Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 11. (1960)
1960 / 5. szám - Bihari Sándor verse: Szikla és bor
Bihari Sándor verse : Vasárnap Kellemes, édes, csiklandó ízek táncolnak a nyelvem peremén; könnyedén lépek a szétomló időben, csak a csend feszes és kemény. Csilló zápor mossa az utcákat illatosra, fényesre, tisztára; a lelkekben egy napra felépül a bevehetetlen nyugalom vára. Szikla és bor Emlékeimen a sziklák pora ül hamvasan az eszmélkedés fényes történéseitől kezdve. Mögöttük a mészkövek fehérsége a háttér, róla az idő az erdőt, füvet lelegelte. Pirosodik most hegyoldalban a badacsonyi föld, a szőlők levele fölötte zöld s már sárga is. Egymásba borult kettős kagyló búg nekem zenél, nyom s tart engem, mint a szerelem, az ég meg a víz. Színek szólamai, hangok szivárványa zaklatják boldogságig kései nyárban a bükki fiút. Adott az a föld élők kezébe gyöngyvirágot, varázskörükben virágtalan gomba virult. Itt hideg vulkánokról csobogott a folyékony tűz, karcsú múzsák hódítottak és kopogó utak. Isten nem tudta a harmóniád megteremteni, országos nyárban teremtsd meg, emberi indulat. 53