Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)

1973 / 4. sz. - ERDÉLYI ISTVÁN - ECSEDY ISTVÁN: Gondolatok a magyar régészetről

Gondolatok a magyar régészetről Erdélyi István —Ecsedy István A régészeti kutatómunka kialakulása óta szüntelen érdeklődés kíséri az érdekes leletek feltárását, előbukkanását. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nagy jelentőségű, új tudományos eredmények is ritkán tarthatnak számot olyan széles körű érdeklődésre, mint egy-egy kincslelet vagy gazdag fejedelmi sír előkerülésének híre. Ilyenformán nyilvánvaló, hogy egyértelműen pozitív jelentőségű, ami a régészetnek mint a történeti tudománynak elismerését, megfelelő értékelését, társadalmi rangját illeti. Ugyanakkor a kutató nap nap után találkozik éppen nem hízelgő megnyilvánulásokkal, melyek az anyagi értéket sokszor nem is képviselő, alkalmasint nagy mennyiségű leletanyag szakszerű olykor eléggé költséges — feltárását kísérik, így, míg egyfelől növekvő — bár társadalmi indítékait illetően rendkívül vegyes összetételű — érdeklődés mutatkozik a régészeti kutatások iránt, ami szerencsés esetekben fokozottabb anyagi támogatásban is megnyilvánul, másfelől szívósan tartja magát a kutatás aprómunkájának egyes mozzanatai alapján kialakult elítélő vélemény nemcsak a szürkén gyakorlatias gondolkozású emberekben, hanem az egyébként az irodalomtudomány, a művészetek iránt érdeklődő vagy éppenséggel ezekkel foglalkozó értelmiségiek egy részének körében is. Ez a szem­lélet a régészeket mint minden régi, rossz cserépedénynek gyerekesen örülő csodabogarakat tartja számon, és az ősi tárgyak buzgó gyűjtögetését elnéző mosollyal vagy értetlen vállvonogatással szemléli. Kétségtelen, hogy ennek az értetlenségnek a leküzdésére korántsem tett még meg mindent régészetünk a tudományos ismeretterjesztés területén sem, így a „régészet" fogalma sokaknak csak az ősi tárgyak feltárását, gyűjtését juttatja eszébe inkább, mint azt, hogy az eltelt évszázad alatt sok ezer év történetének alapvonalait sikerült tisztázni régészeti leletek, ásatási megfigyelések alapján, elemző és összehasonlító munka segítségével. Az őstör­téneti kutatás kiérlelt, eddig kevéssé ismert korszakokat, történelemköny­vekben csak néhány sorban említett népeket és kultúrákat összefüggéseikben, szakmai igényességgel és közérthető módon bemutató eredményeit sokan várják. (Pl. a Corvina Kiadó „Hereditas" sorozatának sikere ennek az érdeklő­désnek további növekedésével biztat.) Ez a társadalmi érdeklődés csak fokozza a tudományterület szakembereinek elvi-módszertani igényességét, a leletek gyűjtésén túlmenően ennek a néma forrásanyagnak rendkívül sokoldalú vizs­gálatára van szükség, hogy az egyes korszakok történeti képét vagy annak csupán egy részét rekonstruálhassuk.

Next