Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 13. (1962)

1962 / 1. szám - Végh Antal: Egy üveg bor (elbeszélés)

Végh Antal Egy üveg bor A tűzhely­­két oldala vörös. Akácfával döngetik már reggel óta. Mi leültünk nagykabátban. Hideg volt még akkor nagyon. Aztán, hogy látták, elülünk a hideg­ben is, hát elkezdtek tüzelni. Már olyan meleg van a házban, hogy nem bírjuk a kis­­kabátot sem magunkon. Az embernek a fia - tizenhét év körüli siheder - most is ott ül a tűzhely előtt, s egyre rakja. - Hadd döngessék, majd megunják! - gondoljuk magunkban csendesen. A tűzhely tetején zsírt percegtet az asszony. Káposztát rak a lábaiba, kolbászt aprít közé, ezt főzte meg ebédre. Sistereg a jövő káposzta, gőzt vet fel a mennyezetig. Itt ülünk már reggel óta. Se az embert, se az asszonyt nem tudjuk beszédre bírni. A fiú néha szólna, de csakhamar rákiáltanak. - Fogd be a szád, mert kiváglak - mondja az apja mérgesen. Ha azt kérdez­zük, mit szólnak a tszcs-hez, azt mondják rá: huncut ez a legény most már! Ker­geti a lányokat is a kút körül. - Belépnek hát? Aláírnak? - Húsvétra már borotválkozni kell neki. - Sok előnye van a nagyüzemi gazdálkodásnak, bácsikén! - A múltkor a szomszédlányt szorongatta. - Az a sok gép! A műtrágya, hozzáértés. Az adja meg a nagy termést! - Hisz nem baj, ha szorongatja, csak bajt ne csináljon itt nekünk valamikkel. Az a fontos! Mi beszéljük ezt, ők beszélik azt. Nem tudunk mit csinálni velük. Ültünk, a fiú meg vigyorgott, rakta a tüzet, ha róla volt szó, bele-beleröhögött. Az asszony kavar­­gatta a káposztát, az ember az ablakhoz ült, mert nem bírta már a meleget. Nem mondta a fiúnak, hogy ne tüzeljen. Az ablakrésen csak jött egy kis friss levegő, oda tartotta a fejét, úgy bírta ki a meleget. Gábor bácsi már ingben volt, gyöngyözött a homloka a melegségtől. Én meg Miska ki-kijártunk levegőzni. Újra velünk volt az a két ember, aki az állami gazdaságban dolgozott. Az ágy túlsó sarkán ültek, legmesz­­szebbre a tűzhelytől, így is alig bírták ott ki. Egyre itták magukba a vizet. - Hej te legény! Hagyd azt a tüzet már, hallod! - Itt gyúlunk meg - mondogatták. - Kell a tűz! Jó a meleg - s újra tett rá. Reggel nekünk azt mondották a tanácsházán, ez az utca már belépett, egészen addig, ameddig most agitálunk. Itt megakadt, tehát itt kell most megmozdítani. Igen, de hogy? Hisz nem lehet ezekkel beszélni.

Next