Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 43. (1992)

1992 / 3. szám - Márton László: A szabadság vendége. Színjáték Déry Tibor G. A. úr X.-ben című regénye alapján

író: Rendszabadság! pincér: Mondom, gazettatárcát! író úr nem tudja, hogy a személyi tulajdon a szabadságot veszélyezteti? író: Rend, szabadság nélkül: előbb­G. a. (jön): Jó estét kívánok. Ez itt az Astoria Szálló? — Érdekes. Nagyon érdekes. Nem is gondoltam volna. pincér: Elképesztő, mennyire megvál­toztak nálunk a viszonyok. El sem tudja képzelni, kedves uram. Egyszerre csak minden átment valami másba. Lehet, hogy a külföldiek ezt már megszokták, de én a magam részéről csak ámulok és bámulok. G. a.: Kaphatnék egy szobát? pincér: Nálunk szabadság van! Egyelőre gyönge virág, még egy kicsit vigyázni kell rá, de már a körülmé­nyeinket össze sem lehet hasonlítani. G. a.: Ismétlem, egy szobát szeretnék. Egyágyasat. Lehetőleg nem a tizedik emeleten. pincér: Nézze, kedves uram. Ez itt például egy író. Egy élő nevezetesség. Polgártársaink egy emberként nem olvassák, művei díszes kiadásban és rengeteg példányban nem jelennek meg. Namármost, író úrnak egyszerre csak eszébe jut a szabadság, az embernek ugyanis mindenről a szabadság jut az eszébe. Fogja magát, ripszropsz kilép az utcára, na és akkor mi van? Leül ehhez a szép, tiszta, formatervezett asztalhoz, ahol nem fogyaszt egy társadalmi szendvicset, és nem iszik egy pohár szabadság­szörpöt — és nem ő az egyetlen ilyen eset! Hát elképzelhető volna mindez, ha nem lenne szabadság? író: Művemből a képzelet és a kísérlet szabadabb játéka kedvéért kihagytam a történelem valóságos ellenállását, a szocializmust, hogy annál meggyő­zőbben ábrázolhassam rémületemet, utóbb felrobban. Szabadság, rend nél­kül? Nem, ne állítsuk szembe ezt a két fogalmat, amelyek egymás kenyerén élnek! G. a.: Maguk hülyének néznek engem. Van szoba vagy nincsen szoba? pincér: Sajnos, uram, vannak dolgok, amik nincsenek. Például egy ideje nincsen cici... cicicicici... ugye tudja, mi az? Szájba veszi az ember, és lepörköli a végét. A belseje barna és büdös. G. a.: A viszontlátásra pincér: Állj! Nehogy már elmenjen! — Éjszakás úr! Hé! Gyorsan, gyorsan! Éjszakás úr! —A külföldiek azt hiszik rólunk, hogy így meg úgy, pedig még az ellenkezője sem igaz. — Éjszakás úr! Tessék már! — Szóval nincsen véletlenül uraságod birtokában egy­­két-hó doboz cicséi, mondom gazetta? Borotvapenge? Szappan?! — Éjszakás úr, tessék már! portás (jön): Mi a fene van? Rendkívüli esemény? író: Mérhetetlen szabadságom azt közli velem, hogy meghalni nagyobb vétek, mint becstelenül élni. De én már megkezdtem lassú forgásomat a fel­bomlás felé. portás: Aha, már megint az író úr. Ön egy utolsó rabszolga, ön egy időskorú kulturális bilincs! Megállj csak, mind­járt elvitetlek! Majd megtudod, mi a szabadság! pincér: Hogyne, persze. De most más­ról van szó. Ez az úr... szinte hihe­tetlen... ez egy vendég. író: Itt a művem. Tessék, megírtam. Kordokumentum és tanúságtétel! portál: Nahát, uram, ki hitte volna! Parancsoljon, miben segíthetek?Talán levágjam a haját? Iga­­, hogy nincs nálam olló, de van egy kitűnő zseb­késem. 2. JELENET. Ugyanott.

Next