Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 16. (1965)

1965 / 3. szám - MŰHELY - Vajthó László: Levél Áprily Lajosnak

Marx? Sokáig tépelődtem rajta, míg végül Balzac megnyugtatott. Azt mondja „Szép lányok tündöklése és nyomora" c. regényében, hogy Byron csak önmagát szerette. No, nem szégyelltem én már magam. Hiszen ösztönösen kezdettől fogva éreztem én Byronban a zordon, hiúságában, önzésében megbántott főúr engesztelhetetlen ember­­gyűlöletét, míg Puskin keserű társadalombírálatán át is meg-megkapott a világmeg­váltás hő­vágya. Hát ezért szerettem én őt szívem szerint annyira, ezért tanultam meg oroszul is, már ahogy az én koromban tanulhat nyelvet az ember, hogy eredeti­ben is élvezhessem a műveit, s ez okból érdekelt annyira az Anyegin magyarul is. Fordításodról már nyilatkoztam egy ízben, éppen megjelenésekor, a Magyar Nemzet­ben (1954. III. 28.) Úgy tudom, ez volt róla az első részletesebb beszámoló. Sajnos, kevés időt kaptam rá, az oroszban s kivált a puskini nyelvben is csak botladoztam még akkor, de meg ilyen alkalommal inkább az örömujjongásé a vezérszó. Már akkor említettem a sorok közt néhány kifogást, további kiadásokra gondolva, jogos re­ménnyel. Hamarosan megjelentél az ifjúság számára is, de sajnos csak egyetlen ja­vítással, ha nem csalódom. Azzal vigasztaltam magam, hogy nem akarod elhamarkodni a dolgot, s gyökeres átdolgozással leped meg olvasóidat. Mikor aztán évek múltán is változatlanul hagytad a szöveget, kezdtem nyugtalankodni. Emlékezhetsz, egy ízben Zoltánnak is írtam: segítene, ha belefáradtál volna; művészeknél nem ritkaság ez, apa és szintén kiváló költő fia közt még kedvesebb lenne. Majd közvetlenül neked is írtam, valami tíz súlyos hiba javítását kérve. Nagy várakozással vettem hát kezembe az elmúlt könyvhéten Anyeginod legfrissebb kiadását, de mindjárt el is szomorodtam: a szöveg most is változatlan maradt. Hogyan eshetett meg ez? Talán betegeskedtél? De hiszen tovább is fordítgattál, többek közt egy Lermontov-drámát, az „Álarcosbál"-t. Vagy nem volt lektorod? Ezt nem tudom megérteni, hiszen közben három bírálat foglalkozott kiváló teljesítményeddel, ám nem mindig az elismerés hangján. Méltán, hiszen igen rövid idő állt rendelkezésedre, lázas gyorsasággal kellett dolgoznod, így aztán megeshetett, hogy egyes részeket sebtiben költöttél át, gondolva, hogy majd vissza-visszatérsz rájuk. De az idő fogyott, a szerződés sürgetett, vagy te voltál nagyon pontos. Mondjam-e tovább? Megjelenéskor pedig már újabb megbízatás várt, újabb erőpróba. Csakis így eshetett meg, hogy a szöveg ma is a régi. De nem feszegetem, még mindig nem késő, bár a tizenkettedik órához közel. Végezetül hadd mondjam el még legfontosabb érveimet. Puskin körülbelül hét-nyolc esztendő leforgása alatt készült el remekművével. Nem egyfolytában, hanem kisebb­­nagyobb szünetekkel, ha ihlete cserbenhagyta, vagy súlyos gondjai voltak. Magyar fordítói összesen nem szántak rá ennyi időt. Vagy nekik könnyebb lett volna a dolguk? Még elgondolni is naivság. Hiszen a fordítás is alkotás: újraalkotás egy más nyelven. S hogy csak egyet említsek: Puskin sokszor tépelődött el egy-egy ki­fejezésen, mondaton, részleten is, míg végre meg volt vele elégedve. Fordítónak vi­szont nem lehet válogatni, sőt neki esetleg gyakran juthat éppen a legbonyolultabb variáns gondja. Tehát nem ok nélkül aggodalmaskodom. De nem lehetetlenre kérlek, csak ami - tíz esztendei hevertetés után - legjobb ihletedből telik. Azt is gondold meg, hogy az Anyegin ma egyedül a te tolmácsolásodban van köz­forgalomban; a Bérczy Károlyé, Mészöly Gedeoné immár csak kéz alatt, antikváriu­mokban kapható, könyvtárakban, olvasásra. I. II. Előbb azokat a gyengéidet sorolom fel, amiket oroszul nem tudók is könnyen észre­­vehetnek. Az volt a szándékom, hogy esetről esetre szembesítelek az Anyegin előbbi fordítóival. Mivel azonban levelem elsősorban neked szól s az értőbb olvasó is szívesen utána­néz, úgy gondoltam, hogy elődeidből elég akkor idéznem, ha különösebb okát látom. Puskinnak nagy erénye a természetesség, a nyelv árnyalatainak gazdagsága. Hej, sok verítéke elhullt, nehogy egyetlen csöppjének is nyoma lássék. Az Anyeginban én

Next