Akadémiai Értesítő, 13. kötet (1902. évfolyam)
1902 / 4. szám
.Jelentés vatikáni kutatásaimról. 179 Pétert, Kalocsa érsekét, a mint egyik kezével szerzetes rendeket tör össze s emel fel másokat a másik kezével ; a szegény oltárigazgatót, a mint fölszenteltethetéséért esedezik, és Szathmári Györgyöt, a hatalmas kanczellárt, ki egy püspöki szék birtokában a fel nem szentelésért folyamodik ; meg a törökverő Frangepániakat, a királysértő Újlaki Lörinczet, czinkostársát,, Beriszló Bertalan vránai perjelt s a becsületes nagy-szebeni birót esküdtjeivel együtt. E supplicatiókkal akarunk mi e lapokon foglalkozni. Mégpedig nem puszta, élettelen registrum alakjában, hanem feldolgozva, beolvasztva azokat a már ismert vagy kevésbbé ismert, a felkutatott, de még föl nem használt adatokba. A lehetőség határain belül felhasználunk minden adatot, melyet a vatikáni levéltárban felkutattunk. A dolog természetében rejlik, hogy az így nyert kép mozaikszerű lesz és tarkasága mellett sem fogja II. Ulászló első évtizedétminden oldalról felölelni, így a merőben politikai történet, éppen a supplicatiók természeténél fogva, tárgyalásunk keretén kívül esik. Mindamellett erre is tekintettel leszünk, amennyiben forrásaikkal összefüggésbe hozható és így reméljük, hogy nem egy jogi és politikai kérdés megvilágításához főképen az egyházi, vallás-erkölcsi, társadalmi és kulturális élet, megrajzolásához szerény tehetségünkhöz képest pár vonással így is hozzájárulunk s ugyanakkor a hazánk és a római szentszék között ez időben létező vonásokat új oldalról mutatjuk be. A supplicatiók nem megvetendő anyagot szolgáltatnak a magyar király főkegyúri jogának történetéhez , mi annál inkább figyelmünkre méltó, mert ez időben az országgyűlés e jog gyakorlására is befolyást szerez s így e részről is alkalmunk van vizsgálat tárgyává tenni, váljon a hozott törvények megtartottak-e vagy sem? Ezen törvények szerint a pápa senkinek, a jogosított kegyurak idegen honosoknak magyar javadalmat nem adományozhatnak. Ulászló és II. Lajos korában az eddig ismert pápai adományozások közel járnak a húszhoz. Mi e számot növelhetjük. Amint 1493 őszén Váradi Pál, Péter érsek testvéröcscse, esztergomi nagyprépost és bácsi prépost meghalt, a pápa az esztergomi nagyprépostságot Fabrignis Antal, a bácsi prépostságot pedig Nápolyi Vincze olasz papoknak adományozta, kik e javadalmakat tényleg birtokolták is. Nem volt ily szerencsés magyar honos létére sem Pálfi Péter, ki Fabrignis halála után ugyancsak az esztergomi nagyprépostságot óhajtotta elnyerni a pápa adományából, jóllehet már volt törvényes ura : Kétházi Pál. Mert bár János bíbornok-alkanczellár kérvényére írta : concessum ut petitur -- Rómában szerzett jogait itthon nem tudta érvényesíteni . Kétházi Pál e támadás után még két évig, haláláig viseli