Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 31. (1980)
1980 / 9. szám - IRODALOM ÉS ISKOLA - Kovács Kálmán: Eszmék és hatóerők Jókai művészetében
irodalom és iskola KOVÁCS KÁLMÁN Eszmék és hatóerők Jókai művészetében Bélyegeket, félig igaz címkéket mindig könnyen osztogattak az irodalmi közéletben. Jókaira is ráragasztották a címkét, miszerint ő volt a nagy mesemondó. Ebből csupán annyi az igazság, hogy tudott elbeszélni, hogy keverte a reálist a képzeletbelivel, hogy valóban érdekes, izgalmas történeteket talált ki. Nagy külső, társadalmi vagy természeti akadályokat állított alakjai elé, s miközben azok győzedelmeskedtek az akadályokon, valóban hősökké váltak, átnőttek a héroszok, a félistenek világába. A felfokozott, megnövelt jellemekhez illett a pátosz, az átforrósodott, már-már az önkívülettel határos lobogás, az az állapot, amikor ömlött, áradt az íróból a lírai hevület. Van olyan regénye, melyet csupán ez az emelkedett, patetikus hangnem jellemez. Ez ma már az érett ember számára nem könynyen elviselhető olvasmány. Azok az igazi Jókai-regények, amelyekben keveri a pátoszt a humorral, a komikussal. A két ellentétes hangnem itt kiegyenlíti, ellensúlyozza egymást. Földön tartja a regényt a humor és a komikum, nem engedi, hogy anyagtalan lobogássá váljon a műalkotás. S Jókai nagy mestere volt a humornak és a komikumnak. Oda tartozott a 19. század ama nagy alakjai közé, akik ragyogóan anekdotáztak, s elmondott anekdotáikban megvillant valami a francia szellem könnyedségéből, eleganciájából, csípős villódzásából, az ember örökös játékösztönéből. Jókai tudott elbeszélni. Tudott érdekes, izgalmas cselekményt teremteni. A romantikusok ismert fogása, hogy több cselekményszálat fontak egybe, s egy-egy hős történetét mindig a legizgalmasabb ponton hagyták abba, és átváltottak egyéb szereplők sorsának a bemutatására. A csúcsponton megszakított cselekményvezetés arra szolgált, hogy izgasson bennünket, bombázza, zaklassa érdeklődésünket, hogy ne hagyja ellankadni figyelmünket. Kedvelte a csattanókat, amit idegen szóval poénnak vagy theater coupnak, azaz hatásos színpadi jelenetnek nevezünk. Arról van szó, hogy minden elrendeződött, mindenki tudja, hogy mi következik, s aztán váratlanul ellentétükre fordulnak a dolgok, és semmi sem történik úgy, ahogy hittük, ahogy vártuk. A kőszívű ember, Baradlay Kazimir végrendelete szerint a magyartalan, Habsburg-barát, maradi Ridegváryhoz kellett volna férjhez mennie Baradlaynénak. Ám az özvegy átfordította a világot, megtette az első lépést a vérpadhoz, s miközben mindenki az ő eljegyzésére jött össze, fiát, Ödönt jegyeztette el Arankával, a kuruc pap lányával. Ridegváry összegyűjtötte a kisnemeseket, napidíjat fizetett nekik, hogy fáklyásmenetet rendezzenek számára. S e bocskoros-