Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 19. (1968)
1968 / 11. szám - Kovács László: A béke forradalma
dalom sajátos társadalmi, történelmi körülmények folytán, fő súllyal szellemi-filozófiai síkra tolódott, a fejekben zajlott le. Miért ne lehetne a mai társadalomban tudatosan olyan körülményeket teremteni, hogy akár a két világrendszer konfliktusa, akár más háborús akció, fő éllel szellemi-ideológiai síkra tevődjék?! Az eszmék világában különben nincs békés együttélés. A mindenkori és mindennapi gyakorlat bizonyítja, hogy az ideológiában soha sincs fegyvernyugvás. Az igaz és a hamis, a haladó és a reakciós eszmék nem tűrik egymást békességgel. Közöttük állandó a harc, folyjék bár naiv-ösztönös, vagy agyafúrtan tudatos módszerekkel. Olyan harc ez, mely nem vérre, mégis életre-halálra megy, olyan küzdelem, amelyben a múzsák sem hallgattak soha, szólottak bár az ókori görögök, vagy éppen Petőfi nyelvén, akit a fegyverek nyugvása is harcra ihletett: Nem cseng a kard, nem dörg az ágyú, A rozsda-álom lepte meg. De tart a harc ... a kard s az ágyú Helyett most eszmék küzdenek. Ott állok én is a csatában Katonáid közt, századom! Csatázok verseimmel... egy-egy Harcos legény minden dalom. Petőfi, másik énjével, költészetével is küzdött az eszméért. Ars poetica-ként vállalta a harcot, annak árán is ha versei, „rongyos vitézei" - ahogyan nevezte őket - el is esnek a harcban, mert Még akkor is szent lesz a könyv, hol Meghalt eszméim nyugszanak. Mert hősök temetője az, kik A szabadságért hajtanak. A helyzetkép ma is hasonló. Ez a hitvallás ma is korszerű. Modern költő is vállalhatja. És nemcsak a költő, hanem a tudós is, és minden ember, akinek vannak elvei, eszméi. A filozófus számára pedig lelkesítő életprogramot jelent. De Petőfi más eszméi sem haltak meg. A tudományosan szocialista, kommunista ideológiában magasabb rendű életet élnek. Ez az ideológia már a mi századunk harci lobogója. Olyan fegyver, amellyel egy világért meg lehet küzdeni. S a század magasra emeli ezt a lobogót. E forradalmi évforduló seregszemléje valóban impozáns. Költők, tudósok, írók művészek, kiművelt emberfők tömege. És napról napra nő ez a szellemi haderő, mert csakis az ideológiai, szellemi küzdelem lesz az emberhez valóban méltó harcmodor. A pusztításhoz, vérontáshoz csupán állati ösztön indulat kell, a szellemi küzdelemhez - emberi adottság, alkotó képesség. Az állatvilágból való emberi kiemelkedés új nagyszerű fázisa az lesz, ha végleg kiiktatódik a társadalom életéből a pusztító háború és diadalra jut a világbéke forradalma. KOVÁCS LÁSZLÓ