Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 32. (1981)

1981 / 1. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MEDGYESSY FERENC - László Gyula: Medgyessy Ferenc kőszobrai

SZÁZ ÉVE SZÜLETETT MEDGYESSY FERENC LÁSZLÓ GYULA Medgyessy Ferenc kőszobrai Korunk szobrásza - kevés tiszteletreméltó kivételt nem tekintve - már nem igazi kőszobrász. Michelangelo még elmegy Carrarába, s ott a kőtömbök közt válo­gat, hogy aztán lehánthassa róluk „ami felesleges”, ami a rejtőzködő szobrot ta­karja. Az ihlet indítója maga a mozdíthatatlan kőtömb. Korunk szobrászai - s köz­tük Medgyessy Ferenc is - agyagban mintázzák meg a kőszobrot, s ennek alapján kőszobrász mesterek pontozzák át a kőtömbbe. Legtöbbször ők is faragják készre a szobrot. Medgyessy ezt sohasem engedte meg, hanem kérget hagyatott a szobron, s ezt ő faragta le, tehát a szobrok érzékeny felülete végül is az ő formai érzékeny­ségét tükrözte. Ez sem változtat azonban azon, hogy szobrai nem a kőtömbökben szunnyadó alakokban születtek meg, hanem mintázta őket. Különös kegye a sors­nak, hogy Medgyessy szobrai mégis úgy hatnak, mintha kőben vette volna őket észre. Ezt egy mintázásbeli fogással is elősegítette: leendő kőszobrainak nem készí­tett vasvázat, hanem az agyag természetes nehézkedésére figyelt, s ezzel közelítette meg munka közben is a kő természetét (pl. nem mintázhatott kiálló tagokat, hiszen leváltak volna az agyagtömbről stb.). Medgyessy szívesen beszélt szoborfaragásáról, ezen azonban - mint láttuk - legnagyobbrészt csak a kinagyolt szobron rajta hagyott kéreg lehántását kell érte­nünk. Elöljáróban a kőszobrokhoz, illetőleg a „szoboruló dombormű” kérdéséhez még annyit, hogy mindenki tudja, aki valaha faragott követ, hogy a tériség képzete már egy-egy felület dombormű jellegű faragásánál is jelentkezik, ugyanúgy, mint a klasszikus domborművek arányosan csökkentett mélységi mintázásakor. Nyilván ez a kézenfekvő tapasztalat is hozzájárult Medgyessy domborműstílusának kialakítá­sához: a szobor kezdett négyoldalú domborműhöz idomulni. Ezzel nagy erőt ka­pott, mert a kerek szoborba átsugárzott a dombormű látszatjátéka. Meg azután faragni is sokkal könnyebb volt, mert nem kellett a valós mélységi értékekig lehán­­tani a követ az alakról. Ez a munkamód erősen emlékeztet az egyiptomi szobrászok munkájára, amely a lehető legkevesebbet tördelt-vésett le a kőtömbből. Ezeket ész­ben tartva értjük meg igazán, hogy milyen nehéz agyagban kőszerűen gondolkozni. Ez volt Medgyessy nagy előnye: a kőszobor eszméjének jegyében tudott kőszerűen mintázni, minden véletlen kizárásával. Még valamit: a kőbányákból a kőszobrász­­műhelybe kerülő kövek általában hasáb formájúak, vagy széles kőlapok, esetleg kockák, csak egy-két szobrászunk gondolkozik formátlan kőtömbökben, úgy, mint régen a reneszánszban. Nem a kőtömbben fogalmazzák meg a szobrot, a felesleg lehántásának ihletében, hanem a kőszerűség elgondolt jegyében. Kiesett szobrá­szaink gondolkozásából a kőbe való belelátás leleményt adó serkentése, és helyébe a mértani tömbökben való gondolkozás lépett. Ez Medgyessyre is jellemző, kőszob­rainak láthatatlan határa az említett mértani testek valamelyike. Kevés olyan Medgyessy-szobor van (pl. a Kövér gondolkozó és a belőle keletkezett Borosnyai­­síremlék), melynek mértani befoglaló formája a tojásfelület. A Képzőművészeti Alap Kiadójánál megjelenő Medgyessy-kötet egy fejezete.3

Next