A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-23 / 25. szám

Egyes emberek gyakran megfeledkeznek róla, hogy az utcán a gyermekekre is ügyelniük kell. Ha észre­vesszük, hogy egy gyerek helytelenül megy át az utcán, vagy más veszélynek teszi ki magát, azonnal közbe kell lépnünk és segítenünk az átmenésnél, ne­hogy baleset érje. Ha elkerülhető, ne a legforgalmasabb helyen men­jünk át a másik oldalra. Nagyobb városokban és nagy­városokban, ahol a forgalmat az útkereszteződéseken fényjelző lámpával irányítják, csak a zöld színű fény­jelzésre mehetünk át a másik oldalra. Fölösleges ve­szélynek tesszük ki magunkat, ha tiltott útszakaszon megyünk át, vagy ha átszaladunk a járművek előtt vagy mögött, különösen ha nincs szabad kilátás az útra. A csomagokat mindig bal kezünkben vigyük, nehogy másokat akadályozzunk. A nők és az idősebb emberek csomagjait vagy bevásárlási táskáját vigye a férfi , ha bírja. Kézitáskáját a nő maga viszi. Elvégre ma már a nők és a férfiak egyenjogúak, a férfiak maguk is járnak szatyorral vagy hálótáskával bevásárolni. Ezért a férfinak nincs oka a szégyenkezésre, ha a kí­séretében levő nő bevásárló táskáját viszi. Csomagokat és más apróbb tárgyakat vigyük mindig óvatosan, ne­hogy ezekkel kísérőnkbe ütközzünk. Az utcán, különösen a forgalmasabb helyeken, ne járjunk gondolatainkba merülve. Elég, ha kissé figyel­mesek vagyunk és elejét vehetjük különböző kellemet­lenségeknek. Nem eshet meg velünk például, hogy köszöntés nélkül megyünk el ismerősök mellett vagy esetleg köszöntésüket nem viszonozzuk. Ha ismerőssel találkozunk és néhány szót akarunk vele váltani, a szabály, hogy a férfi nem szólíthat meg nőt, fiatalabb ember idősebbet, alárendelt feljebbvaló­ját, hanem fordítva, persze csak akkor, ha meghitt és jó ismerősről van szó. Csak sürgős és halaszthatatlan esetekben véthetünk ez ellen a szabály ellen, mégpedig ha fontos felvilágosításról vagy figyelmeztetésről van szó, mindenesetre ekkor is bocsánatot kell kérnünk. Illetlenség valakit az utcán megállítani, ha sietős a dolga vagy nem óhajt velünk beszélgetni. Ha pedig bennünket állít meg egy nő, egy idősebb ember vagy feljebbvalónk, nem szabad tudtára adnunk, hogy nem kívánunk vele beszélgetni. Ha nagyon sietünk, tehát indokolt esetben, bocsánatot kérhetünk tőle azzal, hogy a beszélgetést majd más helyen és más alkalomból folytatjuk. Előfordulhat, hogy a férfi kíséretében haladó nő sze­retne néhány szót váltani egy mellettünk elhaladó ismerősével. Ilyen esetben bocsánatot kér férfi isme­rősétől, aki néhány lépésre hátra marad, hogy ne kelljen a beszélgetést hallgatnia, de helyesebb az ilyen utcai beszélgetéseket elkerülni. Meg kell említenünk, hogy ilyen alkalomból a nő nem köteles a megszólított személyt kísérőjének bemutatni. Ha azonban már előre tudjuk, hogy ez a beszélgetés hosszabbra húzódik, erre kötelesek vagyunk kísérőnket előre figyelmeztetni. Ilyenkor kísérőnk lassan tovább haladhat és igyekez­nünk kell a beszélgetést mielőbb befejezni. Az utcán egy nő kíséretében a férfi ne szólítson meg olyan embereket, akiket a nő nem ismer. Helytelen ilyenkor a nőt egyedül hagyni. Néha a férfi felajánlja egy nőnek, hogy elkíséri. A kíséretet a nő elfogadhatja vag udvariasan vissza­utasíthatja. Esetleg azt is kikötheti, hogy a férfi meddig kísérheti őt el. Ha a férfi a nőt elkísérte, azonnal búcsúzzon el tőle. Egy ismeretlen nőt az utcán leszólítani neveletlenség. A nő tegyen úgy, mintha a tolakodót észre sem venné, folytassa útját vagy hűvös, kimért szavakkal kérje ki magának a tolakodást. Az utcán a férfi mindig a nő bal oldalán halad. Ezt a szabályt csak a nő biztonsága érdekében szegheti meg. Ugyanez érvényes akkor is, ha idősebb férfit vagy feljebbvalónkat kísérjük el. Ha az utcán két ember halad egymás mellett, a jobb oldalon van a megtisztelő hely. Ha hárman mennek egymás mellett, a megtisztelő hely középen van, ha pedig többen lennének, akkor mindig sorrendben előbb jön a jobboldali hely és az utolsó a baloldali. A nőt két férfi kíséretében mindig középre engedjük, azon­ban idősebb férfi vagy jelentős személyiség a nő jobb oldalán halad. A sorrend megváltozik akkor, ha a férfi két nő kíséretében van. Ha a szabályt szigorúan be akarjuk tartani, akkor az idősebb férfi menjen a nő baloldalán, a jobboldalán lépkedjen a fiatalabb. Nem szükséges e szabályt betartani, ha az illetők csaknem egykorúak vagy rangúak, vagy ha nagyobb utcai for­galmú városban járunk. Ha valaki kísér bennünket, igyekezzünk vele lépést tartani. Mindig ahhoz az ille­tőhöz alkalmazkodjunk, akit a megtisztelő hely illet meg. Helytelenség nyilvánosan érzéseinket, tehát kedé­lyünket vagy haragunkat kinyilvánítani. Illemtudó ember mindig uralkodik magán. A nyilvánosság sem veszekedésre, sem gyöngéd megnyilatkozásokra nem kíváncsi. Ha esernyőt vagy pálcát vettünk magunkhoz, ezt mindig függőlegesen tartjuk. Egyébként zavarnánk a járókelőket. Esernyőt vagy pálcát nem tartunk a há­tunk mögött összekulcsolt kezünkben. Ha esőben nyi­tott esernyővel járunk, a járókelők elől kitérünk, félrelépünk vagy a szabad oldalra hajtjuk esernyőn­ket. Esetleg magasabbra is emelhetjük. Ez a szabály férfiakra és nőkre egyaránt érvényes. Ha esőben kísé­rünk el valakit, esernyőnket úgy tartjuk, hogy a kísé­retünkben levő személyt valóban megvédelmezzük az eső ellen, s nem úgy, hogy esernyőnkről az esővíz a vállára vagy a kalapjára csepegjen. Az utcán menet közben enni, fütyürészni vagy dudo­­rászni illetlenség. Ha éhesek vagyunk, menjünk a ven­déglőbe, büfébe, tej­csarnokba vagy haza. A nők, idősebb férfiak, betegek és rokkantak előtt térjünk ki és ne várjunk arra, hogy ők legyenek kény­telenek kitérni nekünk, esetleg lelépni a járdáról. A fiatalok kötelesek a betegeknek, vakoknak, rokkan­taknak és öregebb embereknek segíteni. A hosszas és erős kézszorongatás vagy vállveregetés az utcán nem illő. Még a legjobb barátok sem köszönt­hetik vagy üdvözölhetik így egymást az utcán. Gyakran megesik, hogy valakire sokáig kell vára­koznunk. Ilyenkor mindig jobb a találkozási hely kö­zelében sétálgatni, mint mereven egy helyben állni, akár kapu, akár kirakat előtt. Nagyon rossz szokás és neveletlenség, ha az utcán papírdarabokat és egyéb hulladékokat dobunk el. Erre a célra megfelelő helyeken szemétládák és hulladék­­gyűjtők vannak. Az ablakban szőnyeget vagy takaró­kat porolni, az ablakból a szemetet az utcára kiszórni lelkiismeretlenség, bizonyos körülmények között vesze­delmes is és ezért büntetendő. Ne feledjük el, hogy az utcák tisztasága — egyben egészségünk védelmét is jelenti, illlik — vlem illlik Az utcán Első lépéseik Hogyan érvényesülnek az életben a szovjet főiskolák tavaly végzett növendékei? Tetszik nekik az, amit választottak? Kaptak lakást? Meg­bízzák őket komoly feladatok végzé­sével? Milyen kilátásaik vannak az előrehaladásra? Számos kérdés, felelet nélkül. Hogy a választ is megkapjuk, megkérdez­tünk kettőt azon sok ezer fiatal kö­zül, akik a novoszibirszki üzemek­ben és tudományos intézetekben dol­goznak. Emanuil Poljak — 23 éves mate­matikus, nős, Ukrajnán született. Szibériába azért jött, mert meg volt győződve arról, hogy: „Kiváló éghaj­lat ez az ifjúság számára“. Szinte felindulva magyarázza: — Tudja azt, hogy irányított rob­bantással néhány száz méter mély kutakat lehet majd fúrni? Ha eze­ket a kutakat alagutakkal kötik ösz­­sze, kitűnő cső nélküli gázvezeték jön létre. Véleményem szerint nincs jobb módszer a több milliárd köb­méter szibériai gáz szállítására. Hogy ez csak a fantázia szüleménye? Nem! Már sikerült kiszámítanom e mód­szer realitásának fokát. A Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének dolgozója va­gyok. Nem volt könnyű ide kerül­nöm. Előtte önálló tudományos mun­kát kellett végeznem. Feleségem, Va­­lentyina, szintén matematikus és az üzemek automatikus irányításának problémájával foglalkozik. Mielőtt dolgozni kezdtünk, 24 munkanap sza­badságot kaptunk és egyhavi fize­tést. Okos megoldásnak tartom, hogy pihent embert vesznek fel munkába. A befektetett összeg gyorsan megté­rül. Lakást kaptunk. Hogy elme­­gyek-e Szibériából? Nem, nem ké­szülök el. Nagyon tetszik az itteni munka. Anatolij Ribalcsenko azon intéz­mény dolgozóinak javaslata alapján került Novoszibirszkbe, melyben a fiatal tudósok tanácsa tevékenyke­dik. Ennek az intézménynek elsősor­ban az a feladata, hogy segítse a fiatal szakembereket. — Földművelő vagyok. Moszkvá­ban tanultam, ott kezdtem dolgozni. A zöldségtermesztés érdekelt és ér­dekel ma is. A mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa lettem. Megnő­sültem. Lakást kaptam. Minden rend­ben lett volna, csak hiányzott a föld, a széles nagy terület. Meghívást kap­tam Novoszibirszkbe. Elfogadtam, így lettünk szibériaiak. Nagyon szí­vesen fogadtak bennünket. A vegy­szereknek a mezőgazdaságban való felhasználásával foglalkozó intézet­ben dolgozom. Kiváló témát kaptam. Térképet készítünk s ezen kijelöljük, hol, milyen műtrágyát használjanak a szibériai zöldségtermesztők. A fel­adat megoldása lelkesít. Hozzászok­tam ahhoz, hogy felelősségteljes munkát végzek. E. Poljak és A. Ribalcsenko kettő azon sok ezer fiatal közül, akiknek céljuk, hogy kitartó munkával szép­pé, otthonná varázsolják azt a föl­det, ahova egykor az orosz nép leg­jobb fiait száműzték. —cs—­A Francia Artista Szövetség minden évben megrendezi Párizsban azt az ünnepi előadást, amelyen az artistá­kon kívül neves színművészek, éne­kesek és írók is fellépnek. Az elő­adás tiszta bevételét a kiöregedett artistáknak adományozzák. A híres filmszínész Marcello Mastroianni ki­tűnően tölti be a feldomító szerepét. Elke Sommer nyugatnémet színész­nő nemcsak a színpadon és a film­vásznon aratja sikereit, hanem nagy hírnévre tett szert úgy is, mint tánc­­dalénekesnő. Sikereit csak fokozta azzal, hogy nemrégen egy hamburgi kiállításon mint festőnő is bemutat­kozott. A kritika is elismerően nyi­latkozott a kiállításról. Felvételünkön a színésznő a „Falusi esküvő“ és a „Menyasszony" című képei között. A második világháború után szám talan Tarzan-filmet készítettek. Ezek­ben a filmekben különféle színészek szerepeltek. A szakvélemény azt vall­ja, hogy egyetlen filmszínész tudja csak igazán Tarzant megszemélyesí­teni, aki nem más, mint Jonny Weiss­­müller. Jonny Weissmüllerről tudjuk, hogy olimpiai érmet szerzett az úszás­ban. Nemrégen találkozott Stockholm­ban legnagyobb riválisával, Arne Borggal. Bizonyára volt miről beszél­getniük. Ez már igen. A 85 éves Gusztáv Hakanson svéd sportoló még mindig szívesen kerék­pározik. 68 éves korában megnyert egy ezermérföldes versenyt. ■ Marcello Mastroianni új szerepében Sokoldalú művésznő Tarzan 40 év után

Next