Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 19. (1968)
1968 / 1. szám - NÉPMŰVELÉS: VITA AZ ÍZLÉS, MŰVÉSZET ÉS VILÁGNÉZET PROBLÉMÁIRÓL - Varga Imre: Ízlés és valóság
42 vedélyektől hajtva. Tapasztalatom szerint a művelődési terület fontosságát túlbecsülök hamarább esnek félelembe, s ez a félelembe esés rosszabb hatású a művészeti élet közhangulatát illetően, mint a lebecsülök nemtörődömsége. A sokrétű közönség igénye kielégítését várja, a párezres értők táborától a százezres szórakozást vágyókig mindmind. Ezek közt szükséges a kellő arányt biztosítani. Nem kizárásos alapon. Egyetértek Gyertyán Ervin véleményével (Valóság 66/12.), aki azt mondja: „Aki ma - bármely művészetben - elvszerűen tagadja a rétegigények létjogosultságát (természetesen nem sznob divathóbortokról beszélek), az magának a művészetnek, a művészet fejlődésének üzen hadat". 7. Így vetődik fel a művészi kísérletezés kérdése is. Vonsik Gyula ezzel kapcsolatban így írt (Alföld, 1967/1. sz.): „A kísérletezésre joga van minden alkotónak, minden írónak, képzőművésznek, zeneszerzőnek. De a tömegtájékoztatás egyetlen szerve sem »kísérleti színpad«. Az alkotó kísérletei egy szűk körben hullámzanak, a tömegtájékoztatás mindig milliókhoz szól, súlyos kockázatvállalással, hatása kiszámíthatatlan". Arról nem e helyen kell vitázni, hogy a művészet nem egyenlő a tömegtájékoztatás eszközeinek használatával és nem is ancillája a művészet a tömegtájékoztatásnak. Inkább a megfogalmazás elbizonytalanító hatását kell most szóvá tennem, amit öt művészeti ág képviselőivel való tanácskozás során észleltem. Mi akkor a kísérletezés? Nyilván új mondandó új formában való kifejezése. A tv ,,Princ, a katona" című folytatásos filmje nyilván nem kísérlet, hanem szokvány, sokmilliós kockázatvállalással. Huszárik Zoltán „Elégiája" a lovakról ellenben kísérlet. Melyik viszi előbbre a művészetet? Princről három év múltán a benne szereplők sem fognak beszélni. Hányszor olvashatjuk: a szonettíró kísérletezhet egy plajbásszal és írkalappal. A regényíró azonban a harmadik regénye után, ha fiókjában marad, vagy abbahagyja a harcot, vagy mániákus lesz. Ellenben Nyeszvesztnij fekete piacon volt kénytelen anyagot szerezni szobraihoz. Nem egyedül vagyok, aki ismeri az ,,Így jöttem" című Jancsó-film születési körülményeit, hogy mekkora kísérleti óvatoskodással engedték világra jönni! És két évre a szovjet szaksajtó úgy fogadta, mint a szovjet katonáról készített egyik legművészibb, nagy filmalkotást. Ha ennyi kísérleti szabadság sem engedtetik meg, mert „súlyos kockázatvállalással jár", akkor valószínűleg nem lesz sem új „így jöttem", vagy pláne „Szegénylegények", de még Hernádi Gyula „Folyosók"-ja sem! És akkor megint eluralt a „szürke realizmus", amint például tanulságos ezért áttekinteni a valamikor a mai magyar irodalom kiadójaként érdemesen működő Magvető múlt évi kiadványait: a kalandregények mellett (ez hozza a pénzt!) jóformán a klaszszikusok és a külföldiek köteteit találjuk. Márpedig minden alkotó, ha igazán az, mindig, minden új művével kísérletbe vág: sikerül-e új mondanivalóját újmódon kifejeznie. S ha ezek befulladnak, a művészet szürkül bele. 8. A mostani vita, az idézett Vas megyei szociográfia, a FOMO, a Filmtudományi Intézet, a KSH különféle rétegkutatásai mutatják: eljött az ideje, hogy a művelődési intézmények kötelességüknek érezzék területük hatásvizsgálatának időről időre történő elvégzését. Csak a rendszeres és igényes szociológiai vizsgálatokkal tudjuk leküzdeni a művelődésügy terén is a szubjektivista-voluntarista illúziókat, az agitáció és nevelés mindenhatóságának hiedelmét, s csak így tudjuk szilárd kőre, a valóságra alapozni a jövendő évtizedek magyar dolgozóinak művészeti ismereteit. VARGA IMRE