Alföld. Irodalmi és művészeti folyóirat 14. (1963)
1963 / 5. szám - Katona Béla: Krúdy Gyula (tanulmány)
* Katona Béla Krúdy Gyula Halálának 30. évfordulójára 1933. május 12-én halt meg Krúdy Gyula. Harminc éve, hogy örökre elment tőlünk szimbólummá nőtt vörös postakocsiján, amelyen utazgatott mindig új csodákra, új kalandokra várva álmainak tájain, a Nyírség, a Szepesség és Óbuda különös háromszögében. Aránylag fiatalon, 55 éves korában érte utól a halál. Kevés író hagyott maga után mennyiségileg olyan hatalmas, művészi szempontból pedig annyira teljes életművet, mint Krúdy Gyula. Művészetének gazdagsága szinte lenyűgöz, szépsége varázslatba ejt, bár a műveiben kibontakozó világ határait igazán még az irodalomtörténetírás sem mérte fel. Alig van írónk, akinek személye és munkái körül még ma is annyi téves adat, hamis általánosítás és megtévesztő legenda keringene, mint Krúdy és életműve körül. E hamis legendák egész szövevényének szétrombolására egy ilyen emlékező írásban aligha vállalkozhatunk, inkább csak a Krúdy-portré néhány alapvonásának fölvázolását kísérelhetjük meg. A múlt század kilencvenes éveinek elején kezdte írói működését. Pályájának első szakasza nemcsak az olvasóközönség előtt ismeretlen, eddig jórészt az irodalomtörténetírás figyelmét is elkerülte. Szinte általánosan elfogadott nézet az Ady-irodalomban, hogy pályája elején az író Mikszáth nyomán indul. A valóságban azonban Mikszáth hatása csak 1900 táján jelentkezett észrevehetően Krúdynál, aki mögött akkor már legalább 7-8 éves írói múlt állt, ami közel félezer novellát és néhány kisregényt jelentett. Ezeknek az első éveknek az írásaiban - ha csak csíra formájában is - sok minden ott van már a későbbi, a Mikszáth-hatás korszaka utáni érett, véglegesen magára talál Krúdyból. Pályakezdése egybeesik a századvégi városi-polgári irodalom, különösen a naturalizmus térhódításával. A kapitalizmus nagyobb arányú fejlődésével, Budapest világvárossá növekedésével párhuzamosan a kilencvenes években nálunk is megerősödött a külföldi naturalisták, különösen pedig Zola hatása. Bródy Sándor után a kilencvenes években már az írók egész sora csatlakozik a naturalista iskolához. (Kóbor Tamás, Justh Zsigmond, Thúry Zoltán, majd valamivel később Révész Béla, Barta Lajos, Bíró Lajos, Szomory Dezső stb.) Krúdyt persze nem tekinthetjük vérbeli naturalistának pályája elején sem. Már a kezdet kezdetén is sok egyéb színezi művészetét, főként a szentimentalizmus, a romantika, valami biedermeieres finomkodás, stílusára pedig már ekkor is elsősorban az impresszionizmus nyomja rá bélyegét. A kibontakozó naturalista színezetű városi-polgári irodalomhoz csatlakozik. Nem annyira elvi deklarációk bizonyítják ezt - bár ilyeneket is idézhetnénk —, mint inkább novelláinak tematikája. Legtöbb írásában városi kisemberek életét ábrázolja. Novella-ciklust kezd írni a lipótvárosi kereskedővilág életéről, sőt itt-ott már a proletársors is felvillan elbeszéléseiben. Ennek a realista-naturalista csírákat felmutató, a kilencvenes évek városipolgári irodalmának sodrában kibontakozó első korszakának betetőzését jelenti Az aranybánya című regény. E művében kísérli meg először, hogy a magyar kapitalizmus kibontakozásának korszakát átfogóan ábrázolja. Hősei szélhámosak, sze-