Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1981 (88. kötet = Új folyam 26. kötet)

1981 / 10. sz. - TANULMÁNYOK - PUSKÁS JULIANNA: A magyarországi kivándorlás sajátosságai a két világháború között (1920-1940)

Puskás Julianna A MAGYARORSZÁGI KIVÁNDORLÁS SAJÁTOSSÁGAI A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT (1920—1940) A „modern népvándorlás", amely Európából az 1821 1924 közötti időszak­ban 55 millió embert sodort a tengerentúli országokba, s közülük 33 milliót az USA-ba, az 1920-as évekbe lényegesen alábbhagyott. Az 1921 1930-as évtized­ben a tengerentúlra vándorlók száma évenként alig haladta meg a 0,5 milliót, ami jelentős visszaesés a század első évtizedének vándorlási méreteihez képest, amikor Európából évente 1,3 millió kivándorlót számláltak. Eltekintve a hábo­rús évektől, a nemzetközi migráció mélypontjának időszaka az 1931 1940-es évtized volt, évi átlagban 139 ezer tengerentúlra vándorlóval. Az Egyesült Államok bevándorlási statisztikái is ugyanezeket a változásokat bizonyítják: a bevándorlók száma 1901 1910 között összesen 8 795 368 volt, az 1920 1930 közötti évtizedben ennek már csak a fele, azaz 4 107 204. A nem­zetközi migráció jelzett mélypontjának időszakában pedig összesen alig több mint fél millióan (528 431) vándoroltak az Egyesült Államokba. A II. világ­háború idején (az 1941 1944-es években) a betelepülők száma mindössze 132 833 volt. Az 1920-as évektől a tengerentúlra vándorlók számának csökkenését számos gazdasági, társadalmi és politikai tényező idézte elő mind a tengerentúli, mind az európai országokban. Közülük legfontosabb szerepet játszott: a munkaerő nemzetközileg szabad áramlásának korlátozása és a gazdasági világválság. A munkaerő szabad áramlásának először az Egyesült Államok vetett végett, a bevándorlók számának szigorú csökkentését előirányzó törvényeivel. A be­vándorlók etnikai összetételének azokat a változásait, amelyeket az idézett elő, hogy a kivándorlás fő régiói az 1880-as évektől fokozatosan helyeződtek át Kelet-Közép-Európába az amerikai társadalom növekvő ellenérzéssel szemlélte. (A századfordulótól az Egyesült Államokba vándoroltaknak kb. 65 %-a már Oroszország, az Osztrák — Magyar Monarchia és Olaszország népességéből ver­buválódott.) A bevándorlás korlátozását a „Nativist"-ok, az amerikai nacionalisták már az 1890-es évektől követelték. Hamarosan az új bevándoroltak ellen fordultak az amerikai szakszervezetek is, akik veszélyeztetve érezték gazdasági vívmányai­kat az alacsonyabb munkabérért is dolgozó szervezetlen bevándorlóktól. Az amerikai nacionalistáknak a középosztályból és az értelmiségiekből szerve­ződő csoportjai az amerikai életformába beilleszkedni nem tudó, „alacsonyabb kulturális szinten" álló bevándorlóktól az ország társadalmi és politikai struk­túráját akarták megvédelmezni. Az első világháború idején az amerikai nacionalizmus fellángolása, az új be­vándoroltak ingadozó lojalitásának megnyilvánulásai, majd a félelem az euró­pai forradalmak hatásától különösen kedvező légkört teremtett az amerikai nacionalisták érveléseihez. Sikerre azonban azok csak akkor vezettek, amikor a bevándorlás korlátozása összhangba került az Egyesült Államok tőkés fejlő-

Next

/
Thumbnails
Contents