Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1989 (96. kötet = Új folyam 34. kötet)

1989 / 2. sz. - KÖNYVTÁRAVATÁS AZ AKADÉMIÁN - FINTA JÓZSEF: Az építész szemével

és megérett az a gondolat, hogy a hajdani bérházat kell bővítés céljaira felhasz­nálni. Nagy örömömre szolgál, hogy ez a terv megvalósult és most a könyvtár — legalábbis egy időre — meg tud felelni az új követelményeknek. Különösen örvendetes a nagy olvasó kialakítása és ezzel együtt egy olyan kézikönyvtár létrehozása, amely jól szolgálja a tájékozódást és a kutatást. Az új technika bevezetése a könyvtári szolgáltatásba, már néhány éve elkezdődött. Most talán újabb lehetőségek lesznek a további hasznosításra. A magam részéről nagyra becsültem a könyvtár vezetésének azt a szándékát, hogy bevezesse a modern információs technikát, és egyáltalában korszerűvé tegye a könyvtár szolgáltatásait. Ma már nem lehet azt mondani, hogy csak néhány kutató igényeit elégítheti ki az Akadémiai Könyvtár , az egész tudo­mányos kutatóhálózat, és ebbe természetesen az egyetemeket is beleértem —, egyik fontos információs és dokumentációs bázisa lehet. A régi olvasó tehát örömmel köszönti az új könyvtárat annál is inkább, mert az utóbbi időkben egyre inkább tervek meghiúsulásáról, remények szertefoszlá­sáról, „vesztett illúziókról" lehet csak hallani. F­int­a József AZ ÉPÍTÉSZ SZEMÉVEL Önmagában már az a tény is igen örvendetes, hogy az Akadémia Könyvtárá­nak sok évtizede irritábilis elhelyezési gondjai immáron hosszú időre előre­tekintve is megoldódtak, é­s külön öröm, hogy e gondokat egy igen „gazdasá­gos" beruházás végeredményeként létrehozott, ökonómiájával és szerénységé­vel is méltóságot sugárzó s értékmentő habitusú épület-rehabilitáció oldotta meg. Az Akadémia székházával lényegileg egy időben megépített akadémiai bér­ház — későbbi életében „független" lakóház — kultusával olyan szervesen tapad a székház testéhez, részformái oly természetességgel viszik tovább annak homlokzati struktúráját, hogy a laikus szemlélő számára e két épület egybe­tartozása evidencia. S számunkra, akik megünnepelhettük a Könyvtár bele­épülését ezen egykori bérház térszövetébe, evidenciának tűnik ez a sokáig megkérdőjelezett sikerű, s nehéz financiális, funkcionális és műszaki vajúdáso­kat magában hordozó alkotó aktus végeredménye is. Az Akadémia­­ Könyvtára ilyetén térbeli egymásra tapadása mindkét ház napi életére, használatára, belső mozgásaira nézvést olyan előnyökkel jár, amelyek már önmagukban is indokolhatnák egy effajta építés értelmességét. De többről van itt szó. Noha egy efféle fontosságú, ilyen kiemelt országos funk­ciót ellátó építmény építésekor bármiféle „rekord" emlegetése a TETT emelke­dettségét veszélyeztetné, mégsem hallgatható el, hogy az egy hasznos m2-re vetített elhelyezhető könyvállomány tekintetében páratlan gazdaságosságú ez a létesítmény. S mert az önmagáért való, önámító gazdaságosság fetisizálása, szerencsére — több évtizedes hatalmi túltengése után — immáron talán nálunk is megkérdőjelezett értékű, e ház esetében külön hangsúllyal kell szólni az öko­nómia funkcionális és esztétikai hasznosságáról. Az, hogy a valahai bérház homlokzati „bőrét" nem feszíti, nem tekinti kalodának a belé helyezett könyv­mennyiség, s mindaz a használat, az a technológia, amely a Könyvtár működő- Magyar Tudomány 1989. 2. szám

Next