Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2004 (111. kötet = Új folyam 49. kötet)

2004 / 5. sz. - KÖNYVSZEMLE - DINNYEI BÉLA: A szabadság értelme - az értelem szabadsága

adnak a szabadság fogalmának újkori értel­mezésiről, mégpedig úgy, hogy lényeges filozófiai nézőpontokat (hitbéli meggyőző­dések, illetve ismeretelméleti előfeltevések hatása John Locke politikai filozófiájára, sza­badság és egyenlőség viszonya a tizenkilen­cedik század liberálisainál, a szabadság értel­me a magánemberi dimenziókban a skót moralista John Macmurray-nél­ emelnek ki és rekonstruálnak. Dénes Iván Zoltán tanul­mányában Isaiah Berlin, Hannah Arendt és Bibó István szabadságfelfogását értelmezve és összehasonlítva arra a következtetésre jut, hogy az egyéni szabadság és a politikai kö­zösség szabadsága nem zárják ki feltétlenül egymást, sőt, mindkettőnek önálló létjogo­sultsága van. A cselekedeteinkért viselt felelősség kér­dése, tetteink motívumai és jellemünk alakít­hatósága évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat. Racionális lények vagyunk, s eme rendkívüli adottság talán képessé tehet bennünket arra, hogy tetteink bírája a józan ész legyen. Vagy talán az ész csak rabszolgája szenvedélyeinknek, és nem is tehet mást, mint hogy engedelmeskedjék nekik? A könyv harmadik részében találh­ató tanulmá­nyaikban Huoranszki Ferenc és Miklósi Zol­tán a morális autonómia Hume-i expozíció­jának értelmezésére vállalkozott. A morális autonómia kérdése különleges jelentőségű akkor is, amikor egy nagy gondolkodó viszo­nyul korának erkölcsi kihívásaihoz. A husza­dik század eseményei bővelkedtek az erköl­csi döntést és elköteleződést követelő kér­désekben. Milyen megfontolások vezérel­hették a múlt század némelyik jelentékeny gondolkodóját akkor, amikor közösséget vállaltak a nemzetiszocializmus vagy a bol­sevizmus eszményeivel? Hogyan váltak a moralisták terroristái, és milyen érveket lehetett felhozni e lépéseiket részben előké­szítő megfontolásaik ellenében? Kis János és Geréby György munkái a szóban forgó erkölcsi problémákat elemzik, felelevenítve Lukács György és Carl Schmitt pályaképé­nek izgalmas fordulatait. A kollektív identitások témakörének szentelt negyedik fejezetben az újkori közös­ségértelmezések, kultúra- és múltinterpretá­ciók változatairól kaphatunk képet. A közös­ségi identitások kérdése szorosan kapcsoló­dik a személyes és nemzeti önmeghatározá­sok problematikájához, és nem utolsósorban ahhoz, hogy milyen viszonyt alakít ki az egyén vagy a közösség saját múltjához és általában az emberiség történelméhez. A múlttal kialakított különböző kapcsolat számtalan alakváltozatban megjelenhetett. Legyen szó Johann Joachim Winckelmann historizáló szépségeszményéről (miként Radnóti Sándor elemzése mutatja), a kö­zép- és kelet-európai nacionalizmusok és nemzetkarakterológiai polémiák napjaink­ban is felbukkanó tételeiről - erről számol be Trencsényi Balázs írása avagy a törté­nelmi objektivitás lehetőségének és a múlt leírásának mint fikciónak az ellentmondá­sairól (Erdélyi Ágnes írásában). Kontler László bemutatja Georg Forstert, a tizennyolcadik századi világutazót, aki az európai kultúrában az emberi lehetőségek legoptimálisabb megvalósulását látta, ám egyúttal a civilizáció állítólagos jótéteményeiben nem részesülő kultúrák iránti toleranciára is figyelmeztetett. Perecz László értekezése a tizenkilencedik század elejének magyarországi Kant-recep­ciójában segíti az eligazodást, és arról is be­számol, hogy Kant filozófiája miért is jelentett kihívást korabeli magyar olvasóinak nemzeti érzelmeire. A politika természetének kérdéseit és a demokrácia lehetséges változatait, tech­nikáit értelmezik a kötet zárófejezetében szereplő tanulmányok. Kelemen János Dante Isteni színjátékának szabadságértelmezését in­terpretálva arra a következtetésre jutott, hogy a középkori szerző művével kilépett a skolasztikus viták köréből, és a szabadság kérdésében több ponton megelőlegezte az 669 Könyvszemle

Next