Magyar Tudomány – A MTA folyóirata, 2004 (111. kötet = Új folyam 49. kötet)

2004 / 12. sz. - TUDÓS FÓRUM - Bor Zsolt Bolyai-díjas

Interjú • Bor Zsolt Bolyai-díjas BOR ZSOLT BOLYAI-DÍJAS 2004-ben Bor Zsoltot, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagját jutalmazta a két­évente kiosztott Bolyai-díjjal az elismerést odaítélő alapítványi kuratórium. Mádl Ferenc államfő október 10-én, a budapesti Operaházban rendezett gálán adta át az elismerést a fizikusnak, aki azt édesapja emlékének ajánlotta. Bor Zsolt tevékenységét többek között a fotolitográfia (az integrált áramkörök elő­állításához használt lézertechnológia) és a Egyed László: Mikroelektronika, pikkelysö­mör, femtoszekundum, szemműtét, műorr - mi köti össze őket? Nos, egy Bolyai-díj, amelynek idei jutalmazottja, Bor Zsolt, a Szegedi Tudományegyetem fizikus pro­fesszora, mindezekkel kapcsolatban ért el kiemelkedő eredményeket. Meg egy eszköz, a lézer, amely mindezeket lehetővé tette. De kezdjük az elején: hogyan lett fizikus? Bor Zsolt: Orosházán születtem nővérem és bátyám után harmadikként. Szüleink mate­matika-fizika szakos tanárok voltak. Édes­apám szabad idejében fizikaszakköröket tartott gimnazisták számára. Tudása és em­bersége delejként vonzotta a gimnazistákat. Kiváltságnak számított az ő szakkörére járni. Tanítványai fizikai diákolimpiákat nyertek, és mára magyar és külföldi egyetemeken professzorok, többen közülük akadémikusok lettek. Orosházán volt egy nagyeszű tanítvá­nya, Gyarmati István, akit fizikából, bizonyára valamilyen függelemsértés miatt, félévkor megbuktatott. Ez akkora kudarcot, de egy­úttal intellektuális kihívást jelentett az egyébként rendkívül okos, de rebellis diák lézerek orvosi alkalmazásai területén végzi. Számos szabadalma van. A Szegedi Egyetem Optikai és Kvantumelektronikai tanszéké­nek alapítója és az MTA-SZTE Lézerfizikai Kutatócsoportjának vezetője. A kétévente kiosztott, jelentős anyagi el­ismeréssel járó díj nyerteséről független díj­bizottság dönt, amelynek elnöke a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke, tagjai a ma­gyar a­domány és közélet kiemelkedő, elis­mert személyiségei, önbecsülésének, hogy dacból alaposan megtanulta a fizikát. Ez lett a veszte: fizikus lett. Méghozzá nem is akármilyen, professzor lett, majd akadémikus, és amint a sírjánál tar­tott búcsúbeszédből kiderült, tizennyolc al­kalommal jelölték a Nobel-díjra is. Ha Gyar­mati István Szegeden járt, soha el nem mu­lasztotta édesapámat felkeresni. Az általános iskolában az időmet jobbára sportolással múlattam. Szeged város kétsze­res úttörő tornászbajnoka voltam. Emellett úsztam, atletizáltam, cselgáncsoztam és ki­próbáltam mindent, ami veszélyes vagy til­tott volt. A sportnak mindig szerepe volt az életemben, sokat kerékpároztam, volt, hogy elkerekeztünk Szegedről a Balatonra is. Sze­rettem és kerestem is az ilyen megpróbálta­tásokat. Kezdetben tornász vagy fiákeres akartam lenni, azután a motorszerelő szak­mával is kacérkodtam, de nem sokáig, mert édesapám a nyolcadik után a gimnáziumba parancsolt. Ez akkoriban szülői önkénynek tűnt, de ma már nagyon hálás vagyok neki ezért, no meg az azután eltelt fél évszázadnyi szülői gondviseléséért. A kijevi műszaki egyetemen szereztem 1973-ban elektro- 1415

Next