Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2004 (111. kötet = Új folyam 49. kötet)
2004 / 5. sz. - KÖNYVSZEMLE - DINNYEI BÉLA: A szabadság értelme - az értelem szabadsága
adnak a szabadság fogalmának újkori értelmezésiről, mégpedig úgy, hogy lényeges filozófiai nézőpontokat (hitbéli meggyőződések, illetve ismeretelméleti előfeltevések hatása John Locke politikai filozófiájára, szabadság és egyenlőség viszonya a tizenkilencedik század liberálisainál, a szabadság értelme a magánemberi dimenziókban a skót moralista John Macmurray-nél emelnek ki és rekonstruálnak. Dénes Iván Zoltán tanulmányában Isaiah Berlin, Hannah Arendt és Bibó István szabadságfelfogását értelmezve és összehasonlítva arra a következtetésre jut, hogy az egyéni szabadság és a politikai közösség szabadsága nem zárják ki feltétlenül egymást, sőt, mindkettőnek önálló létjogosultsága van. A cselekedeteinkért viselt felelősség kérdése, tetteink motívumai és jellemünk alakíthatósága évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat. Racionális lények vagyunk, s eme rendkívüli adottság talán képessé tehet bennünket arra, hogy tetteink bírája a józan ész legyen. Vagy talán az ész csak rabszolgája szenvedélyeinknek, és nem is tehet mást, mint hogy engedelmeskedjék nekik? A könyv harmadik részében található tanulmányaikban Huoranszki Ferenc és Miklósi Zoltán a morális autonómia Hume-i expozíciójának értelmezésére vállalkozott. A morális autonómia kérdése különleges jelentőségű akkor is, amikor egy nagy gondolkodó viszonyul korának erkölcsi kihívásaihoz. A huszadik század eseményei bővelkedtek az erkölcsi döntést és elköteleződést követelő kérdésekben. Milyen megfontolások vezérelhették a múlt század némelyik jelentékeny gondolkodóját akkor, amikor közösséget vállaltak a nemzetiszocializmus vagy a bolsevizmus eszményeivel? Hogyan váltak a moralisták terroristái, és milyen érveket lehetett felhozni e lépéseiket részben előkészítő megfontolásaik ellenében? Kis János és Geréby György munkái a szóban forgó erkölcsi problémákat elemzik, felelevenítve Lukács György és Carl Schmitt pályaképének izgalmas fordulatait. A kollektív identitások témakörének szentelt negyedik fejezetben az újkori közösségértelmezések, kultúra- és múltinterpretációk változatairól kaphatunk képet. A közösségi identitások kérdése szorosan kapcsolódik a személyes és nemzeti önmeghatározások problematikájához, és nem utolsósorban ahhoz, hogy milyen viszonyt alakít ki az egyén vagy a közösség saját múltjához és általában az emberiség történelméhez. A múlttal kialakított különböző kapcsolat számtalan alakváltozatban megjelenhetett. Legyen szó Johann Joachim Winckelmann historizáló szépségeszményéről (miként Radnóti Sándor elemzése mutatja), a közép- és kelet-európai nacionalizmusok és nemzetkarakterológiai polémiák napjainkban is felbukkanó tételeiről - erről számol be Trencsényi Balázs írása avagy a történelmi objektivitás lehetőségének és a múlt leírásának mint fikciónak az ellentmondásairól (Erdélyi Ágnes írásában). Kontler László bemutatja Georg Forstert, a tizennyolcadik századi világutazót, aki az európai kultúrában az emberi lehetőségek legoptimálisabb megvalósulását látta, ám egyúttal a civilizáció állítólagos jótéteményeiben nem részesülő kultúrák iránti toleranciára is figyelmeztetett. Perecz László értekezése a tizenkilencedik század elejének magyarországi Kant-recepciójában segíti az eligazodást, és arról is beszámol, hogy Kant filozófiája miért is jelentett kihívást korabeli magyar olvasóinak nemzeti érzelmeire. A politika természetének kérdéseit és a demokrácia lehetséges változatait, technikáit értelmezik a kötet zárófejezetében szereplő tanulmányok. Kelemen János Dante Isteni színjátékának szabadságértelmezését interpretálva arra a következtetésre jutott, hogy a középkori szerző művével kilépett a skolasztikus viták köréből, és a szabadság kérdésében több ponton megelőlegezte az 669 Könyvszemle