Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 2. kötet, 1861
Schelling philosophiai álláspontjairól. Horváth Czirilltől
SCHELLING PHZILOSOPHIAI ÁLLÁSPONTJAIRÓL. 39- nek tartja. A mesterük szavait már így már amúgy értelmező hegelistákat nem is kell említenünk. Schellingnek müncheni hallgatása, későbben pedig a berlini föllépés nem lehetett valamennyinek ínye szerint. Zokon vették és még most is veszik, hogy a hegelismus és a schellingianismus között egy oly határvonal vonatott, mely őket az élet álláspontja előtt eltérő irányútba helyezte. Mondatott ugyanis, hogy a hegelismus a szükségképiségnek, a schellingianismus ellenben a szabadságnak rendszere. Állítás, mely a maga részéről is nagyon szükségesnek mutatja a már érintett eligazodást. Nehogy azonban a minden ugrást kizáró természetnek törvényébe ütközzünk, mielőtt magát az eligazodást illetnők, illessük előbb annak lehetségét vagyis az eligazodhatást. Az eligazodás tettlegesíthetése bizonyos feltétektől függ. Közöttük találjuk ama véleményekkel való megismerkedést is, melyek a Schelling által érvényesített philosophiai álláspontokra vonatkoznak. Csak imént hallottuk, hogy a Schelling rendszerének megtámadói közöl némelyek annak tartalmát vagyis materiáját, mások annak módszerét vagyis formáját feszegetik , helyén lesz tehát, ha az érintendő álláspontokat is ugyanoly szempontok alá soroljuk. Ámde mivel sem a materia egyedül sem a forma egyedül nem teszi a rendszert, hanem mind a kettő együtt : hiányra nyújtanánk alkalmat, ha a közöttük levő viszonyt mellőznék. Minek következtében három szakaszba fogjuk az említendőket összefoglalni. Az első A) a materiális álláspontokról, a második B) a formális álláspontokról, a harmadik C) azon viszonyról szóland, mely közöttük előfordul. A) Egy bölcsész állítása szerint Schelling lángeszének hivatása nem azt hozta magával, hogy a philosophiai álláspontokat kivigye, hanem azt, hogy azokat kijelölje. E bölcsész azok nézetéhez sem tudott hajlani, kik gyengeségnek tartották, hogy Schelling a philosophálást mindig elölről kezdette ; az ő nézete szerint ez nem gyengeség, hanem a philosophiai ösztön mélységének csalhatlan bizonyítéka. Ezt Schellingnél mindig ama tartalom eredményezte, mely, miután az érvényesített szemléletnek formális alakulatából kinőtt, új formát szükség