Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861

Schelling philosophiai álláspontjairól. Horváth Czirilltől

SCHELLING PHZILOSOPHIAI ÁLLÁSPONTJAIRÓL. 39- nek tartja. A mesterük szavait már így már amúgy értelmező hegelistákat nem­ is kell említenünk. Schellingnek müncheni hallgatása, későbben pedig a berlini föllépés nem lehetett valamennyinek ínye szerint. Zokon vették és még most is veszik, hogy a hegelismus és a schellingianismus között egy oly határvonal vonatott, mely őket az élet álláspontja előtt eltérő irányútba helyezte. Mondatott ugyanis, hogy a hegelis­mus a szükségképiségnek, a schellingianismus ellenben a szabadságnak rendszere. Állítás, mely a maga részéről is na­gyon szükségesnek mutatja a már érintett eligazodást. Nehogy azonban a minden ugrást kizáró természetnek törvényébe ütközzünk, mielőtt magát az eligazodást illetnők, illessük előbb annak lehetségét vagyis az eligazodhatást. Az eligazodás tettlegesíthetése bizonyos feltétektől függ. Közöt­tük találjuk ama véleményekkel való megismerkedést is, melyek a Schelling által érvényesített philosophiai álláspon­tokra vonatkoznak. Csak imént hallottuk, hogy a Schelling rendszerének megtámadói közöl némelyek annak tartalmát vagyis materiáját, mások annak módszerét vagyis formáját feszegetik , helyén lesz tehát, ha az érintendő álláspontokat is ugyan­oly szempontok alá soroljuk. Ámde mivel sem a mate­ria egyedül sem a forma egyedül nem teszi a rendszert, hanem mind a kettő együtt : hiányra nyújtanánk alkalmat, h­a a kö­zöttük levő viszonyt mellőznék. Minek következtében három szakaszba fogjuk az említendőket összefoglalni. Az első A) a materiális álláspontokról, a második B) a formális álláspon­tokról, a harmadik C) azon viszonyról szóland, mely közöttük előfordul. A) Egy bölcsész állítása szerint Schelling lángeszének hivatása nem azt hozta magával, hogy a philosophiai állás­pontokat kivigye, hanem azt, hogy azokat kijelölje. E bölcsész azok nézetéhez sem tudott hajlani, kik gyengeségnek tartották, hogy Schelling a ph­ilosophálást mindig elölről kezdette ; az ő nézete szerint ez nem gyengeség, hanem a philosophiai ösztön mélységének csalhatlan bizonyítéka. Ezt Schellingnél mindig ama tartalom eredményezte, mely, miután az érvényesített szemléletnek formális alakulatából kinőtt, új formát szükség

Next