Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 41. (1990)
1990 / 8. szám - SZEMLE - Imre Mihály: "Jöszte Poétának": (Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Költemények 2. 1791-1793)
„Jeszte Poétának” (CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY ÖSSZES MŰVEI. KÖLTEMÉNYEK 2. 1791—1793) Alig van költőnk, kinek versei, életműve az alkotó által véglegesen hitelesített formában (ha erre egyáltalában volt lehetősége) oly viszontagságosan juthat(ott) el olvasói kezébe, mint éppen Csokonai Vitéz Mihály. Aligha említhetünk kétségbeesettebb próbálkozást a Csokonai-kutatásban, mint sírjának 1953-as fölbontását, ahol a csonjai között lappangó művek —a hagyomány szerint édesanyja, Csokonai Józsefné által vele temetett — kéziratait remélték föllelni. A Csokonai filológiának már a múlt században kialakult egy „lugubris” alaptónusa, amely a már-már leküzdhetetlen nehézségeket panaszolja szakadatlanul. A költő kultuszát ápoló Csokonai Kör már 1902-ben megfogalmazta az igényt: „Megíratni Csokonainak oly teljes és kimerítő életrajzát, mely összes munkáinak s egész életének kritikai méltatásával rajzolná le az ő egyéniségének tökéletesen hű képét.” Haraszti Gyula — Csokonai monográfusa—1905-ben (Gyulai Pál támogatását is magáénak tudva) filológus precizitással nyilatkozik: „...mindenekfölött méltó és határozottan égetően szükségesnek mondható föladat Csokonai összes műveinek teljes, kritikai és jegyzetes kiadása... Rendkívül fáradságos lesz, sok odaadást és sok tudást fog igényelni e munka elvégzése, mely bizonyára hosszú évek sorát és az előkészítő tanulmányok egész sorozatát követeli.” Az évtizedek múltával bebizonyosodott, hogy e munka súlypontja Debrecen lesz, de Juhász Géza 1951-ben még borúlátóbb volt: „Mikor... hozzáfogtunk a Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalmi Intézetében, hogy elkészítjük Csokonai kritikai kiadását, nem sejtettük, mekkora nagy fába vágtuk a fejszénket. Nem is egy fába. Olykor az volt az érzésünk, hogy szinte áthatolhatatlan dzsungelben járunk — azzá vált: elhanyagolt ősvadonná vált másfélszáz év alatt Csokonai hagyatéka.” Pedig Juhász Géza nemcsak panaszkodott, hanem tényleg megvetette filológiai előmunkálatokkal, források fölkutatásával, kiadványokkal, munkatársak toborzásával a kritikai kiadás elkészítésének alapját. Folyamatosan csatlakozott a vállalkozást megvalósítók sorához Pukánszkyné Kádár Jolán, Julow Viktor, Szilágyi Ferenc, Szuromi Lajos, Vargha Balázs, majd újabbak. A vállalkozást érlelő nagy erőfeszítés eredményeként 1975-ben jelent meg a Csokonai Vitéz Mihály összes művei sorozat első köteteként az 1785—1790 között írott versek gyűjteménye. A sorozat szerkesztője Julow Viktor volt, a kötet munkálatait Szilágyi Ferenc végezte. A versek második kötetét legutóbb ugyancsak Szilágyi Ferenc adta ki (sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a bevezető tanulmányt írta), összegyűjtve az 1791—1793 között írottakat, de Julow Viktor gyászkeretes neve a Csokonai-kutatás fájdalmasan nagy veszteségét mutatja. Szilágyi ugyan már bizakodóbb elődeinél, de még az ő szava is elkomorul olykor: szépirodalmi művek kéziratai... mai formájukban szinte áttekinthetetlenek.” Csokonai életművének nagyobbik része nem jelent meg a szerző életében, sajátos alkotói módszere következtében az egyes műveknek olykor sok—időben lényegesen eltérő — változata született; sokszor nem maradt ránk a költő kezétől származó autográf, hanem korabeli másolatok bonyolult összahasonlít