaj, nyersanyagok stb.), különféle ter­­melőberendezésekből (járművek, építő­ipari és mezőgazdasági gépek és teljes gyárberendezések), közszükségleti cik­kekből (pamutszövet, húskonzerv, étolaj stb.), valamint az infrastruktúra moder­nizálásához szükséges felszerelésekből áll. A kereskedelmi kapcsolatokon kívül széles körű műszaki-tudományos együtt­működés valósult meg a szocialista or­szágok és Kuba között. Segítséget nyúj­tanak gyárak, üzemek, az út- és vasút­hálózat rekonstrukciójában, gazdaság­­fejlesztési tervek kidolgozásában és ku­bai fiatalok szakképzésében is. Együtt­működnek tudományos témák kutatásá­ban. A szocialista országok sokoldalú se­gítsége tette lehetővé, hogy a forradal­mi Kuba megvédhesse, továbbfejleszthes­se gazdaságát és szocialista vívmányait az amerikaiak és szövetségeseik blokád­ja, valamint a kubai ellenforradalmi emigránsok támadáskísérleteivel szem­ben. A MAI NAP pontosan harminc órát számlál. Ennek oka a földrajzi távolság Prága és Havanna között — kereken 9500 kilométer, amit a Csehszlovák Lé­giforgalmi Társaság 1L—82 mintájú utas­szállító gépe egyetlen közbülső leszál­lással — Montrealban — tesz meg. De CUBA Havanna — a város nyugati negyede, „madártávlatból”

Next