Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 37. (1986)

1986 / 10. szám - Zalán Tibor: Amíg hajnalodik: Hangjáték

Hallod, Úrfi, fenyeget a vendég. Hát jó. Akkor telefonálunk. . . LÁNY: Ne! Ne tegye! Te meg ne szólj bele! Meghülyültél? Mit akar, tata? Elég, ha levetem a blúzomat? Tes­sék. Bámészkodja ki magát. De le­gyen elég ennyi. ÉJJELIŐR: A szentségit! Nem hiszek a szememnek. Micsoda mellek, apám! Ha akarod, még fizetek is ér­te. Van nálam. .. LÁNY: Menjen a francba! A marká­ban vagyunk. De ez nem jelenti, hogy... ÉJ­JELIŐA: Elég a gatyázásból! Jössz velem a másik szobába! Ajánlom, hogy ne ellenkezz... Te meg ne ug­rálj, mert megint pofán váglak. . . LÁNY: Ez fáj! Engedjen el, azonnal engedjen. . . FIÚ: Engedje el, mert szétlövöm azt a mocskos fejét! LÁNY: Tedd el! Elment az eszed? Ne hadonássz, tedd el! ÉJJELIŐR: Szóval van pisztoly is! Ez már igen. .. FIÚ: Amint látja. Most én mondom, elég a gatyázásból. Álljon a fal mellé! Te meg vedd fel a blúzodat! LÁNY: Most azután benn vagyunk a pácban. Te állat. Eljátszod itt a félté­keny szeretőt. Ez már fegyveres rab­lás lesz! Gratulálok! FIÚ: Képes lettél volna aláfeküdni en­nek a vén szarosnak ? LÁNY: Mit akarsz? Rendőröket? Vagy... FIÚ: Hallgass! Még pár órát kell átvé­szelnünk hajnalig. Azután bottal üt­hetik a nyomunkat. ÉJJELIŐR: Ezt nem ússzák meg szá­razon, annyit megjósolhatok. FIÚ: Maga csak maradjon ott, tata. Ne izguljon, semmi bántódása nem esik. Ha világosodik, elmegyünk. Addig majd csak elleszünk valahogy. ÉJJELIŐR: Honnan van pisztolyod? FIÚ: Van. Ha jó lesz, itthagyom emlék­be magának. Szeretné? ÉJJELIŐR: Ne pimaszkodj, taknyos! LÁNY: Hagyd az öreget. Mennyi az idő? FIÚ: Fél három. Van még vagy két óránk. Van valami kajája, tata? ÉJJELIŐR: A táskámban. . . FIÚ: Tegye az asztalra! Na, ne kapkod­jon, tata, ne, ne! Csak nem ideges? Megsúgom, én az vagyok. Még fél­reértem, s agyon találom lőni. Saj­nálnám azt a becsületben megőszült, cuki fejét. . . ÉJJELIŐR: Nyavalyás buzi! FIÚ: Téved. Én tényleg ennek a lány­nak a férje vagyok. ÉJJELIŐR: Ugratsz megint, mi? Könnyen pofázol kezedben a pisz­tollyal. FIÚ: Kérdezze meg, ha nem hiszi. LÁNY: Tényleg a férjem. Sajnálom, öreg, hogy így alakult. Maga volt hülye. Nem akartuk bántani. Nem vagyunk mi. . . terroristák. . . ÉJJELIŐR: Nem haragszol? LÁNY: Hagyjuk. Fáradt vagyok. Ál­mos vagyok. És félek! ÉJJELIŐR: Mitől félsz? FIÚ: Ne pofázz már ki mindent! Aludj, ha fáradt vagy. Majd én vigyázok, hogy az öreg rád ne másszon. LÁNY: Hagyd már ezt! ÉJJELIŐR: Ne haragudj. Megszédül­tem. Azt hittem. . . szóval azt. . . másoktól is. . . hallottam olyan ese­teket . . . hát én is. . . LÁNY: Hagyja, öreg. Nem kell ez. ÉJJELIŐR: Segíthetek valamiben? Úgy látom, bajban vagytok. FIÚ: Pont maga?! Maradjon békén! Semmi köze hozzánk. Mit akar min­denáron befurakodni az életünkbe? ÉJJELIŐR: Nem akarok. A lány lefe­küdhet a másik szobában, ha akar. Van ott pokróc a széken. FIÚ: Bemehetsz aludni, ha. . . a fené­be.. . a kurva... ÉJJELIŐR: Hoppá! Volt egy piszto­lyod, fiacskám. Nem állt ez jól ne­ked! Meg, bevallom, tartottam is at­tól, hogy a végén elsütöd! Jó, go­

Next