Akadémiai Értesítő, 36. kötet (1925. évfolyam)

Előadások és cikkek - Négyesy László: Jókai költői és nemzeti értéke

124 Jókai költői és nemzeti é­rtéke 124 hatották át a szíveket. Ez időből valók első nagy regényei és novellagyűjteményei, az Erdély aranykora, a Törökvilág, A magyar nábob, a Kárpáthy Zoltán, a Dekameron, A régi jó táblabirák és egyebek, geniális hibáikkal és csodálatos szépségeikkel, aranyos illúzióikkal, páratlan hangulatossá­gukkal és stílusuk megvesztegető bűbájával. Jókai, mint egy jeles írónk találóan mondja: «az alvó nemzet álmait szőtte a nemzeti múltról, a magyar faj erejéről ; mulattató, bátorító, búfelejtő álmokat; regényeiből a bizalom, a remény, az erő érzetéből fakadó humor beszélt.» És ez a hatás nemcsak erős volt, hanem hosszantartó is. Átnyúlt a kiegyezés utáni korba is, és legalább három évtizeden át, az 1880-as évekig, annál kevésbbé csökkent, mert az érdeklődést a szerző folyton friss alkotásokkal táp­lálta. Azalatt új meg új nemzedékek érkeztek és ezek egymásután lelkükbe vették a Jókai költészetében talált gyönyörűséggel a magyarságnak abban kifejezett szellemét. Nincs magyar író, aki annyi lélekkel oly huzamos időn át érintkezett volna, akivel annyi olvasó annyi órát töltött volna és nincs, aki nagyobb tömegeket hódított volna meg a nemzeti gondolat számára. Magyarosodásunkban és nem­zetiségünk belső erősödésében olyan része van, melyet történeti fontosságúnak kell mondanunk s melyért neki nem lehetünk eléggé hálásak. Külön ki kell emelnünk nevelő hatását. Az 50-es évek óta fejlődő nemzedékek nagyon sok erkölcsi hatást vettek műveiből. Idealizmusában a lelkesítő hatás mellett némi kábító elem is van: ábrándjai, pathosza, fantasztikuma, lélektani szeszélyei nem kedveztek a realitás iránti érzés fejlődésének és zavarták az ítéletet, hatása e tekintetben nem mindig üdvös. De azok a férfi- és női ideálok, az önfel­áldozásnak, a hűségnek, a hősiségnek, kiválóságnak azok az eszményképei, melyeket elénk tárt, mennyi nemes fellángo­lásnak szikráit hordták szét száz- meg százezer serdülő ifjú és leány szívébe. És ha szörnyetegeket, gonoszokat rajzolt, azokat mindig visszataszítóaknak tüntette fel. Nem csinált a bűnnek propagandát, hanem oltárra emelte az erényt. És miért ne hivatkozzam mint külön nemzeti értékre, műveinek mintegy muzeális tartalmára, a magyar élet képeinek, típusainak és alakjainak arra a páratlanul gazdag képtárára, melyet művei őriznek ? Egy egész érdekes század magyar életének jeleneteit, képeit és lelki világát találják meg a későbbi korok ezekben a művekben friss és elmúl­hatatlan színekkel. A rájuk áradó humor és szeretet mindig

Next