Magyar Academiai Értesítő, 1848 (8. évfolyam)
1848 / 1. szám
2 MAGYAR ACADEMIAI ÉRTESÍTŐ. VIII. ÉV. Az Iső szakaszban előadta: „Az adós személyének megítélése iránti törvényeket hazánkban." Werbőczy H.t könyvén, mellynek II. r. 68., és ΠΙ. r. 28. czimei szerint: az adós,ki fizetni nem képes, 15 napra a' biró ált il bezáratván, ha ezen idő alatt hitelezőjét ki nem elégíti, vagy vele meg nem egyezik, eskü alatt kényszerítendő arra, hogy annak , mit szolgálata vagy koldulása által szerez, hitelezőjének, hetenként egy harmadát átadja; ha pedig ezen fogadását megszegné , hitelezője őt bárhol is elfoghatja és bezárathatja. E' törvény'eredetének kimutatására fölhozta, miként az Árpád-házbeli királyok' idejéből nem találunk ide vonatkozó törvényt. —Sz. István a'rabszolgaságot megszüntetni 's nem szaporítani akarta. — Sz. László és Kálmán királyaink'törvényei telvék a' tolvajok, hatalmaskodók, stb elleni rendszabályokkal, de a' fizetni nem képes adósokról nem rendelkeznek ; — még II. Endre' korából sem mutattathatik föl törvény,melly a' fizetni nem képes adós' személyét megítéltetni rendelné. A' vegyes házbeli fejdelmek alatt "Zsigmond király' Ilik, vagyis kisebb rendelvényében fordul elő legelőször az adósság szó , de mindig még a' hatalmaskodási, károsítási stb tettek' kíséretében, úgy azonban, hogy az adós már, ha nem fizethet , személyesen is letartóztathatik a' biró által. Corvin Mátyás' VI. vagyis nagyobb rendelvénye' 29. czikkében van az első törvény tisztán az adósokról 's hitelezőikről, melly aztán II. Ulászló alatt megujíttatott 's némi részben bővíttetett is. Ezen időben esik Werbőczy' alakzása is az adós'személyének megítéléséről. E' törvény azonban, mint Kitonics' 98ik kételyéből tudjuk, 1619ben már elavult. Az austriai házból származott uralkodók alatt az 1659: 31. t.cz. egyenesen az adóssági perekben hozott ítéletek végrehajtását szabályozza, de az adós személyének megítéléséről szóval sem emlékezik. És hallgatnak arról későbbi törvényeink is. Az 1807. 12. t.cz. pedig a'csalárd bukások'megszüntetésétczélozva, végszavaiban a' Htk. III. r. 28. czimét egyenesen és kizárólag a' csalárd bukottak' irányában rendeli alkalmazandónak , miből nem alap nélkül vonhatni le a' következtetést , miszerint W e r b ő c ζ y ηek már Kittonics' korában elavult törvényét, a' magyar törvényhozás 1807ben csupán a' csalárd bukottakra nézve akarta újra gyakorlatba tétetni. Az 1840ben keletkezett 's 1844ben bővített hiteltörvények, jóllehet a'váltóvégrehajtásokat részletesen tárgyalják, az adós' személyének lefoglalhatásáról avagy hitelezőjének átadatásáról, szóval megítéléséről, említést nem tesznek. Miután pedig a' váltótörvényszékek Werbőczy III. r. 38. czimét a' váltó-végrehajtásoknál fölelevenítették , a' hétszemélyes tábla 1845diki