Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 18. (1967)

1967 / 5. szám - ESZMECSERE: TUDOMÁNYOS BÉKEKONFERENCIA DEBRECENBEN - Kovács László: Vietnam igazsága

nincs semmi keresnivalónk ott. Bennünket nem támadtak meg. Kéretlenül avatkoz­tunk be egy polgárháborúba. Alaptalan állítás, hogy baráti kormány hívott bennünket, nyújtsunk segítséget agresszív támadás visszaveréséhez . . . Amikor megindítottuk az eszkalációt és megkezdtük Észak és Dél bombázását, mi lettünk az agresszorok. Hazug az a mese, hogy Hanoi az agresszor . . . . . . Az általunk támogatott vietnami kormányok korruptak. A nép támogatását nem élvezik, és a mi katonai és pénzügyi segítségünk nélkül öt percig sem maradnának hatalmon." (U. S. News and Word Report, jan. 23.) És az amerikai kormánnyal szemben ítélkezik és fog ítélkezni a vietnami háborúról, Vietnam jövőjéről nemcsak a svéd vagy az amerikai nép, hanem az egész emberiség. A Russel-féle nemzetközi társadalmi bíróság megszületése és összetétele már is emellett bizonyít. A legkülönbözőbb nemzetiségű tudósok, jogászok, írók, filozófusok, orvosok és mások tanulmányozzák a helyszínen a támadók bűncselekményeit. Viet­namban minden pusztítás, minden gyilkosság és mindenfajta szenvedés az agresszo­rok bűne. Az is, amit közvetlenül ők okoznak, de ők a felelősek azért is, ami erre viszonzásul történik, mert beavatkozásuk nélkül már régen béke és nyugalom volna Vietnamban. Az ítélet is utoléri a bűnösöket. Legyen ez az ítélet méltó az emberiséghez! Legyen olyan szigorú, olyan igazságos, amilyen kegyetlen és barbár az agresszor! Sokan nehezen értik, különösen Amerikában - miért foglalkoztat Vietnam ügye ben­nünket, európaiakat, minket magyarokat? Mit válaszolhatunk? Mi nem üzleti szem­pontból mérlegeljük a háborút. Erk­ölcsiségünk nem engedi, hogy belenyugodjunk, hogy ne tiltakozzunk emberek és emberi javak pusztítása ellen. Saját történelmi tapasztalatainkból tudjuk, mily hatalmas és hatékony erő az embe­riség szolidaritása. Azt akarjuk, hogy ez az erő Vietnam igazságos ügyét is mielőbb győzelemre segítse. Lehetetlen nem látnunk azt a további veszélyt is, amit ez a háború magában hordoz. Mert a háború logikája irracionális logika, mely ha teret kap, beláthatatlan követ­kezményekkel járhat. Ez az esztelenség fogant meg a vietnami agresszióban, ez kezdi uralni az események menetét. Már ott tart, hogy - szerinte - Hanoi az enged­ményeket, például a bombázás felfüggesztését, a gyengeség jelének tekintené s még merevebb álláspontot foglalna el. Ezért hát fokozni kell a bombázást, újabb katonai egységeket kell oda szállítani, ki kell terjeszteni a háborút mindaddig, amíg Hanoi - úgymond - békéért nem könyörög. De mikor volt a világ, vagy akár Vietnam történetében, hogy a szabadságharcosok a zsaroló agresszor előtt térdet és fejet hajtottak? Vajon nem életüket áldozták és áldozzák-e inkább? Miért gondolják hát a betolakodók, hogy ezután másként lesz? S miért gondolják, hogy Amerika erejét Hanoiban a bombázás mértékével mérik? Ezekre a ,,miért"-ekre aligha tudnak ésszerű választ adni. Az irracionalizmus elural­kodása ellen a tudomány művelői közvetve és közvetlenül is sokat tehetnek, ezért e helyről is biztosítjuk Vietnam harcoló népét, hogy az amerikai agresszió sohasem válik számunkra megszokott közönnyé. Újra és újra tiltakozunk ellene. Újra és újra vádoljuk és elítéljük miatta az amerikai imperializmust, az amerikai kormányt. A leg­­felelősebbnek, Johnson elnöknek pedig azt üzenhetjük, ha komolyan veszi saját kije­lentését, fogadja el Ho Si Minh meghívását, menjen el Vietnamba tárgyalni a békéről. Diadalívet neki bizonyára nem állítanak, de közelebb kerül - talán nemcsak földraj­zilag - az igazsághoz, Vietnam igazságához. Ha az ember tudományos igénnyel, tudományos fórumon beszél egy kérdésről, sze­retne maradandó igazságot proklamálni. Vietnam igazsága hamisíthatatlan és legyőz­hetetlen. S amikor ezt az igazságot én csak közvetve érintem, szavaim elsősorban az amerikai agresszió ellen irányulnak, legfőbb kívánságom, hogy e szavak mielőbb veszítsék értelmüket azáltal, hogy elhallgatnak a fegyverek, meghátrálnak az agresz­­szorok és végérvényesen diadalmaskodik az igazság Vietnam földjén. KOVÁCS LÁSZLÓ 5* 6 7

Next