Akadémiai Közlöny, 1985 (34. évfolyam, 1-15. szám)
1985-06-20 / 9. szám
1985. június 20. AKADÉMIAI KÖZLÖNY teszik lehetővé a jobb összehasonlítást. Javasolták azt is, hogy az elemző rész foglalkozzék a várható legfontosabb ellenvetésekkel szemben felhozható érvekkel. A hozzászólók indítványozták továbbá, hogy a jelentésben foglaltakat az Akadémia zárja a szélesebb nyilvánosság elé, s mint tájékoztató háttéranyagot bocsássa a közgyűlés résztvevőinek rendelkezésére. Az Elnökség 1611985. számú határozata Az Elnökség — megköszönve az alkalmi bizottság értékes és hasznos munkáját — lényegileg egyetértését nyilvánítja a jelentésben foglaltakkal, és 1. megállapítja, hogy a tudományos kutatás ráfordításait a statisztikailag alap- és alkalmazott kutatásokként meghatározott és e kategóriákban számba vett költségek és beruházások összegeként indokolt felfogni; ez 1983-ban 7,9 milliárd forintot tett ki, ami a belföldön felhasznált nemzeti jövedelem 1,1%-a. Ennek az összegnek csak mintegy 1/5 része felett rendelkezik az Akadémia anyagi befolyással. A 7,9 milliárd Ft-ból az alapkutatásra fordított összeg kb. 2,1 milliárd Ft, ami a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemnek 0,3%-a. Ezen belül az Akadémia csak a belföldön felhasznált nemzeti jövedelem 0,14%-ának megfelelő összeggel rendelkezik az alapkutatások támogatására; 2. megállapítja továbbá, hogy a különböző korrekciós becslések alapján a tényleges kutatási ráfordítás a statisztikailag kimutatott összegnél átlagosan 10%-kal alacsonyabb; 3. belátva a kutatási vállalkozásokon keletkezett nyereség adóztatásának szükségességét, aggályosnak tartja a kutatótevékenység túlzott, egyéb jogcímű állami adóztatását, és megjegyzi, hogy az állami elvonás csökkentése révén felszabaduló öszszegek a kutatásokra felhasználható forrásokat növelhetnék; 4. javasolja a ráfordítások statisztikai számbavételének pontosítását a költségekbe integrált halmozódást okozó tételek (felújítási, ill. műszerbeszerzési hozzájárulás, KKA hozzájárulás, amortizáció) kiszűrésével; 5. felhívja az illetékesek figyelmét arra, hogy a kísérleti fejlesztés kategóriaként számba vett ráfordítások tényleges tartalmának megvizsgálása is időszerű feladat. A különböző kutatási típusok közötti valódi arányokat, azok elmozdulásait csak akkor lehet ugyanis értékelni és nyomon követni, ha az adatokat a tevékenységek tényleges természete és célja alapján vesszük számba; 6. felkéri az MTA elnökét, hogy a vitában elhangzottak alapján kiegészített jelentést (mellékleteivel együtt) és a jelen határozatot — mint tájékoztató jellegű háttéranyagot — bocsássa az 1985. évi közgyűlésen résztvevő akadémikusok rendelkezésére. Előterjesztés a végző központi tudományos ösztöndíjasok munkába állításával összefüggő feladatokról A tudományos továbbképzésről szóló 72/1982 (XII. 10.) MTsz. rendelet a Tudományos Minősítő Bizottság feladatává teszi, hogy segítse a végző tudományos ösztöndíjasok munkába állítását. Az előterjesztés — a tudományos továbbképzésben résztvevő ösztöndíjasoknak a munkaviszonyuk alapján történő kategorizálása után — felvázolja azokat az elgondolásokat, amelyek számításba jöhetnek a munkába állás elősegítésében. Ilyenek lehetnek az alábbiak: — a sikeresen végző és elhelyezésre váró ösztöndíjasok névjegyzékének közzététele folyóiratokban, hivatalos közlönyökben vagy munkaközvetítő irodák útján; — nyugdíjazás, vagy más ok folytán felszabaduló kutatóintézeti létszámhelyek zárolása; ebből a TMB a szükséges mértékben álláshelyeket kapna béralappal együtt, amelyeket a főhatóságokkal egyetértésben elosztana a kutatóhelyek között, hogy azokra az állásokra a végző továbbképzésök számára pályázatot írjanak ki; — speciális bérgazdálkodási módszerek alkalmazása: pl. a központi kutatási alapokból azzal a feltétellel kapnának támogatást egyes kutatóhelyek, hogy abból kötelesek bizonyos összegű bért tartalékolni pályakezdők alkalmazása céljára; vagy pl. a központi keresetformába besorolt K + F vállalatok béralapja bázis-korrelációként adómentesen lenne emelhető, ha pályakezdő továbbképzéseket alkalmaznak; — külön — átmeneti időre szóló létszámhelyek biztosítása a TMB-nél, amely alatt megoldódhat a tartós elhelyezkedés. A TMB elnöke szóban kiegészítéseket fűzött az előterjesztéshez. Megemlítette, hogy időközben a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság is megvitatta az előterjesztésben foglaltakat, s több javaslatot tett. Ajánlotta többek között, hogy a segítésnek csak olyan módszereit szabad figyelembe venni, amelyek összhangban vannak a gazdaságirányítás alapelvével, így pl. a központi létszámgazdálkodás és elhelyezés módszerei nem jöhetnek számításba. Gondolni lehet viszont a végzős ösztöndíjasok K + F szférán kívüli foglalkoztatására, pl. gimnáziumokban, tanárképző főiskolákon. Továbbá, meg kellene könnyíteni számukra a külföldi munkavállalást, erősíteni lehetne velük a vidéki centrumokat. Megfontolandó az is, hogy a kutatási főirányokkal kapcsolatos pályázásoknál az ösztöndíjasok kapjanak prioritást, ha pályáznak. Ezeken túlmenőleg az előterjesztő megemlítette, törekedni kell arra, hogy a jövőben a felvételek igazodjanak a kutatási prioritások káderigényeihez, és hogy a TMB segítsége a minőségi kádercserét előmozdító tevékenység legyen. Utalt arra, szükséges lenne egy országos felmérést készíteni a távlati káderigények megállapítására, amely irányítási alapul szolgálhatna a tudományos káderképzéshez. A hozzászólók helyeselték magát a célkitűzést, kifejezést adtak megelégedésüknek a fölött, hogy a Tudományos Minősítő Bizottság elkezdte kialakítani a munkába állás gondjainak enyhítését célzó programját, s elgondolásairól jó előre tájékoztatja az Elnökséget. Egyetértettek azzal a fő törekvéssel, hogy a segítségnyújtás ne adminisztratív, hanem a jelenlegi gazdaságpolitika alapelveivel összhangban álló elemekre épüljön, s az elhelyezésben a nyújtott teljesítmény minősége, színvonala legyen az irányadó szempont. 129