Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 16. (1965)

1965 / 8. szám - TANULMÁNY - Magyar Zoltán: Mi az interlingvisztika? A nemzetközi műnyelvekről

nyelve, a Volapük. Schleyer nyelve a szó­töveit már a természetes nyelvekből, főleg az angolból, kisebb részben a német, francia, olasz és spanyol nyelvekből vette, de ezeket a szótöveket a felismerhetetlenségig megcsonkította és deformálta, hogy bizonyos alapelveket érvényesítsen. Ilyen alapelvek pl., hogy minden szótőnek mássalhangzóval kell kezdődnie és végződnie, s hogy a főnevek legyenek egyszótagúak, így lesz az animal­­ állat szóból nem. Mellőzi a h hangot, mert ezt a román népek, valamint az r hangot, mert ezt a kínaiak, a gyerekek és az öregek nem tudják kiejteni. A volapük szó maga is az angol world (világ) és a to speak (beszélni) szavakból van összekovácsolva. A szóképzők (affixumok) teljesen kitaláltak, a nyelvtan is mesterséges, íme egy mondat volapük nyelven: Sukad musa at binos sit volapük kel binos kojum legudik natala e nomomata. A volapük nyelv ma már teljesen letűnt, de fontossága a nemzetközi nyelv történetében tagad­hatatlan. A nyelv nagy sikere azt bizonyítja, hogy a népek széles rétegei hasznosnak és szük­ségesnek tartották egy nemzetközi összekötő kapocs létrehozását. Azokat a rendszereket, amelyek már a természetes nyelvek szókészletére támaszkodnak, bár szóképzésükben és nyelvtanukban még mesterségesek, félmesterséges rendszereknek nevezzük. A volapük nyelvnél lényegesen magasabb rendű műnyelv a szintén félmesterséges eszperantó. Szerzője dr. Zamenhof Lajos varsói orvos, aki nyelvét (lingvo internacia) 1887-ben tette közzé. Az eszperantó nyelv a görög, a latin, az újlatin, a germán és a szláv nyelvek szókészletére tá­maszkodik, írásmódja fonetikus. Nyelvtani szerkezete könnyű, szabályai egyszerűek, kivételei nincsenek. A főnévnek nincs neme. Minden főnév o-ra, minden melléknév u-ra végződik. A töb­besszám jele a j, a tárgy ragja pedig az n. A módhatározó képzője az e. Minden ige főnévi igeneve i-re, jelen ideje us-ra, múlt ideje is-re, jövő ideje os-ra, feltételes módja us-ra és paran­csoló módja u-ra végződik. A névszó különböző viszonyait elöljárókkal fejezi ki. Szóképzésében minden képzőnek megvan a maga határozott jelentése. Ezek révén az elmés elő- és utóképzők (affixumok) révén rendkívül gazdag és szabályos szókészlete van. Galilei povis danki sian nimbon al sia teleskopo kaj al siaj astronomiaj inventoj. Tamen la plej grandsignifa kaj la plej daura verko de lia vivo konsistas el liaj epoklaraj dinamikaj inventoj. (Hungara Ferovista Mundo, 1964. 1.) Galilei a nimbuszát teleszkópjának és csilla­gászati felfedezéseinek köszönhette. De életének a legnagyobb jelentőségű és legtartósabb művét korszakalkotó dinamikai találmányai teszik. Megint csak a nemzetközi nyelv szükségességét igazolja az a tény, hogy az eszperantó gyorsan elterjedt és ma is a legnagyobb elterjedettségnek örvendő műnyelv. Az eszperantó ezt a sikerét nemcsak a volapük feletti fölényének köszönhette, hanem hívei szívósságának és harcos ki­állásának is, akik mind a mai napig keményen védelmezik megszerzett állásaikat. A fejlődés azonban itt sem állt meg. Sőt egyre fokozódott a nemzetközi nyelv kérdése iránt az érdeklődés. Ez az érdeklődés hozta felszínre a eszperantó gyengéit és hiányosságait, s vetette fel a megreformálás kérdését. A nyelv egyik igen komoly hibája az, hogy a szótő elő- és utóképzői eltorzítják és túl mes­terségessé teszik a nyelvet. A sek szótőből többszörös előképzővel képzett ne-tra-mal-seka (víz­hatlan) szó helyett sokkal egyszerűbb és érthetőbb lenne az impermeable szó. A maluarma (hideg) szóban az ellentétet kifejező mai előképző lexikailag ökonómiát jelent ugyan, de fogal­milag nem precíz, mert a rosszul meleg még nem feltétlenül hideg. A nemzetközileg ismert frig-frigid tő itt is könnyebb, egyszerűbb és logikusabb lenne. A mal-libr­et­o (börtön) szó helyett a természetes karcer vagy prizon szó könnyebben felfogható. Az kétségtelenül igaz, hogy az aránylag csekély szótőből az elő- és utóképzők rendszerével 190 egész szótárra való szóanyagot lehet képezni. Ez a szókészlet azonban csak receptív szó­készlet. Olvasás közben felismerjük, az affixumok jelentéseiből kispekulálva felfogjuk, megértjük a szavakat, de még korántsem rendelkezünk egy reproduktív szókészlet felett. Beszéd közben ugyanis nincs idő az affixumok kibogozására és a beszéd közbeni szóképzésre. Ha egy szöveget meg akarunk érteni, vagy valamit folyékonyan akarunk elmondani, reproduktív szókészletre van szükségünk. Egy szóanyag azonban sokkal könyebben tapad meg és válik reproduktívvá, ha az szótöveiben és képzőiben is egy minden kultúrnyelvben meglevő és minden átlagművelt­ségű ember által ismert nemzetközi szókincs, ill. affixum, mint egy elő- és utóképzőkkel defor­mált szóanyag. Nem szerencsések a görög nyelvre támaszkodó j, mint a többes szám jele és a nem feltétlenül szükséges n tárgyrag. A kettő együtt főnév végén, de különösen jelzős kapcsolatban kevésbé jó hangzású, pl. internacioma lingvonn­i a nemzetközi nyelveket. Diakritikus jelei az írógépeken egyáltalában nincsenek meg, a legtöbb nyomdában pedig csak ritkán fordulnak elő. A fenti és egyéb hibákat, hogy pl. a jelző ne egyezzék főnevével esetben és számban (dolca pomo­e édes alma; dolca pomi , édes almák) az Idő igyekezett kiküszöbölni. Az Idő tehát a 65

Next