Építünk. A Magyar Írók Szövetsége Debreceni Csoportjának folyóirata 4. (1953)

1953 / 1-2. szám - Bihari Sándor: Eltávozott tőlünk Sztálin elvtárs… (vers)

Bihari Sándor: Eltávozott tőlünk Sztálin elvtárs Szorul a szív. A néma fájdalom buggyan föl most a forró férfi-könnyben, torkunkban a kín mázsás súlya nyom, — a némaság a csöndbe beledöbben-Ki hiszi el? — Ezt nem lehet! Soha! .. .Itt élt mellettem. Itt. S ha elfutottam képe előtt, acélos homloka ereje, fénye, a szívembe dobbant. És most a hír..., hogy nincs többé, halott, a munkás kar, a drága arc elernyedt, az ész megérti, bár a szó dadog, de nem magyarázhatom meg szívemnek. Meghalt — ki minden élőnél nagyobb, ki lelket öntött óriás korunkba, — de élete, mint gránitérc, ragyog, nevét az évek rengetege zúgja. Béghet szörny­ű műve rendületlen áll, áradhat rablók óceáni szennye, Sztálin szavával zengő fénybe száll a kommunizmus győztes feleletje. Drága elvtársaim, feleljetek mindig mindenkinek az ő szavával, a rab, a véres sorsú népeket öleljétek konok harc viharában, elvtársaim, legyen tömött a sor, hogy váll a vállnál, kéz a kézben, ha Sztálinunk szól — Sztálin pártja szól, jövőnknek megfelelhessünk egészen... — Szorul a szív. A néma fájdalom buggyan föl most a forró férfi-könnyben. E fájdalom világot gyászba von, de hitünk , hitünk nem lehet erőtlen.

Next

/
Thumbnails
Contents