Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1966 (73. kötet = Új folyam 11. kötet)
1966 / 6. sz. - KOVÁCS LÁSZLÓ: A teleológia bírálatához
A teleológia bírálatához KOVÁCS LÁSZLÓ / teleologikus gondolkodásmód gyökerei az ókor eszmevilágába nyúlnak vissza, s a filozófia évezredes története során különböző formái fejlődtek ki. A „külső" célszerűség (v. transzcendentális teleológia) szerint az anyagi jelenségek és folyamatok rendeltetését valamilyen külső erő (Isten) határozza meg; az antropocentrikus teleológia azt hirdeti, hogy minden az ember számára, az ember érdekében történik, maga az ember pedig megint csak egy magasabbrendű teremtő magasztalására hivatott; aztán az ún. utilitarista teleológia, mely a természetben mindent hasznosnak és célszerűnek tart. A teleológia eme még kevésbé kifinomult formáinak hathatós bírálata a természettudományok fejlettségének viszonylag alacsonyabb fokán, a mechanikus világszemlélet alapján is lehetséges. Nem okoz ugyanis különösebb nehézséget annak felismerése, hogy a természetben nem minden célszerű, sőt még olyan szűkebb területen, mint az élővilág — melynek jelenségei valóban kitűnnek bizonyos viszonylagos célszerűségükkel —, sem lehet mindent célszerűnek tartani. Talán elég utalni a rudimentáris szervekre, atavisztikus jelenségekre. A mechanikus determinizmus korlátait és a teleológia naivabb formáit jogosan illette kritika a dialektikus, RiZdZL hegeli idealizmus részéről is. Ám ez a kritika nem a teleologikus szemléletmód lényegére, csak formájára vonatkozott s következményeként az ún. immanens (belső) teleológia Aristoteles, majd Leibniz, Schelling és Kant után Hegel filozófiájában érte el legfejlettebb, elsősorban a biológiára vonatkoztatott formáját. A teleológia Hegelnél is az idealizmusból, nem dialektikájából táplálkozott. Sőt, a Hegel által idealisztikusan megsejtett s a marxizmusban tudománnyá fejlesztett materialista dialektika jelenti azt a szükséges és megfelelő világnézeti alapot, amelyről a filozófia és a szaktudományok — mindenekelőtt a biológia mai fejlettsége mellett már lehetséges a teleológia legfejlettebb és legrejtettebb formáinak is hathatós kritikája. De a biológia, genetika fejlődése sem töretlen s nemcsak az idealizmus, a teleológia cáfolatához szolgáltat anyagot, hanem a megoldatlan problémák átmenetileg a spekuláció számára is tápot adhatnak. A teleológia modern formái is ezekből táplálkoznak s leginkább a hegeli immanens teleológiával rokoníthatók. A teleológia hegeli formája A teleologikus szemlélet a logikai módszer egyoldalú túlhajtásából (tehát spekulációvá torzításából), a történetiség elvének teljes kikapcsolásából adódik. Ez a szemlélet csak a kész dolgokat, eredményeket látja, a hozzájuk