Alföld. Irodalmi, művelődési és kritikai folyóirat 44. (1993)

1993 / 4. szám - Temesi Ferenc: Híd (regényrészlet)

TEMESI FERENC Híd Kiskert, tavaszi virágok, hűség, ibolya — a fiatalemberek a lelkük mélyén mind­eűek szeretnének maradni. De akkor miért utaznak a bűnös fővárosba szabadságuk lejárta előtt? Hisz tudják, hogy: Pest feketére fest! Miért őgyelegnek az Operaház körül az Orfeumtól a Révay utca elejéig, a Dalszínház utcától a Nagymező utcáig? Pesten mindössze tizenkét hivatalosan engedélyzett bordélyház van, de mennyi zugkávéház és vendéglő, mennyi gyanús és a gyanún már régen túllevő trafik, garniszálló, fürdő, tisztító, kalapszalon. És mennyi zárt konflis, ligeti pad és bokoralja. Hány Szondy, Bérkocsis, Aradi, Szerecsen utcai kapualjból hallatszik a hívás. Jöjjön be szép pubi, nem bánja meg! A szolgáltatások árai egy vacsora árától, egy szép szótól tíz koronáig váltakozhatnak. Miért megy az ember a Mester utca, a Tűzoltó utca, a Haller utca környékére, ha már boltossegédként is tapasztalta, hogy az itteni zug­­kávéházak, pálinkamérések, becsült csárdák tele vannak gonosztevőkkel, stricikkel. De még inkább könnyen kapható színinövendékekkel, buja vagy csak szegény varrólányokkal, kikapós kórista és artistanőkkel, festett szobalányokkal, virágos kalapos nevelőnőkkel, utazó ügynökök csipkeblúzos, kéjsóvár, selyemszoknyás feleségeivel, rafinált házmesternőkkel és valódi üzletnőkkel, akik legalább nyíltan vallják hogy azok amik. Megy az ember a Mester utcán, amelynek talán, mint a nyomorúságnak sosincs vége, talpig ragyogó uniformisban van az ember, fiatal, talán szép is, még egy kis pénz is kuncog a zsebében, és akkor megszólal egy vékony hang a fal mellől. Regényrészlet

Next