Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1973 (80. kötet = Új folyam 18. kötet)
1973 / 12. sz. - ADATTÁR - RADÓ GYÖRGY: Egy cseppben a tenger (Petőfi Szabadság, szerelem! című versének fordításairól)
ADATTÁR Egy cseppben a tenger Petőfi Szabadság, szerelem! című versének fordításairól PETŐFI SÁNDOR költeményeit félszáznál is több nyelvre fordították le; e fordítások módszeres elemzése szinte felmérhetetlen feladat, hiszen pusztán bibliográfiai felsorolásuk is vaskos kötetet töltene meg. E fordításokról tehát legfeljebb csak áttekintést lehet adni, vagy történetüknek egy-egy érdekesebb momentumát lehet kiragadni, vagy pedig — s mi éppen ezzel próbálkozunk most — a reprezentatív statisztikáéhoz hasonló módszerrel a művek kis csoportjának, esetleg éppenséggel csak egyetlen műnek különböző fordításain lehet bemutatni a jellegzetes típusokat. Persze olyan művet kell kiragadnunk, amely sajátosságainál és elegendő számú fordításainál fogva alkalmas erre a demonstrálásra. PETŐFI Szabadság, szerelem! c. verse nemcsak hogy rendelkezik e tulajdonságokkal, hanem mindössze hat sor terjedelmű lévén, még rendkívül áttekinthetővé is teszi fordításainak összehasonlítását: tolmácsolásaiban a fordítói felfogások, módszerek sokfélesége úgy mutatkozik meg, mint egy cseppben a tenger. S ez nem véletlen. 1847. január elsején ezt írta PETŐFI: „A mai nap reám nézve ünnepélyes nap. Ma január 1. 1847. — múltam huszonnégy éves s lettem eszerint nagykorúvá ..." — majd így folytatta: ,,. . . nemcsak a legközelebbi évet gondoltam vissza, hanem egész életemet s különösen írói pályámat". Ezen az ily jelentősnek érzett és vallott napján az addigi életművét összefoglaló kötet élére, mindjárt a cím után előzetes summázatot írt: Szabadság, szerelem ! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet. Hat sor, a névelőt is beleszámítva tizenhárom szó: e terjedelem az alkalommal és az időponttal együtt azt bizonyítja, hogy PETŐFI ezt a hat sort szánta annak a cseppnek, amelyben megvan minden érzésének és gondolatának tengere. Tehát PETŐFI szándéka szerint járunk el, amikor éppen ezt a kis remekművet választjuk fordításelméleti vizsgálódásunk tárgyául. Vizsgálódásunk előtt azonban, minekutána tárgyát már kijelöltük, elvi alapjait is meg kell határoznunk. A műfordítás elméletének igen gazdag nemzetközi irodalmában nincsenek általános érvényű, egzakt definíciók (hiszen még a fordítás normái is országonként és koronként változnak, pl. ma a francia és olasz nyelvterületen a versek prózai fordítása a gyakoribb, az általános, míg a német, orosz és magyar fordítók túlnyomó többsége a formai hűség elvét vallja); ebben az elméletben inkább az aforizmák jutnak döntő szerephez, amelyek lehetnek szkeptikusak („Trne musique composée pour un instrument n est point exécutée avec succès sur un instrument d'un autre genre" NME DE STAËL), lehet