Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 24. (1973)
1973 / 1. szám - A 150 ÉVE SZÜLETETT PETŐFIRE EMLÉKEZÜNK - Sebestény Ferenc: Szeptember végén Koltón
val toldották meg. Az egyszerű erdélyi udvarházak stílusában épült. Maradványaként a hajdani parknak, délről a kastély mellett hatalmas fák, azok közül, melyekről ezt írta Petőfi a költői boldog napokban: Beszél a fákkal a bús őszi szél. Halkan beszélget, nem hallhatni meg. Vajon mit mond nekik? beszédbe A fák merengve rázzák fejöket. A bejárat fölött falba mélyesztett kőtábla román és magyar fölirattal: ,,Itt töltötte Petőfi Sándor legboldogabb napjait 1847. szept. 9.-okt. 29.” Széles folyosó vezet keresztül a házon. Jobbról három ajtó, a harmadik mögül magyar szó hallatszik: falusi kisgyermekek fiatal óvónő felügyeletével. Baloldalt az emeleti lépcső, az emeleten az egyik szobában Petőfi-emlékek. Három bútordarab: egy parasztbarokk tálaló, egy masszív asztal és egy szép, széles, intarziás empire ágy. A falon fényképek, az ismert Petőfi-dagerrotípia mása, Nicolae Balcescu, a 48-as havasalföldi forradalmár arcképe és Szendrey Júlia szép, szelid, szomorú tekintetű képmása. Az asztalon albumban néhány Petőfi-vers fakszimiléje, a kastélyt ábrázoló Jókai-rajz fényképmásolata, azután újságcikkgyűjtemény, erdélyi lapok Petőfire emlékező írásai és végül a vendégkönyv. Ötvenlépésnyire a ház északkeleti sarkától van a „Petőfi fája", az öreg somfa. Alatta időztek Petőfiék legszívesebben. Csavarodott a derékvastagságú fatörzs, alig embermagasságban háromfelé ágazik, lombozata sűrű, tömött. Mellette kerek kőasztal, lapja már megbillent. A helybeli, ma is eleven hagyomány szerint itt írta Petőfi a Szeptember végént. Kőpilléreket összefűző vaslánc keríti a helyet, tán virágoskert lehetett körülötte valamikor. Szeptember vége van most is, borús az idő, keletre a Lápos-hegység közelebbi, alacsony vonulata a láthatár. Északkeletre, alig 40 kilométerre van a Gutin 1400 méteres csúcsa, északra a hosszúkás, sátor alakú Rozsály, ez is közel olyan magas; ilyenkor már hó födi a párától takart, most láthatatlan csúcsokat. Teleki Sándor így írta le a helyszínt: „Házam egy kis lejtős magaslaton áll, az előtérben észak felé sima nagy térség, zöld rétekkel és tölgyfacsoportokkal. A térséget a Lápos kígyózza végig, egy magaslatról egész futása látható, mint ő mondá a kanyargó Szamosról, mint egy odafagyott villám. A másod téren a Láposon túl lankás dombok szilvafákkal beültetve, felettük egy fennsík, óriási tölgyerdővel. Tiszta időben tizennyolc falunak a fehér tornya látszik s minden falunak a kertje fákkal beültetve, mintha erdők közepén állanának. Harangjaik hangja elhallatszik hozzánk a völgybe s szép időben a nagybányai harang is idáig zúg. A háttérben amphitheatrális kanyarulatban a Kárpátok hegyláncolata, Ugocsa megye két nagy mamelonjától föl az ősz Cziblesig, középen az öreg Rozsály, óriás szikladomborulatokkal s tetején mérföldekre terjedő egyenes fennsíkkal, megrakva sötétzöld áfonyabokrokkal, jobbra tőle a Gutin, a hegyek óriás púposa, egyenesen kiálló gránitcsúcsaival." Amikor Teleki Petőfivel megismerkedett, már kalandos múlt volt mögötte. Két évvel idősebb Petőfinél, 1971-ben volt születésének 150. évfordulója. Iskoláit Kolozsvárt és Marosvásárhelyen végezte, ügyvédi vizsgát tett, majd a hallei, jénai, boroszlói és berlini egyetemeken járt. Lichnowszky Félix carlista generálissal Spanyolországba ment, fölcsapott Don Carlos katonájának és részt vett a harcokban. Barcelonában elfogták és csak Lesseps Ferdinánd, a neves mérnök, akkori francia konzul közbenjárására menekült meg az agyonlövetéstől. Néhány évvel később, amikor már Bem katonája, a tábornok kérdésére bevallotta, hogy nem meggyőződésből, hanem csak „sportból" vett részt ebben a hadjáratban. Petőfivel való megismerkedése mindkettőjükre jellemző. 1846 őszén Petőfi erdélyi útra indult. Az első állomás Szatmár, szeptember 6-án már Nagykárolyban van. A Szarvas fogadóban szállt meg. Az ismerkedés itt történt, másnap. Teleki így mondja el: