Magyar Akadémiai Értesítő, A Philosophiai, Törvény- és Történettudományi osztályok közlönye, 4. kötet, 1863-1864
1863 / 1. szám - Az idéző pecsétről. Székfoglaló értekezés. - Hornyik Jánostól
AZ IDÉZŐ PECSÉTRŐL. * SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS, HORNYIK JÁNOS LEV. TAGTÓL. Tekintetes Akadémia ! Nyilvános pályám harmadik évtizedét midőn épen betöltöm, mai nap e három évtized napjainak legörvendetesbike, melyen a tekintetes Akadémia ünnepélyes körében szót emelhetnem sorsom megadta , azonban az általam lefutott egyszerű pálya természetes eredményeként, eddigi foglalkozásom helyhez kötött szűk köréből kiemelt oklevéltani, illetőleg történelmi kicsinységre bátorkodom ez ünnepélyes alkalommal is a tekintetes Akadémia nagybecsű figyelmét felkérni, és ez a legrégibb magyar törvénykezésnél gyakorlatban volt „pecséttel idézés," citatio cum sigilla, vagy „idéző pecsét," sigillum citationis. Panaszra lehetne talán okunk , ha elgondoljuk, hogy e haza szent földön nemzetünk ős századaiban dívott intézmények , szokások, törvények és tisztek hatályon kivül hagyatásuk s elévülésökről őseink elegendő adatokat nem hagytak reánk ; ezért ily események s tárgyak irányában a történelem hiányos, és adatok nem létében vagy be kell vallania az eligazodhatlanságot, vagy — a mi még sajnos —• feneketlen vélemények ingatag ösvényére téved ; de ne panaszkodjunk : nem csak nálunk van ez így, hol egy részről az önfentartás nagy munkája századokig gátolta őseinket történelmi emlékeik megőrzésében, más részről annyi ellenség pusztításai szétdúlták a megőrzötteket is ; így van ez a hasonlíthatlanul békés, multat élvezett külföldön is. Nevezetesen így van a külföld, és tudtomra így vagyunk eleddig mi is az idéző pecséttel, mely törvénykezésünk előkorában századokig egyedüli eszköze volt a törvénybe idéztetésnek ; utóbb még az országos bíróságoknál is nemcsak századokig gyakorlatban maradt, hanem nyolcz század elhaladtával, törvénykezési eljárásunk részleteinek többszöri átalakíttatása mellett, jelenben is élten él, de sajátképen is-